Albérlet 16 évesen a barátommal?!
Elég nehéz ez az egész. Nem is tudom úgy átadni, ahogy megélem.
Ott kezdeném, hogy Anya még anno összejött egy férfival, legyen: X. Neki van egy saját vállalkozása, itt kezdett el Anya is dolgozni és együtt kezdték el vezetni az üzletet. Később, mivel anyagi problémák voltak (ebbe nem mennék bele, mert nem lényeges), Anya elment máshová dolgozni. Éjszakai műszakban. Így elég keveset találkoztak X-szel. Mikor X hazaért Anya akkor indult. Megromlott a kapcsolatuk.
Anya az új munkahelyén megismerkedett egy másik férfival, ő Y. X-et csalta Y-nal. Hosszú lenne leírni, nagyon... Közben fel kellett venni hitlelt, Anya nevén fut (asszem 9M), mert nevelőapám (X) tiltólistán van. Az lett a vége az egésznek, hogy szétmentek, most fog ideköltözni Y, aki mellesleg 10 évvel fiatalabb nála... Fel kellett még venni hitelt, hogy X-et ki tudjuk fizetni, mert akkor ugye nem hagyta volna itt a lakást. (Anya nevén van, de elvileg X-é, csak mi újítottuk fel 7M-ért kb.)
Ezek voltak igazából az előzmények. Most van összesen 11M adósság Anyáék nevén, 230E Ft-os keresettel (kettejük fizetése). Ebből lejön a törlesztőrészlet, plusz a rezsi, akkor anya is meg Y is dohányzik...
Tegnap közölte velem Y, ha minden kötél szakad, szépen elmegyek dolgozni. Nézek... Hogy suli mellett? Ilyet kezd: hétvégén is lehet menni. Közöltem, hogy hétvégén tuti nem fogok, mert barátommal is csak akkor tudok összefutni, mert dolgozik, plusz estire fog járni, és nekem is akkor van egy kis szabadidőm.
Aztán elgonolkodtam, hogy úgyis el akartam menni dolgozni, DE ha már elmegyek, suliban lehúzok minden nap 7-8 órát, utána rohanok dolgozni 6 órát, aztán hazaérek ki tudja mikor, tanulni is kell, és akkor adjam haza a pénzemet? Amiért gürcölök, mint egy hülye? Hát NEM, kösz. Nem fogok a semmiért hajtani, mint állat. Jó, én megértem Anyát, hogy nem szerette X-et, megértem, DE akkor mire gondolt mikor összejött egy 23 éves hozzáképest kisfiúval? Akkor gondolt rám és a húgomra? Hogy ezek után mi lesz? Én már nem tudom mire gondolt meg mire nem, de ez így nagyon húzós.
Akkor gondoltam elmegyek Mekibe, megnézem mik a lehetőségek, mert 16 évesen nincs túl sok választásom. Csak nem találtam meg a személyimet és úgy emlékeztem, hogy benn van az üzletben X-nél. A buszon találtam ki, hogy elmennék albérletbe barátommal. Ő is már régóta szabdulni akar otthonról, csak eddig nem úgy jöttek össze a dolgai, mint ahogy szerette volna... De ketten már megg tudnánk oldani, simán. Jó, nem annnyira simán, de nem lehetetlen. Elmondtam X-nek, hogy ez megfordult a fejemben és azt mondta, tudta hogy meg fogom unni azt ami otthon megy, csak nem hitte volna hogy ilyen hamar szabadulni akarok. (Arra gondolt, h most van a 3. nevelőapámnál tartunk, és hogy meg fogom unni az átjáróházat, meg persze az anyagiak.) Azt mondta van pár ismerőse, megkérdezi lenne-e munka számomra.
Csak az van, hogy ezt az egészet nagyon jól kitaláltam emg minden, DE 1. Anya, hát nem tudom nagyon kiborulna és el sem engedne albérletbe (nem szereti baáromat, meg amúgy se), és azért csak nem foghatom a cuccom és kilépek az ajtón, h szia... 2. És húgom... Vele mi lesz? Úgy sajnálom, hogy áhhh... Én vagyok az egyetlen, aki foglalkozik vele, és annyira szeret... El sem tudom képzelni mi lenne vele, ha elmennék. 3. 16 éves vagyok. A barátommal 4 hónapja vagyunk együtt. Nem sok idő... ha régebb óta lennénk együtt, még akkor sem nagyon mernék pasira alapozni. Most oké, együtt vagyunk. És mi lesz fél év múlva, ha szakítunk? Akkor hazaállítok? Alig jönne ki hülyén... 4. Szeretem Anyát. Inkább neki kéne segítenem, ezt én tudom. De nem akarok miatta szívni. Magára haragított ezzel az egésszel. Nagyon elegem van. lassan ilyen 300Ft-okon fognak izélni. Én meg ezt nem tudom elviselni. Muszáj kezdenem magammal valamit.
Meg hát ez az új "nevelőapa"... 23 éves. Én barátom 19. El sem hiszem, hogy alig van köztük korkülönbség. Mi lesz ha a csávó csak fogaja magát és elmegy? Akkor hogy tart el minket Anya? Ez az ember még gyereket akar majd, esetleg lecseréli pár év múlva anyát egy fiatalabbra... Érdekes helyzet.
Nem lenne vészes fenntartanunk az albérletet, csak nem tudom bele merjek-e vágni. Mondjuk, még úgy lenne, hogy elmegyek dolgozni, félreteszek, 3-4 hómap, míg kicsit összeszedem magam, és csak utána. Olyan október-november körül. Ja, meg Apám külföldön él. Fel fogom venni vele a kapcsolatot. Elmondom neki, hogy mi van itthon és jó lenne ha segítene. Muszáj leszek felkeresni. Most szülségem van rá. Még ő is tudna támogatni minket.
Szóval mit szóltok? Nem vagyok normális? Nem hülyeségből akarok elmenni.
16/L Honey
Szia! :)
Most vettem észre, hogy írtál:) Aranyos vagy hogy érdeklődsz:)
Végül nem mentem el itthonról. Így visszaolvasva és visszagondolva elég hülye ötlet lett volna. Albérlet.. Vele... Nem tudom hogy fordulhatott meg a fejemben. Kivoltam csak azért, hirtelen ötlet volt.
Itthon.. a helyzet csak rosszabb lett, Anyáról így tudom meg a dolgokat és teljesen összeomlott az eddig kialakult képem róla. Viszont már túltettem magam a dolgokon úgy nagyjából és nem török pálcát a feje felett, mert mindenki hibázik. Az más tészta, hogy nem tudom megérteni. Nem beszélek vele szinte semmit. Nem vagyunk haragban csak nem tudom.. Nem beszélgetünk. Kicsit szégyellem magam miatta, mert én nem nyitok felé, de azért mert nem tudok.
Beszéltem Apával, tök jófej, nem is gondoltam volna. Most érettségizem, utána megyek turisztikára, esti tagozatra. Miután elvégeztem irány Svédország. Kiköltözöm.
Csak a húgom....! wááá.. annyira szeretem őt! De muszáj leszek elkezdeni az életem...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!