Anyukák, feleségek, mi a gyógyír magány ellen?
16 éve vagyunk együtt, 1,5 éves a lányunk. A férjem (mióta megvan a gyerek) alig foglalkozik velem. Eddig sok pénzünk volt, nem kellet hajtania, mégis mindig azt mondta, hogy dolgozik (vállalkozó), most hogy megszűnt a fő állása és csak a saját vállalkozása maradt, most még többször mondja, hogy dolgozik. Mikor beülök a szobájába és nézem munka közben (ilyenkor gyorsan bezárja a facebook-ot és dolgozni kezd), hirtelen mindig közli, hogy "éppen most végeztem, mennem kell". Alig van itthon, a gyerekkel alig foglalkozik és velem szinte semmit. Esténként régebben mindig kiültünk a teraszra és megbeszéltük, hogy kivel, mi történt aznap, de mostanában szinte semmi ilyesmi nincs. Ha ki is ülünk, rövid idő múlva közli, hogy fáradt és elmegy aludni. Szex csak nagyon ritkán van, ha kikönyörgöm :(
Magányos vagyok 33 évesen. Mit tegyek, hogy ne legyek az? Nem akarok válni.
válasza:Ebben a helyzetben voltam én is, nyolc hónapig.
A lányunk születésétől. Mindent megcsináltam, takarítás, házimunka, gyerek...
De az intimitás, a szeretet éreztetése valahol elveszett a sorok között.
Aztán megcsalt a férjem. Nem testileg, érzelmileg. De szerintem már a testiség sem volt messze.
Ordítottam, csapkodtam, utánavágtam a fél étkészletünket...
Külön aludtunk, ő pedig igyekezett rendbehozni a dolgokat.
Gyűlölni akartam őt.
Aztán néztem ahogy erőlködik. Rá kellett jönnöm, hogy nem egy szociopata, nem egy gonosz ember. Ő egy jó ember, aki szörnyű hibát vétett.
Ültesd le őt. Bizony a nagy beszélgetés. Mond el neki mit és hogyan érzel. Kérdezd meg, hogy szerinte mit kéne csinálnod. Mitől érzi szeretve magát.
Mert a megcsalatásomban, a házasságunk érzelmi kihűlésében én nyakig sáros voltam.
A családunk úgy állt fel hogy voltam én és a gyerek. Csináltam a háztartást intéztem a kicsit, a férjemnek pedig a kenyérkereső szerepkör jutott.
Kizártam őt mindenből, soha nem értem rá. Fontosabb volt vasalni, mosogatni, mint odamenni a hazaérkező férjemhez, és megölelni.
Így visszaemlékezve, pár hétig, hónapig próbálkozott, de miután soha nem kapott visszajelzést, feladta.
"A családunk úgy állt fel hogy voltam én és a gyerek. Csináltam a háztartást intéztem a kicsit, a férjemnek pedig a kenyérkereső szerepkör jutott.
Kizártam őt mindenből, soha nem értem rá. Fontosabb volt vasalni, mosogatni, mint odamenni a hazaérkező férjemhez, és megölelni."
Ilyen nálunk is van, de amint végzek a munkámmal, mindig hívom, hogy csináljunk együtt valamit. Menjünk együtt sétálni, biciklizni, mint egy család, vagy sétáltassunk kutyát, mint régen, de soha sem jön velünk, mert dolgozik. Sokszor megyek be a városba a gyerekkel, már oda is sokszor hívtam, hogy jöjjön velünk, de ő inkább itthon marad. Aztán mikor hazaérünk és elmesélem milyen jó volt a szökőkútban pancsolni, akkor csak megjegyzi, hogy ő is szivesen jött volna, ha lett volna ideje.
Köszönöm a válaszokat, igazából mind hasznos volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!