Apukám 15 év után került elő. Be akarja pótolni a kiesett időt. Működhet?
Már felnőtt vagyok. Életem nagyobb részében semmilyen kapcsolatom sem volt vele, még azt sem tudtam, hogy él-e hal-e...
Most megjelent. Kiderült volt egy második házassága, abból született két kishúgom. Most elvált és egyedül van. Szeretné rendbehozni amit elrontott az életében.
Kedves, előzékeny, érdeklődő, nagyvonalú. Kérdezi mire vágyom, miben segíthet...állná a számlát bármit kérhetnék.
Én egyrészt nagyon nagyon örülök, hogy megkeresett. Jó, hogy már nem kell haragudnom rá, jó hogy nekem is van apukám. Ha későn is, de van.
Viszont nem ismerem. Mit fogadhatok el tőle?
Van egy félelmem is. Külsőre betegnek tűnik, bár azt állítja, hogy semmi baja nincs, csak kicsit magas a vérnyomása...de teljesen úgy néz ki, mint egy szívbeteg ember. Szerintem tényleg súlyos beteg csak nem vallja be.
Nálad talán működne, nálam nem. Mindig arra a kérdésre lyukadnék ki vele kapcsolatban, hogy hogyan tudott otthagyni 15 évig, és ezek után mi lehetne, ami ezen változtatna? Számomra semmi, mert a lelkiismeret nem jön meg magától 15 év után, az ember csak akkor somfordál elő így, ha azzal valami önös célja van. Márpedig ennyi idő után a saját életével és döntéseivel számoljon el ő, engem hagyjon békén.
Ne haragudj, segíteni nem tudok.
Én biztosan ragaszkodnék ahhoz, hogy hozzon össze a féltesókkal. Szeretném őket is megismerni, és ugyanúgy szeretném velük is tartani a kapcsolatot.
Ugyanis egy idő után talán általuk többet megtudsz, és jobban megismered a papádat, mint amit ő elmond neked magáról, vagy amit mutat az alatt az 1-2 óra alatt, amíg együtt vagytok.
Egy ilyen kérés felvetése is lehet irányadó, hogyan reagál rá, milyen gyorsan, könnyen teljesíti a kérésedet, vagy különböző kifogásokkal halogatja stb.
Már találkoztam is a kislányokkal. 9 és 6 évesek tündériek, gyönyörűek. Úgy néztek apára, mintha félisten lenne. Látszik, hogy jó apjuk volt. Érzem, hogy nem rossz ember egyáltalán.
Anyukám, aki felnevelt nagyon durva és betegesen manipulatív tud lenni. Most úgy érzem, hogy ő volt a hibás abban, hogy apa nyomtalanul eltűnt. De persze nyilván kettőn áll a vásár...
Ma vett egy bazár újságot, benne bekarikázott eladó házakat. Azt mondta, hogy nekem venne egyet. Most elindulunk és megnézünk párat...Az egész olyan furcsa (elvileg én most a neten a hirdetéseket böngészem és nem itt a gyakorikerdeseken vagyok...)
Volt egy olyan mondata is, amikor én azt mondtam, hogy ne legyen nagy a ház, elég lesz max. 2 szoba, akkor ő azt mondta, hogy oké de nagy udvar kell, hogy az udvar másik végére egy kis faházat felállíthassunk és abban talán megengedném neki, hogy néha ellakhasson...
(Persze, hogy megengedném. Sőt, már azt nem fogom fel, hogy miért kérné az engedélyemet, ha ő veszi meg)
Amúgy külföldön él most csak hazalátogatásokat tervez...
Megvásárolni...
Igen lehet. Érzem ezt is. De közben meg nagyon, nagyon jól esik, hogy törődik velem.
Ha úgy jelent volna meg, hogy nem adni, hanem elvenni akart volna, akkor valószínűleg gyorsan elhajtom, mert egyértelműen kihasználni akart volna csak.
De így? Adni annak szokás, akit szeretünk. Nem?
Nem beszélünk a múltról. Mesélek magamról, hogy velem mi történt, de arról, hogy miért ment el és miért nem jelentkezett, arról nem. Majd egyszer...
Értem, amit írsz, de a pénz a szememben nem jelent semmit. Itt kiesett annyi idő, ami alatt te gyerekből felnőtt emberré lettél. Ezt nem pótolhatja semmiféle pénz sem, és számomra csak ez számít. Nem volt ott a fontos pillanatokban amikor igazán szükség volt rá, nem támogatott, nem éreztette hogy büszke lenne rád, nem nyújtott érzelmi biztonságot, nem volt apa.
A szememben ezen utólag semmit nem lehet változtatni, pláne pénzzel nem.
Nem ítéllek el, csak a saját szemszögemből nézem a dolgot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!