Van egy rokonom, és össze vagyok zavarodva a kapcsolatunkon. Mihez kezdjek?

Egy éve ismerjük egymást, unokatesók vagyunk, és én úgy érzem, nagyon jó barátok is, és hogy ez az érzés kölcsönös. Azonban én már szinte annyira kedvelem, hogy jobban várom azt a percet, amikor végre beszélgethetünk és hallhatok róla, tréfálkozhatok vele, mint egy másik ellenkező nemű korombelivel. Még a szerelmemmel sem várom ennyire a beszélgetést, komolyan mondom, űrt érzek, amikor éppen nem vagyok vele, vagy nem beszélgetünk, folyton csak rá gondolok. Szórakozásból még írogatjuk is egy két "vita" után, hogy "szeretlek", meg hogy "én is szeretlek".