Miért az ilyen nőket becsülik a férfiak?

Már a kérdésből is üvölt az általánosítás: "...a férfiak". Minden pár helyzete más és más. Gondolom, hogy ha úgy állnátok anyagilag, hogy a férjednek lenne egy olyan vállalkozása, ami annyira jól megy, hogy alap lenne a húszmilliós terepjáró és a bejárónő, akkor ő is megadná neked ezeket, hogy ne kelljen dolgoznod, és több energiád maradjon rá és a gyerekekre. Én - mint gyakorló férj - biztosan ezt tenném, cserébe elvárnám, hogy igen, szép legyél (de legalábbis ápolt), kedves, odaadó és kipihent, hiszen tehermentesítelek a munka alól. Persze nálunk sincs ez így, mindketten dolgozunk, hiszen anyagilag egyikünk sincs úgy elengedve, hogy azt mondhassuk, csak egyikünk dolgozik, a másik pedig számolgassa csak a szőrszálakat.

Másképpen megfogalmazva: azzal, hogy azt mondtad neki, hogy "nézze meg, sok nő csak úgy el van, nem csinál semmit, mégis meg vannak becsülve" az neki úgy jön le, hogy bár nem engedhetitek meg, te mégis inkább otthon döglenél munka helyett. Azért, hogy dolgozni jársz, nem jár megbecsülés, hiszen ez szükséges az anyagi fennmaradásotokhoz. Te megköszönöd neki? "Apukám, de rendes vagy, hogy ezen a héten is elmentél dolgozni!" Ugye milyen hülyén jön ki?

Kicsit félreérthetted a szitut: nem a tisztelet jele, hogy a pasi minden luxust biztosít a családjának, hanem a jólété. "A tenyerükön hordozzák őket" - mert terepjárót nyomnak a csinos, konditeremben edzett popsijuk alá? Mert elküldik őket nyaralni? (Közben ki elégíti ki az itthon maradt férjeket, szerinted?)

A férjed, ha éjjel-nappal dolgozik, eleve feszült, az, hogy aggódunk a holnap(után)ért, sajnos ott van a mindennapjainkban, a gazdagéknak meg nem. Ne legyél irigy, mert azok a nők éjjel-nappal sz.pnak a terepjáróért meg a bébiszittért, nemcsak átvitt értelemben! A szoli-fodrász-manikürös nemcsak a maguk élvezete, hanem bizony ezzel a mézzel-mázzal tartják meg a gazdag fickóikat, azt persze nem tudhatjuk, hogy majd mikor öregebbek lesznek, nem cserélik-e le őket huszonéves jól szolizott-frizurás-műkörmös csajra.

Miért, a celebek mit tettek le az asztalra, amiért körberajongják és pénzelik őket? A legtöbbjük semmit.

Valamit jól jegyezz meg: szokszor pont nem az érdemeik miatt becsülik meg az embereket. Az, hogy megbecsült feleség légy, nem kell más, csak egy olyan férj, aki képes rá. Gondolod, hogy a tiéd megbecsülne egy másik nőt? Dehogy, nem képes rá, hisz híjján van az érzelmi intelligenciának. Ha a semmittevésedért körülrajongna valaki, akkor meg sekélyes lenne az illető (Például vegyük azt a sztereotípiát, hogy a nőnek csak szépnek kell lennie, és akkor férjecske tejel neki: milyen férj az, aki ezért tart feleséget? Ugye-ugye?)

Lehet azt mondani, hogy a férjed egy sz.r alak, de lássuk be, attól, hogy a tolvajok szemetek, még az én hibám is, ha nem zárom le a biciklim és ellopják.

Ezért nem ártott volna kicsit megismerni a férjed nézeteit, mikor igent mondtál neki.

Csak egy simit, egy puszit várnék érte, semmi mást.

Ezt viszont jogosan várod el,de ennek semmi köze ahhoz amit leirtál.A leirásodban főként anyagi dolgokról irtál nem érzelmi oldalról.

