Németországban élek kb. félmilliót keresek, de nagyon rosszul érzem magam, ti hazajönnétek?

Nem jársz szórakozni, hogy nincsenek kint barátaid? Mert szerintem mindent megoldana ha ismerkednél, becsajoznál, buliznál, stb.

Pincér a bátyám is már elég sok éve, 90ezret keres havonta, ebből nem tud megélni, ez pontosan az albérletre és rezsire elég és hogy ne haljon éhen. Másra nem marad. Nehogy hazagyere. Innen mindenki menekül...nem is csoda.

Tévedsz. Csak úgy érzed, hogy boldogabb lennél itthon 100 ezres fizetéssel.

Hazajössz, aztán majd hallgathatod a barátaid, meg a családod panaszkodását, hogy itt nem lehet megélni, és tényleg! Egyből mész majd vissza.

4 év alatt biztos megtanultad már a nyelvet, hát szerezz ismerősöket, barátokat, barátnőt, akármit. Amúgy biztos több magyar is van kint, keresgélj.

Én is külföldön élek!

Az első fél-egy év nekem is rózsaszín volt. Sok magyar barát, szórakozás, élveztem a jó életszínvonalat, vásárolgattam, utazgattam stb.

Aztán az évek múltával, ahogy a barátok elmennek (elég nagy az árjárás külföldön, kevesen maradnak hosszabb távra) és csalódsz az emberekben (csak azért mert magyar még nem biztos, hogy jó fej is). A külföldiekkel pedig nem olyan könnyű barátságot kötni. Ráadásul otthon meg történnek a dolgok amiken nem vagy ott (képtelenség minden szülinap, karácsony, húsvét, születés stb-n ott lenni).

Én is kb 4 év után jutottam el oda, hogy haza akartam menni, de nagyon. Szerető család és gyerekkori barátok, már munkát és lakást is kezdtem keresni.

Aztán azt mondtam magamnak, hogy mielőtt hazamegyek megpróbálom még egyszer és mindent beleadok. Elkezdtem aktívan barátokat keresni, ismerkedni, mindegy csak ne üljek otton. És amin csak tudtam változtattam az életemben (kallódó kapcsolatból kiléptem, új lakás és új környezet, szóval mindent megváltoztattam a munkán kívül). És működött!

Tökéletesen megértem, milyen rossz érzés magányosan külföldön élni. Az otthoniak azt hiszik minden álombaillő, közben a jó kereset nem tud mindenért pótolni. Ráadásul külföldön "csak" egy bevándorló munkás vagy, vannak akik ezt lenézik. Otthon pedig azért mégis magyar vagy és semmivel sem vagy kevesebb másoknál.

Én nem mondom, hogy gyere vagy ne gyere, mert mire eldöntöd már biztosan fogod tudni, mi a jó döntés.

Én csak azt mondom mielőtt döntessz, próbáld meg még egyszer. Adj magadnak fél évet és tedd meg a maximumot, hogy jól érezd magad. Így ha hazajössz és bármi rosszul sül el és itthon is magányosnak érzed magad (azért a hazajövetel sem olyan egyszerű csak hajlamos az ember felértékelni) azt mondhasd magadnak, én mindent megtettem... Így bűntudat nélkül tudsz hazajönni.

Én nekem ez nagyon bejött mert kiderült, nem külfölddel van a baj, hanem az életemmel és csak változtatnom kellett sokmindenen. Azóta annyira jóra fordultak a dolgok röpke 1-2 év alatt, hogy észbe sem kapok.

Sok sikert!

Én is Németországban élek kb 2 éve.

Az utóbbi fél évben tettem szert olyan barátokra akikkel valóban ki tudok olykor kapcsolódni.

Otthon talán jobban érezném magam, de ugyanakkor rosszabbul is, mert nem engedhetném meg magamnak azt az életszínvonalat, amit itt.

Ha jót akarsz magadnak nem jössz haza.

Legyél nyitottabb, ismerkedj.

Ha nem bírod persze gyere, de sok pénzzel, mert itt örülsz, ha nem halsz éhen!

Utolsó, az teljesen más, ha rajtad kívül álló okokból haza kellett jönnöd. Mert amit elvesznek tőlünk, az után vágyódunk, tehát a te esetedben maradtál volna de nem tudtál.

Ki tudja, ha meglett volna a lehetőség maradni, lehet fél év múlva haza akartál volna jönni...