Nagyon elegem van, az apám örökké lenéz. Mit tehetnék?

Amugy nem feltétlenül az elfordulás, elköltözés és a megsértödés lehet erre a megoldás, hagyjátok figyelmen kívül az indulatos szavakat, de ugyanakkor kezdjetek el érdeklödni tapintatosan és lényegretöröen, hogy milyen felnöttnek lenni?

Mesélje el az életét! mesélje el hogy bánik vele a fönöke, vagy miylen egy napja, és mik miatt aggódik? Ugyérzi lemaradt valamiröl? VAgy mi az amit szeretne de képtelen elérni? Sosem kell konfrontálódni az indulatokkal, kezeljétek ezt intelligensen, és emelkedjetek felül ugyanakkor szürjétek ki a mondanivalójábóla lényeget, hiszen töle, az apátoktól is sokat tanulhattok!!!

Akinek a szülei elszedik a pénzt, meg nem akarják befizetni a számlákat annak pedig tanácsolom, hogy NE ADJA ODA!! ÉS Sz_rja le ha kikapcsolnak mindent, mert az ösök ugysem hagyják majd sokáig hiszen nekik is kell a kényelem!!! Viszont a pénzt amit keresel azt halmozd fel, és fordítsd TANULÁSRA Fösulira, egyetemre, vagy ami éppen következne!!! Ha lesz 2 diplomád, és beszélsz 2-3 nyelvet akkor már amugy sem lesznek anyagi gondjaid, ugyanis szinte bármilyen állást meg fogsz kapni és keresett ember leszel!!

Próbálj meg tűrni, amíg ott laksz, és nyelj egyet, és amint tudsz, állj be dolgozni és próbálj elköltözni. Nehéz eset ez, én egész kicsi gyerekkorom óta ezt kaptam az egész családtól, nem csak egy szülőmtől, hanem mindenkitől, hogy élhetetlen szerencsétlen balfék vagyok, és csak utcaseprő lesz belőlem, stb. Ehhez képest 24 évesen 10 éve énekelek egy egyre sikeresebb gospel kórusban, kitűnőre évfolyamelsőként végeztem az érettségit, és a főiskolán sem hullottam ki a tömeggel, a többiről nem is beszélve. Plusz nálam az is van, hogy apám anyut is lenézi, és úgy egyáltalán a nőket, sokszor tesz gúnyos megjegyzéseket nőkre. Anyu meg odáig jutott, hogy néhány vidám pillanatát leszámítva megkeseredett, és egyszerűen az én sikereimnek se tud örülni, nem tud büszke lenni arra, hogy van egy lánya, aki nem váltotta be a rosszakarók negatív véleményét, hanem igenis sikeresebb lett, mint a gúnyolók.

De én már csak néha odamondom nekik, és dolgozom, pénzt gyűjtök, és el fogok menni, és majd akkor gondolják át a dolgot, ha már nem lesz kit lábtörlőnek használni.

Próbáld meg te is elengedni a füled mellett ezeket és ne hagyd, hogy túlságosan befolyásoljon, tudom, nehéz, nekem évekbe telt. De én nem csak egy embertől kaptam, mint már írtam, hanem az egész családtól...

Kérdező, az én apám is pont ugyanilyen. Néha anyám is.

Nem tudsz velük mit tenni, el kell viselni amíg nem lesz saját életed... én is megpróbálom még addig kibírni valahogy, mert semmi sem használt.

19.33-as vagyok

Tényleg érdemes kipróbálnod, hogy érezteted vele, becsülöd őt.

Bele lehet szőni finoman beszélgetésekbe, hogy az eszedet tőle örökölted és nekik köszönhetően már te tanulhatsz, ha ő anno nem is tehette.

Az lehet a baja ugyanis, hogy te lány létedre valószínüleg többre viszed majd mint ő és ez frusztrálja.

Sok sikert, egy próbát megér.