Hogy segítsek a férjemen és ezzel együtt a kapcsolatunkon?

Előre elnézést ha egy kicsit hosszú leszek.

8 éve ismerjük egymást, 7 éve vagyunk házasok, van egy gyönyörű 3 éves kisfiunk.

Mikor megismertük egymást a férjemnek egy nagyon kényelmes munkahelye volt. Kazánfűtőként dolgozott egy lakónegyedi kazánházban. Ott egész napokat ült, figyelte a kazánokat, volt éjszakai váltás is, de akkor is ugyanazt csinálta. Kerek 10 évig dolgozott ott, aztán megszűnt a munkaviszonya, mert bezárt a kazánház. Ekkor már együtt voltunk. Fél évig munkanélküli volt, aztán bekerült egy hypermarket-be kereskedelmi dolgozónak. Ugyanott átkerült hentesnek, mészárosnak. Végül az is abbamaradt, mert költöztünk arra a településre, ahol nekem volt a munkahelyem és 5 éven keresztül ingáztam, így viszont neki kellett volna ingáznia. Itt is 9 hónapig munkanélküli volt. Aztán kapott munkát, mint őr egy szupermarketben, tehát a fizikai munka nem ölte meg. Ott fél évig dolgozott, aztán az üzlet kicserélte a biztonsági céget és neki el kellett volna menni 100 km-re innen, ha ott szeretett volna maradni a cégnél. Így persze felmondott. Ez tavaly decemberben volt. Február elsejétől kapott munkát egy gyárban itt a településen, de itt is fizikai munkát kell végezni.

Nos ez eddig rendben van, csak a nagy bajom az, hogy azokra a munkahelyekre, ahol nem volt nagy megerőltetés oda semmi gond nélkül ment. Ahol fizikai munkát kell vagy kellett végezni, ott mindig rosszulléttel kezdi a napot. Reggelenként mindig hányingere van, hasmenése, meg minden ami kell. Ha délutáni váltásban dolgozik, akkor kb. egy órával az indulás előtt kezdődik mindez. Amíg kazánfűtő meg őr volt ez soha nem jelentkezett. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy időben refluxos volt, de azt kikezelték.

Valahogy segíteni szeretnék rajta is, mert kezdem úgy érezni, hogy ez már a kapcsolatunk rovására is megy. A gyerekkel nagyon keveset foglalkozik, velem úgyszintén. Mindig holt fáradt, este még hamarabb lefekszik mint a gyerek. Semmi sem tetszik neki, mindenbe beleköt. Ha a gyerek szeretne vele játszani vagy egyszerűen vele lenni, elutasítja magától, undok vele, mindenért szidja. De nemcsak őt hanem engem is. Ugyanazokat főzöm mint eddig, de már nem tudok főzni sem, nem jól van semmi amit én csinálok vagy mondok. Arról nem beszélve, hogy még fel is hányja, hogy én nem sajnálom őt eléggé, pedig szegény ő mennyit dolgozik (napi 8 óra). A fizetése nem nagy, sőt, én a dupláját kapom, de soha nem éreztettem vele, soha nemvolt ebből vita. Ő mindenkinek panaszkodik, hogy milyen nyomorult, milyen szegény, neki mennyire rosszul megy, senki nincs még olyan sz.. helyzetben mint ő.

Kezdem nem bírni én sem ezt. Tanácsokat szeretnék, mit tegyek.