Tényleg van olyan törvény, hogyha egy nő már több, mint 5 éve él együtt egy férfival akkor jogosan övé 50%?

ma 11:44

kilences vagyok.

Pontosan tudom,hogy a volt férjem már meglévő házához semmi közöm nem volt. Ezért nem is volt vita a válásunkor,mert nem vertem az asztal hogy kell nekem. Csak abból kértem amiből járt is.

Mi a vagyonjogi következménye az élettársi kapcsolatnak?

Sokan vannak abban a hiszemben, hogy az élettársi kapcsolat azért jó, mert szemben a házassággal, itt a közös élet miatt tulajdoni igénye nem lehet a másik félnek, tehát nyugodtan vásárolják a nagy értékű gépjárműveket, műszaki berendezési cikkeket. Rengetegen közös építkezésbe, lakás vagy családi ház vásárlásba is fognak azzal a feltevéssel, hogy ha az ingatlan csak az egyik fél nevén van, akkor a másiknak a kapcsolat megszakadásakor már nincs semmi keresnivalója.

Holott ez nem igaz. A Polgári törvénykönyv szerint ugyanis az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Vagyis látható, hogy hiába nincs a felek között hatóság által elismert családi kötelék, a vagyoni következmények hasonlóak, ezért az életközösség megszűnése után még bonyolultabb vagyonmegosztási viták keletkeznek, mint a házasság előtt.

Ennek az az oka, hogy a feleknek bizonyítani kell azt, hogy ki mekkora jövedelemmel járult hozzá a közös élethez, valamint a közös beruházásokhoz, majd a bíróság ennek figyelembevételével állapítja meg, hogy kit mekkora rész illet a megmaradt vagyonból.

A következőket kell tehát bizonyítani egy élettársi vagyon megosztásakor: az élettársi kapcsolat fennállását (ezt a kapcsolat megromlása után általában tagadja a másik fél), a kapcsolat előtt külön-külön fennálló, és annak megszakadásakor meglevő közös vagyont, valamint azt, hogy melyik fél mivel járult hozzá a szerzéshez (mennyit keresett, milyen korábbi vagyonát használta fel). Ez a felek tipikusan nagyon rossz viszonya miatt különösen nehéz.

A törvény annyi segítséget nyújt a bizonyítási nehézségek leküzdésére, hogy ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni, tehát ha végképp nem tudja egyik fél sem igazolni, hogy mennyit keresett, akkor azt vélelmezi a bíróság, hogy mindkét fél ugyanannyit.

A jogszabály az otthon gyermekeket nevelő és munkát nem végző nők védelmében kimondja, hogy a háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít, hiszen ennek elmaradása nagyon méltánytalan helyzetet eredményezhetne az önhibájukon kívül kevés, vagy semmilyen jövedelemmel nem rendelkező anyákra nézve.

Itt megtalálod az egész cikket:

[link]

tudod kedves Robika

nézd meg a munkapiacon milyen egyenjogúság van, vagy az otthoni teendőkben ki végez el több munkát, aztán dumálj.