Szerintetek érthető a viselkedésem, vagy csak hiszti? Párom elvált, mi abban a házban élünk, amiben ő élt a volt családjával.

Köszönöm a válaszokat.

Azok kedvéért, akik nem elég figyelmesen olvastak, illetve nem akarták a kérdésemet értelmezni:

1. Kifejezetten szerelmes képekről van szó, mikor még nem voltak gyerekek, nem családi képekről. (A gyerekek képei kint vannak a nappaliban és a konyhában is. Magam raktam ki őket. A családi képek, ahol a nő is ott van, szerintem nem kell, hogy kint figyeljenek a falon. Minek? A nőtől elvált, a gyerekektől nem. Az úgy rendben is van.)

2. Nem kidobálni, elégetni akarom, szó sem volt ilyesmiről, hanem csak annyit, hogy amennyiben egy szekrényt ki akarok takarítani, mert a gyerekek szobájába pont tökéletes lenne és nem kell újat venni, akkor ne kelljen már azon paráznom, hogy épp milyen emlékekbe botlok épp, amik szanaszét hevernek. Főleg, hogy a nő még szerves része az életünknek, bőven elég belőle annyi is.

3. Felesleges rosszindulatot keresni ott, ahol nincs, akik nem ismerik a szituációt és a szereplőket, nem kell, hogy ítélkezzenek, mert nem azzal kapcsolatban tettem fel a kérdést. Nekem is van múltam, de nem kell a páromnak állandóan szembesülnie vele, mert egyrészt semmi célja, értelme, másrészt, csak ok nélküli féltékenységet ébreszt, ha mással látod tökboldogan x évvel ezelőtt fényképen. Automatikusan elkezded hasonlítgatni a jelen helyzetet az akkori helyzettel. Nem szükséges.

De mindezt megbeszéltem a párommal is. Igazat adott teljesen, ő is szeretné kitakarítani a régi dolgokat, sőt, megígérte, apránként mindent kicserélünk, amit még anno közösen birtokolt a volt feleségével (kiv. persze a ház) ő is szeretné a múltjának ezt a részét teljesen lezárni.