Ha szomorkodni lát a férjem (leginkább az ő viselkedése, közönye, kétes ügyei miatt) teljesen figyelmenkívűl hagyja, vagy halkan megjegyzi, hogy ezt nem lehet kibírni, hogy már megint őrlődöm, egy szerető társ így viselkedik?

Eleinte évekkel ezelőtt a férjem mellettem állt ilyenkor ,a tőle telhető módon támogatott,ha valami miatt aggódtam.

Ő pont az ellentétem,mégha komoly problémánk is van,akkor sem szeret rajta rágódni,hanem olyankor mogorva,ideges,de beszélni nem szeret róla,sőt veszekedés lesz belőle ha én próbálom megbeszélni a dolgokat.

Ha mellette sírok az ágyba éjszaka a gondjaink miatt akkor tudomást sem vesz rólam.

Leginkább őmiatta sírok,mert érzéketlen,nincs benne felelősségtudat a gyerekek iránt(bár majomszeretetettel van irántuk),állandóan fellengzős tervei vannak amikbe belebukik anyagilag megkárosítva a családot.

Ha valamivel megsért és később rájön,hogy mégis nekem volt igazam,akkor sosem kér bocsánatot.

Rájöttem,hogy csak magamra számíthatok,mind anyagilag,mind egyéb értelemben,mert ő mintha a kamaszfiam volna folyton külön utakon jár a munkaideje után haza sem szól,hogy merre van éppen,a telefonját sem veszi fel mindig.

Régebben odaadtam neki a pénzt a csekkekre aztán kiderült,hogy hónapokig semmit nem fizetett be,átadták a hitelünket egy adósságkezelőnek,azóta ez a hitel már rég befizetésre került,leginkább az én béremből,mert átvettem a pénzügyeket,mert ő abszolult megbízhatatlan pénzügyekben.

Elhallgat,eltitkol dolgokat,holott úgyis kiderül minden.

Nagyon nagy pofon volt nekem,hogy mikor a kissebbik gyermekünk születtet hónapokig hatalmas telefonszámlái voltak (50-60 ezres) ,kiderült,hogy a telefonján társkeresőzött miközben én itthon voltam a picive,azt hazudta,hogy egy kollégája társkeresőzött az ő telefonjáról az ő nevével,adataival,holott a férjem 100 kiló a kollégája 70 :-( .

Próbáltam rengetegszer szépen,okosan megbeszélni a dolgokat,magamat hibáztattam,rágtam magamat,hogy miért ilyen velem,hogy ennyire rideg,ennyire érzéketlen,de rájöttem ő már ilyen marad.

Azt hiszem én mindent megpróbáltam már,normális családból származom,csak a jót láttam és igyekeztem megfelelni a szüleimtől tanultaknak,azt hittem sosem fordul meg a fejemben a válás,sosem volt probléma,hogy ha a férjem rideg ,közönyös volt vele és próbáljak közeledni megbeszélni,de nem bírom tovább,hogy semminek néz és még anyagilag is tőlem függ jóideje,mert hol van munkája ,hol nincs és ez nem is nagyon érdekli,hónapokig el van itthon simán,ha éppen semmi munkája nincse.

Inni nem iszik,nem dohányzik,amolyan józan bolond .

Bevallom hatalmas sértettség,rengeteg tüske van bennem és a megleckéztetésén gondolkozom...hogy csak egy kicsit visszatörlesszek abból amennyi bánatot és fájdalmat ő nekem okozott.

Tudom,hogy gyerekes vagyok és a válás lenne az igazi megoldás minél előbb.