Rossz szomszédok elviselhetetlenek, ha mindenki dolgozni fog és oviba suliba járni enyhül a feszültség?

Rossz szomszédság török átok... Peched van,nem mindenki ekkora bunkó. A gyerek zajos, aki nem bírja, ne menjen társasházba. A baj az, hogy jóban ezekkel az emberekkel már nem leszel, ha le tudod sz.rni, akkor rendben, de én nagyon nem szeretek olyanok között lakni, akik utálnak.Nehéz ügy, meg kell próbálni eleresztened ezeket a füled mellett, és nem állandóan próbálkozni megfelelni nekik.

Lehet,itt nem is a gyerekekkel van a bajuk,az csak egy kifogás arra,hogy szívassanak,mert gondoskodnod kell róluk,így kiszolgáltatott vagy,ráadásul egész nap el kell őket viselni.Oké,hangosak a gyerekek és én is gyűlölöm a zajt,de azt is tudom,milyen amikor kipécéznek a szomszédok és már akármit csinálsz,minden baj.Szerintem ne szólj rá a gyerekekre,mert tök mindegy,mit csinálsz,utálni fognak,mert ez irigység,amiért jól éltek.

Szia,Ne csinálj szorongó, korlátozott gyerekeket az életvidám cserfeskedő, hangoskodó csemetéidből! :) Családi házban élek, szemben az utca túloldalán kb 15 méterre az én házamtól 2 ikerfiúcska van a szomszédban. Nyugodtan mehetnék még pár száz métert arrébb akkor is hallanám Őket. Nagyon áthallatszik minden, főleg ami a kertben történik és hát egész nyáron kint vannak.(még jó,hogy :):)) Hát bizony volt hogy felriadtam a napágyon elszudítva (mert éppen éjszakai melómat pihentem ki) az ordításukra (sokat civakodnak) de hát eszembe nem jutna ilyesmivel vegzálni a környezetem, hogy szóljak a hangoskodásért. Egyes emberek örömüket lelik a másik molesztálásában. Nehogy má' Te legyél a ház bokszzsákja akin jövet menet lehet ütni! A viselkedésük, mondtaik őket minősitik: boldogok a lelki szegények,...... Mondjuk az irigykedők soha nem boldogok ezért idegesek. Ne válj olyanná amilyen nem vagy, és ne azért szólj a gyerekekre mert szerinted elvárnák. Az helyes ha saját igényből rászólsz mert olyat tesz amit te nem engedsz , nem helyeselsz vagy árt vele magának, a környezetének de ne azért szólj hogy elfogadjon ez a számomra nem túl rokonszenves szomszédság. A gyerekzaj olyan környezeti tényező mint a kukásautó vagy az utcán bőgetett , felpörgetett beheccelt motor. Arra is fel lehet riadni hajnalonta vagy hétvégeken még sem üvöltik le a fejüket,mert nem merik. Te ahogy látom magadat teszed kiszolgáltatottá mivel látják hogy izgat, vegzál amit mondanak és az erre hajlamos emberek örömmel tapiskálnak ilyesmiben. Az hogy Ti hogy éltek és mitek van, mikor, hova mentek, hogy viselkedtek csak Rátok tartozik, a "jó" tanácsaikat is megtarthatják maguknak. Ne állj szóba velük! Persze ha eleve olyan nevelési elveid vannak, hogy pár év múlva is virágokat, növényeket írtanak - esetleg visszapillantókat - törögetnek a gyerekeid akkor akár igazuk is lehet, és akkor biztos meg is teszik majd a megfelelő lépéseket de most pont ilyen pici "ördögfiókák" valóban csak maximum kellemetlen pillanotak tudnak okozni és nem hiszem hogy bárkinek joga lenne belebeszélni a családi életetekbe. A helyes magatartás: mosolyogsz, köszöntök, továbbmentek, de nem álltok meg kéretlen nevelési tanácsokat meghallgatni pusmogjanak egymás között akármit. Ha látják hogy már nem tudnak felidegesíteni, alázni nem lesz kéjes kielégülés téged rúgdosni és szépen leállnak.

Szerintem az utolsó nagyon jó választ adott a kérdésre, csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy én családi házban lakom, csendes utca, idős emberek, de az egyik szomszédban általános iskolások voltak a fiúk, mikor a kislányom még baba volt, és délutánonként aludt. Aludt volna, ám a fiúknak az volt a legkedvesebb játéka, hogy a vaskapunak rugdosták jó messziről a focilabdát. Az én lányom meg erre mindig felébredt, és vége volt a napnak. Sokszor megkértük a gyerekeket, a szülőket, nagyszülőket, hogy ugyan már... süket fülekre találtunk. Aztán eltelt pár év, a fiúk már nem rugdossák a labdát, a lányom meg nem alszik délutánonként. De addig én is kész voltam idegileg. Ne más mondja már meg neked, hogy hova költözz és mikor. Költözzön az, aki nem bír elviselni gyereket a környezetében. Amúgy, bár szeretem az állatokat, de néha olyan érzésem van, hogy a kutyáknak lassan több joga lesz, mint a gyerekeknek.