Mit csináljak ha a húgom miatt gyűlölök itthon élni?

Apukádnak a gyereke vagy. Menj át hozzá és mondd el neki mi a bajod a testvéreddel, ahogy látom a nagymamád is a te oldalon áll, beszéld meg velük hogy üljenek le az anyukáddal és beszéljék meg, hogy a húgodat igenis meg kell nevelni.

Amúgy meg menj le a patikába és vegyél egy füldugót kb kétszáz forintért, és kész.

Nagyon fura számomra anyukádtól, hogy téged fél óránként hívogat hol vagy, de tesód éjjel csont részegre leissza magát, cigizik, és részegen egy nő hozza haza az nem baj.

Arra gondoltam így olvasva, anyukád úgy érzi, hogy a hugod megnevelése már veszett fejsze nyele, de benned látja, hogy valamire való ember vagy.

15L

Hugod mennyi idős?

Az egyik dolog a húgod nevelése. Anyukád valamit valószínűleg rosszul csinált, de mivel nem ismerjük az összes körülményt nem ítélhetjük el miatta. Ez azonban az ő problémája. Te megtetted a magadét azzal, hogy anyádnak elmondtad a problémát. Ő így reagált, innen nem a te dolgod.

A másik dolog, hogy milyen következtetéseket vonsz le belőle magad számára. Egyfelől anyádat ezzel nem érdemes tovább nyúznod. Valószínűleg ő is érzékeli a problémát, csak nem tudja megoldani, vagy nem szánja rá magát. Ha tovvább provokálod, hogy csináljon valamit jó eséllyel a könnyebb utat választja és neked fog ellenállni. Tényleg csináld másképp a gyereknevelést, csak legyél tisztábban, hogy a probléma nem az, hogy anyád a húgodnak ezt megengedi. Ez már csak egy korábban elrontott valaminek a tűnete. Pláne nem az a baj, hogy két gyerek van. Az esetek nagy részében a testvér megléte inkább jó hatással van egy gyerekre.

A harmadik dolog, hogy saját érdekedben mit tehetnél. Azonnal hagyj fel a kifogáskereséssel. Ennyire alacsony nem lehet az önértékelésed. A 11:18-as válaszoló ha nem is túl finoman, de leírta neked a lényeget. Kaptál ötleteket. Ha egyik sem tetszik, találj ki mást. Ha nyugalmat szeretnél, és ezt otthon nem találod meg, akkor keress egy olyan helyet, ahol nyugtod lehet. Park, pláza, könyvtár, cukrászda, McDonalds, folyópart, apád lakása, nagymamád lakása, barátnő, mindegy. Lényeg, hogy viszonylag rövid idő alatt kialakuljon, hogy otthonosan érezd magad, és meg legyen a nyugalmad, ami a tanuláshoz kell. Ha valamelyik megoldás nem jó, akkor valld be magadnak, hogy számodra nem nyújtaná a megfelelő komfortot, és ne ócska kifogásokkal gyere (Nem lehet, mert az anya..., mert az apa..., mert a húg...). Ha tényleg annyi a gond, hogy nem engednek, akkor küzdj meg érte, hogy elengedjenek. A húgod, ha sokmindent rosszul is csinál, ezt az egyet eltanulhatnád tőle, hogy megtanult ellentmondani a szülőnek. Miből állna például a következő?

-Anya, elmegyek a könyvtárba tanulni.

-Rozika, nem akarom, hogy mindig elmászkálj.

-Rendben, nem mászkálok el mindig. Most viszont elmegyek a könyvtárba tanulni. Szia.

(és elmész)

Másik példa. Nem szeretnél apádéknál zavarni. Ez dicséretes hozzáállás. Mi lenne azonban ezzel a gond?

-Apu, tanulnom kell a nyelvvizsgára, és a hugi miatt otthon ez lehetetlen. Megtehetjük, hogy átmenetileg hozzátok költözöm? Csak akkor mondj igent, ha tényleg nem zavarnék. Meg tudjuk oldani valahogy?

(és figyelsz a válaszára).

A lényeg, hogy nem lesz neked hálás azért mert elviselted őket, viszont mindenki tisztelni fog téged, ha a problémákra megoldást találsz, és nem elvárod, hogy valahogy megoldódjanak. Nagyon jó volt a kérdésed, amit elrejtettél a soraid között: "Mit tehetnék?" Ez a kulcsa az egésznek. Neked kell tenned valamit.

Elég furcsa anyukád van. Téged nem enged sehová, ha elmész csak úgy mehetsz, ha megmondod hová, és még akkor is fél óránként hívogat, és ugyanezt az anyukát az a legkevésbé sem zavarja, hogy a kisebbik gyereke részegen fetreng a szomszéd faluban, ahová nem engedte el, és egy idegen hozta haza. Ne haragudj, de ilyen nem létezik. :) Te is kamasz vagy, szeretnél kapni új ruhát, meg van értve. :) Az meg hogy apukád hivatalból helyesel az egy másik dolog...

A történetet, és a kommenteket olvasva, szerintem az lehet a probléma nyitja, hogy a hugi kinőtt pár cuccot, te pedig nem.

Kedves kérdező ifjú hölgy!

Nekem nincsen testvérem, nem tudom, mennyire lehet vele nehéz minden nap együtt élni. Gondolom, már megpróbáltál mind édesanyáddal, mind pedig a húgoddal beszélgetni. Az az ötletem, hogy próbálj meg velük még egyszer leülni és beszélgetni úgy, hogy mindketten ott vannak.

Higgadtan mondd el a problémáidat, hogy tanulni illetve pihenni szeretnél, de a hugicád van oly "kedves" és a zajongásával, bulizásával mindezt ellehetetleníti. Szembesítheted édesanyádat azzal a kettős mércével, amit veletek szemben alkalmaz: Érdekes, hogy a húgodat elengedi éjjel bulizni, de téged nappal a könyvtárba tanulni nem.

Mondd meg édesanyádnak, hogy bizony bele szeretnél szólni a húgod nevelésébe, hiszen együtt éltek, te vagy az idősebb, ugyanúgy családtag vagy, és ugyanazok a jogok illetnek meg téged is mint a húgodat is, ráadásul azok az állapotok nem éppen ideálisak a fejlődésedhez, ami téged körülvesz. Mondd meg, hogy csak egy normális életet szeretnél élni, tanulni szeretnél, fejlődni szeretnél, szeretnél segíteni az otthoniaknak (amit meg is írtál, hogy dolgozol, ehhez viszont pihenned is kell). Kérdezd meg édesanyádat, hogy szeretné-e, ha te is csak egész nap buliznál, téged is matt részegen hoznának haza, neked is lenne-e piercing-ed, te is "csak vinnéd a pénzt", te is tiszteletlen lennél és nem akarnál egyről a kettőre jutni semmilyen tekintetben.

Amiket szeretnél, szerintem egyáltalán nem elvárhatatlan dolgok, és függetlenül attól, hogy a húgodnak és édesanyádnak esetleg más az értékrendje, tiszteletben tarthatnák, hogy neked pedig olyan az értékrended (szerencsére), amilyen.

Az eddigi kérdéseidből és válaszaidból azt látom, hogy szerencsére felnőttebb vagy és több eszed van, mint az átlagos veled egykorúnak, szerintem jól teszed, hogy a jövődre meg a családodra gondolsz, tedd is így tovább! Állj ki az értékrended mellett!

Üdvözlettel: Szebimarci (28/F)