Apám egy, , paraszt", mit csináljak vele?

Mindenért pofázik, ha egy lámpa égvemarad, ha valaki nem úgy mozdul, mint ő akar. Mindenkinek elege van már belőle. Kivesz valamit a hűtőből, és mi vagyunk a hibásak hogy nem raktuk be. Anyám meg nem hajlandó rájönni hogy hagyja már békén, ne szóljon hozzá. (anyám eléggé hazudós, úgyhogy nagyon nem merünk neki semmit mondani) Múltkor már keresztapámmal (anyám testvére) is ordítozott, senkivel nem járunk össze, mert mindenkit elvadít. A szomszéd már elég sok próbálkozást tett, de hiába. Adott halat, halászlét. De apámnak hiába mondjuk, hogy hívjuk át őket vagy tereli a szót, vagy kussol, vagy elkezd ordibálni.

Beszélni nem lehet vele, mert bolond.

'96-ban anyámat úgy megverte, hogy kórházba került, dobhártyasérüléssel, amitől most sem hall rendesen, 6 éves koromban betörte a fejem, pár éve beszakította a dohártyámat. Alapból nem lenne ilyen, mert egy ideig gyógyszert szedett, amikor a testvére meghalt. Akkor normálisabb lett, akkor nyáron teljes normális volt. (egy évig szedte) Utána folyamatosan lett rosszabb. Ha tesómmal csak rosszul egymásra nézünk, ordítozik, kiabál, dőlt-borít, hogy milyen senkiházi kis mocskos férgek vagyunk, hogy hozzánk se lehet szólni, ba-bla-bla. Ők anyámmal naponta többször veszekednek. Volt hogy a megterített asztalt borította fel.

Ha valaki hozzászól, és nem tetszik neki elkezd őrjöngni.

Hogy lehetne rávenni, hogy szedjen valami gyógyszert? Ha bárki mondja neki, akkor elkezd ordítani, hogy nem kell neki gyógyszer, nem hülye ő, egye aki mondja. Csak hosszadalmasabban. Már ismerősök is mondták, nagymamámék is. Mondták már, hogy menjen el pszichológushoz. Akkor megint ordít, veszekszik. Ha más gyerekével vagyunk, akkor meg teszi hogy ő a mintaapa. Persze ha elmentek, akkor bepótolja. Ma pl lovardába voltunk, megkérdeztuk valakitől, hogy az egyik fajta ló milyen, mert nem volt kiírva. Erre ő megkérdezett egy másik embertől egy másik lovat, és elkezdett pofázni, hogy na, nem megmondtam hogy ilyen meg ilyen fajta. (úgy hogy semmit nem mondott) és ha mondjuk, hogy menjünk vissza, kérdezzük meg azt, akkor persze megint vergődik. Azért lebassza öcsémet, ha elkezd beszélni valamiről, ami őt nem érdekli, de én hallgassam végig, amíg ő elmondja, hogy ennek meg ennek meg ennek a hirdetőnek, ennek-annak mit mondana. Persze ha mondom hogy nem érdekel, akkor is csak a balhé van. De ha én nézelődnék valahol, akkor mi a f-szt nézem már addig azt a sok hülyeséget, gyeremár, takarodj a ku.va anyádba mert úgy itthagylak mint a s.gg. és hasonlók.

Ballagásom után az első dolguk volt nekemállni, hogy ettől meg ettől meg ettől se azért kaptam a pénzt, hanem miattuk. Úgyhogy amit rámkiabáltak odaadtam nekik, a többit elraktam, bár a felét akartam nekik adni, mert megszervezték, meg ők vásároltak, meg minden. ballagásom után semmit nem kaptam tőlük. Egy gratulációt se, pedig két négyesem lett, 4,9 átlaggal. Ha mondom, hogy ide vagy oda menjünk már el, akkor persze ha minden jó lenne, akkor nekiáll valamibe belekötni. Amit mi csinálunk semmi nem jó, van hogy szét is szedi.

Hogy lehetne rávenni, hogy szedjen gyógyszert/menjen pszichológushoz úgy, hogy ne csináljon belőle galibát?