Nem értem, hogy ha az érzelmi megbecsülést hiányolod, a leírásod 90%-a miért anyagi jellegű dolgokról szól?

A megbecsülés (érzelmi oldalról) baromira nem pénzkérdés. Az ingyen van.

Hétvégén a szüleimnél voltunk, a férjem kiment málnabokrot legelni, majd bejött egy tálnyival, hogy hozott nekem is.

Ki tudtam volna én is menni a kert végébe, mégis megtette ezt a figyelmességet. Ez nem kerül pénzbe.

A férjednek vagy ilyen a személyisége, vagy te engedted ilyenné válni. (Ahogy előttem írta valaki, esetleg lementél kutyába és megszokta, hogy nem kell megköszönni semmit, úgyis elkészül, maximum morogsz egy sort, de nem történik semmi más.)

Ezen a részén gondolkodj el, hogy ezen hogy tudsz változtatni. Jelenleg - a leírásod alapján - lábtörlő vagy, ez jogosan nem tetszik, de a gyakorlati részére irányuló változtatási szándékot sem látom.

Elpanaszkodtad, de változtatni nem próbálsz.

Két lehetőség van:

- másik férj

- hosszú és kitartó munkával a jelenlegit "átkondicionálni"

A plusz egy megoldás meg az, hogy továbbra is sajnálod magad és minden marad a régiben.

"Egyszer azt mondta a férjem, hogy ha annyira megtollasodnánk, akkor is dolgoznom kellene, el sem tudná képzelni, hogy ne főzzek rá, ne takarítsak, ne én csináljam a házimunkát, hanem egy idegen a lakásunkban."

Továbbra is azt mondom, rosszul választottál és ez a te hibád. A férjed nem az a férfi, aki így becsüli meg a feleségét és nagyjából fogalma sincs, mit is jelent valójában az az életmód, amire vágysz. Abból a szempontból is rosszul választottál, hogy nem arra a tipusra vágysz, aki a férjed.

Nekem szerencsém van, a férjem szintén eltart, már ha a dolgokat kívülről nézzük. Innen nézve, meg a férjem szemszögéből nézve is azonban egész másképp néz ez ki. Az, hogy a férjem sikeres, pontosan akkora részben köszönhető nekem, mint amekkora részben neki. Ugyanis megteremtettem neki azokat a körülményeket, amik a sikerességhez kellenek: nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog, segítő háttér, boldog, elégedett, ápolt, csinos és kiegyensúlyozott feleség, aki ezer féleképp segíti a férjét, jól nevelt, boldog gyerekek, nyugodt család. Alapértelmezett a megértés, a megbecsülés, az egymás segítése (akár bejárónővel is), a szeretetteljes légkör, és nem utolsó sorban a férjemnek semmire nincs gondja, csak hogy azt, amiben ő kiváló, csinálja. Ehhez képest rendkívül figyelmes, imád engem. Közben a vállalkozásunk ügyes-bajos dolgait intézem, zokszó nélkül kelek éjjel 5-ször a gyerekekhez, ha kínjuk van, zokszó nélkül takarítok és mosok, főzök 3 féle kaját, csak mert épp mindenki mást szeretne. Teszem ezt azért, mert így érzem helyesnek, nem pedig azért, mert valaki elvárja. De ez kívülről nyilván nem látszik... Te azt látnád, ha a FB profilomra néznél, hogy a seggem alatt a terepjáró (nem terepjáró, de ez most lényegtelen), nyaralgatni járok, bombanőznek és kávézgatok, magyarul nem csinálok semmit, csak megbecsülnek. Nem mondom, hogy cserélj velem, mert egy pillanatra nem vagyok hajlandó elcserélni az életem, de az biztos, hogy legalább annyit teszek azért, amink van (nem csak az anyagiakra gondolok), mint a férjem, vagy mint te.