Hogy vegyem rá, hogy elmenjen dolgozni?

Nem, így sem b*szogatnám!

De imádom, mikor valaki feltesz egy kérdést, aztán fél nap múlva egy kommentben leírja a lényeget, hogy igazából miért is kérdez.

Végülis, teljesen ugyanúgy néz ki a kérdés így:

"Anyám rokkantnyugdíjas és nem akar dolgozni."

És így:

"Anyám rokkantnyugdíjas és nem akar dolgozni, de úszunk az adósságban, lassan jön a behajtó."

Az első kérdés inkább hangzik b*szogatásnak, mint problémának.

Én anyám is dettó, rokkant, hamarosan rendes nyugdíjas lesz azt várja (bár mivel alig dolgozott nem fog kapni semmit).

Egy ideig mondta, hogy esetleg menne dolgozni, az alapítvány ajánlgatott is pár munkát, de neki nem volt jó egyik sem. Nekünk ugyan nincs adósságunk, de nem élünk jól. Ő is főz, viszont kosz van. Ráadásul sír, hogy milyen nehéz bevásárolni, főzni, rossz az élet. Pedig leginkább barátnőzik, vásárolgat, otthon pihen. Plusz amikor végeztem és egy ideig nem volt munkám engem piszkált, hogy hogy képzelem, hogy rajta élősködöm. Amikor meg felhoztam hogy ő mit csinál, felháborodott hogy ő megteheti, már idős meg kap pénzt az apámtól.

Ha nem tudod rábeszélni, úgysem fog elmenni melózni. Talán ha lenne olyan munka, amit szívesen csinálna (de manapság még sz@r munkát is nehéz találni). Ha elvitték a behajtók a gépet, az ágyat meg a fedelet a feje felől, majd elgondolkozik.

Akik abba kötnek, hogy az apja sem keres többet: mit gondoltok, a minimálbér hogy fizet? Kb. pont ennyit, 58-at. Nyilván ha tudna jobbat, nem annyiért dolgozna az apja.

Az anyjával meg az a fő gond, hogy ha már otthon van, lóf*szt nem is csinál. Ha már otthon meregeti a valagát, elvárnám, hogy ragyogjon az egész ház, legyen már látszata, hogy otthon van és rohadtul ráér.