Mit lehet tenni? Hogy lehet segíteni a gyerekeken?
Félárvák az édesapjukkal élnek. Az apa még csak nem is fürdeti őket. Heti hat, néha hét napon több mint 12 órát van velük bébiszitter.
Apa büszkén mesélte, hogy volt olyan nap, hogy nem volt bébiszitter, bezárta a gyerekeket a lakásba reggel, elment a boltba ahol egy haver meghívta sörre, és délután keveredett haza, a gyerekek meg szépen elvoltak (óvodás korú mindkettő). Bele se merek gondolni, mi történhetett volna.
Az apával egy ágyban alszanak, aki részegen bagózik éjjel, ugyanott.
Édességen élnek, a kicsi vérszegény volt, a nagynak alig van ép foga, még fogkeféjük se volt.
Fizikailag nincsenek bántva, de a nagyobbik rettentő szeretethiányos, és az apa igazán "szép" jelzőkkel illeti.
Attól tartok, hogyha bejelentést teszek, akkor az apai nagyszülőkhöz kerülnek, ahogy a nagyobbik gyerek szintén kint van a pixisből, csak a kicsit szeretik, aki rémesen el van kényeztetve az apa által és általuk is.
Sajnos nem vagyok közeli, sőt távoli rokon sem. De egy éve teljes mélységében látom a családot.
Én vagyok a bébiszitter. Nagyon megszerettem őket, főleg a nagyot, akinél szeretetéhesebb gyereket árvaházban sem találnánk. Egy éve minden este sír, hogy: Lillu, holnap is jössz ugye? Te keltesz engem? Nem mehetek veled? Nálatok akarok lakni! Vigyél el! Miért nem szeretsz?
És én minden este győzködöm őt, hogy jövök, hogy szeretem, de ő itt lakik én ott lakom. Kezdem úgy érezni, mintha magamat győzködném, nem őt.
Gondolom az anyai nagyszülő, tekintve, hogy attól tart, hogy az apa szüleihez kerülnének. Ki lehet logikázni, csak ész kell hozzá.
A kérdésre válaszolva pedig mindenképpen tarthatatlan ez a helyzet. Ha nagyon nincs más megoldás, kérd azt, hogy legalább a nagyobbikat helyezzék el nálatok. Próbáld bizonyítani, hogy az apai nagyszülők hogyan viszonyulnak a nagyobb gyerekhez és akkor talán mindkettőt nektek ítélik.
Valahogy az apára kéne hatni, zűrös háttere lehetett neki is, ezért viselkedik így. Nem tudja, hogyan kell szeretni (mert a kicsit sem szereti jól, ha elkényezteti).
Bár a férfiakat nagyon nehéz pszichológushoz küldeni, egy jó szakember talán tudna kezdeni valamit vele. Csak valahogy motiválni kéne. Ehhez ismerni kellene, hogy ő mit élt át, mivel lehet rá hatni - fontos lenne, hogy ő maga ismerje fel: hibákat követ el.
Hú, felmerült pár kérdés, és sajnos nem tudtam válaszolni, mivel úgy tűnt, ki vagyok rúgva. Az apa nem az anya halála óta ilyen. Apámmal jóban voltak, de a fickó nagyon elzüllött, mindenkinél többnek érezte magát. Aztán elvitt valamit apámtól, mikor visszakérte ennyit mondott: Minek neked, mikor használni sem tudod? Hozzáteszem, 12 éve volt ez és akkor volt több tízezres érzékű valami (szerszám, én meg nő vagyok)
Az anyai nagyszülők messze vannak, a nagypapa súlyos beteg, a mama őt ápolja, nem tud két ilyen pici gyereket is nevelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!