Hogy tudnám leszoktatni a páromat erről az idegesítő szokásáról?
A problémám az, hogy párommal semmit nem lehet előre tervezni. Soha nem tudja eldönteni, hogy akar-e valahova menni. Ha meghívnak bennünket egy szülinapra, házibuliba bárhova. "Mindenre az a válasz, hogy majd eldöntöm, még nem tudom!" Kezdetben elígérkeztünk, aztán az utolsó pillanatban lemondtuk, mert neki mégsem volt kedve. Ezt én nagyon rosszul viseltem, ezért újabban semmire nem ad választ. Ha esetleg szombat este közös programot szerveznénk barátainkkal, akkor azt még szombat este 8 órakor nem lehet tudni, hogy mi is csatlakozunk-e hozzájuk! Barátaink már megszokták, hogy nálunk semmi sem biztos. De én nem tudom megszokni. Utálom hogy párom kedvéhez kell alkalmazkodnom. Sőt én nagyon is tervezős típus vagyok, ha tudom hogy programom lesz szeretem beosztani úgy az időmet, hogy mindre sok kerüljön amit szeretnék. Párommal ez kivitelezhetetlen. Nem kevés konfliktusunk volt már emiatt. Mert úgy érzem, hogy tehetetlen vagyok és utálom hogy ő rendelkezik az időmmel...pontosabban az én programjaim is attól függnek, hogy neki épp milyen kedve van és várjak egész nap amíg méltóztatik kitalálni, hogy mégis mit szeretne.
Volt már amikor betelt a pohár, és direkt más programot szerveztem, ami persze egyáltalán nem tetszett neki. Eljátszott a sértődött kisfiút. Vagy direkt akkor mentem edzeni, amikor jönni akart hozzám és órákat kellett rám várnia, amire szintén megsértődött..de még sincs semmi változás.
A legrosszabb amikor külön programot szervezünk. Ő nem tudja időben eldönteni, hogy van-e kedve haverokkal beülni valahova..csak kb. este derül ki, én meg akkor már nem akarok telefonálgatni barátnőknek, hogy párom jól kicseszett velem csináljunk valami közös programot, ezért sajnos olyan is volt, hogy egyedül töltöttem a szombat estémet!
Adjatok valami tanácsot, mert egyszer az őrületbe fog kergetni ezzel a viselkedésével!
(3 éve vagyunk együtt. Jól megvagyunk, ezt a problémát leszámítva)
(Én/25 Ő/28)
"ha megbeszéltük, h péntek este kocsma, akkor max akkor nem megy el valamelyikünk, ha épp a halálos ágyán fekszik. mert a többiek számítanak rá, vele (is) szeretnének lenni, azért hívták el. "
Úristen! Marha toleráns társaság lehettek! Meg nagyon önállóak, hogy ha valaki nem megy el, kikészül az összes többi. Lincselés is van, ha valaki igazolatlanul marad távol?
"Az anyja helyett én tanítom ezekre az alapvető dolgokra."
Én is pontosan ezt érzem. És kezdek belefáradni, tényleg iszonyú fárasztó az hogy nincs tisztában alapvető dolgokkal, amiket elvárnék tőle..mivel felnőtt ember.
Rojtosra beszélem a szám. Ő van, hogy még meg is mosolyog...hogy imádja, hogy terelgetni próbálom a helyes irányban....
És egyre többet foglalkozom ezzel, hogy mi lesz velünk később. Ha komolyra fordul, majd a közös gyerekünk mellett nevelgethetem őt is?!?!
Milyen élet várna rám. Azt tudom elképzelni, hogy minden felelősséget áthárítana rám. Ha valami komolyabb probléma lenne, az alól is kihúzná magát. Ha megkérném esetleg, hogy csináljon meg nekem valamit, ami fontos és számítok rá....neki épp olyan kedve lesz cserben hagy?!
Ezt nem konkréten a kérdésben feltett dolgokra értettem, csak leírtam hogy nem csak az a problémám, hogy nem lehet vele előre tervezni, hanem hogy ezek miatt megbízhatatlannak is érzem. Döntésképtelennek és minimális a felelősségérzet benne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!