Elegem van a sógornőmből! Mit tehetnék az én helyzetemben?

A párommal 3 éve vagyunk együtt és van egy nővére, aki már 15 éve házas és van egy 3 éves kislányuk. A sógornőm mindig nagy darab volt, amióta ismerem és egy nagyon kedves, értelmes nőnek ismertem meg, akivel jó volt beszélgetni és aki imádta a gyerekét. Egyszer haragudtam csak meg rá, amikor 1 év után összeköltöztem a párommal az anyukájuknál. Az anyukájuk egy áldozat típus, mindig sajnálni kell valamiért, ráadásul zugivó, amitől még rosszabb, úgyhogy nehéz kijönni vele. 3 hónap után megbeszéltük, hogy nem bírjuk tovább és elmegyünk albérletbe. Addigra sikerült elérnünk, hogy már 1 hónapja nem ivott és a sógornőm elkezdte megmagyarázni nekünk, hogy mennyivel jobban tudnánk spórolni, ha maradnánk és akkor nem kezdene újra inni. Nos ő könnyen beszélt km-ekről, még azt is kiszámolta, hogy mennyit adunk ki majd feleslegesen albérletre, de nekünk kellett vele élni. Önzőnek éreztem, de nem csináltam belőle ügyet.

Elköltöztünk és azóta nyugodtan élünk, minden pénzt megért ez a nyugalom.:) Közben tavaly óta rengeteget fogyott és 180 fokos fordulatot vett a viselkedése. Először csak a páromnak panaszkodott, hogy már boldogtalan a férjével, aztán egyre meglepőbb dolgok derültek ki. Nem látta el a háztartásukat (nem főzött, nem mosott, nem takarított, a gyerek ruhái napokig büdösödtek a vízben), az anyukájuk járt oda néha kitakarítani. Ő csak azzal volt elfoglalva, hogy milyen buliba menjen, milyen ruhát vegyen, milyen legyen a körme stb... Közben a gyerekre nem költött. Aztán a férje szerzett neki munkát ott, ahol ő dolgozott, de ez sem volt jó neki, holott előtte arról panaszkodott, hogy be van zárva a lakásba, de szerintem nem ilyen kitörésre számított, inkább a bulizásra.

Aztán jött a legmeglepőbb dolog: kiderült, hogy pasizik. Lebukott a férje előtt, amikor éppen a pasijával beszélt telefonon és a férje megmondta neki, hogy ott maradhat a gyerekkel, de ő nem fizeti tovább az ő dolgait és a rezsit is felezik, máskülönben mehet amerre lát. Ettől sem változott semmi, nem csinált semmit, a gyerekkel nem foglalkozott, csak a legszükségesebbeket, és ismét lebukott telefonálás közben. Ekkor a férje átköltöztette a sógornőm anyjához. Persze egyikük sem repesett a boldogságtól, mert pont egyformák, de a sógornőm ott sem csinált semmit, nem ült le megbeszélni az anyjával, hogy hogy képzeli a továbbiakat, mivel a munkahelyéről is el kellett jönnie. Első este, amikor ott voltak, próbálta elaltatni a gyereket, de nem sikerült. Egyszer csak jelzett neki a pasi telefonon, hogy a ház előtt van és szemrebbenés nélkül ott hagyta a sírástól öklendező kislányt az anyjára, mondván, hogy "te vagy az anyám, segíts nekem!". A kislány 5 percenként sírta/sírja el magát, hogy "Anya nem jön értem!", amivel ő is tisztában van, de hidegen hagyja.

Nem hallgatott senkire, csak sírt, hogy őt senki sem érti meg. Egyszer aztán az anyja megelégelve, hogy sosem tudja merre jár este a sógornőm, egyszer mikor hazaért megtépte, földhöz vágta a telefonját és állítólag egy fakanalat is eltört a karján, de mikor utána felhívta a párom már a körmét csinálta a szomszédnál, úgyhogy nem igazán tudom elhinni... Ráadásul, amióta ott voltak, mindig mocskos szájjal beszélt az anyjával és természetesnek vette, hogy az az ő háza is, úgyhogy azt csinál, amit akar (kivéve a házimunkát).

Most visszaköltözött a férjéhez, akinek nem képes megmondani, hogy esze ágában sincs visszamenni hozzá, csak meghagyja abban a hitben, hogy szerencsétlen még rendbe tudja hozni a házasságukat. Virággal várta haza, aztán vett neki egy nadrágot (amiben utána elment a pasijával), fürdőruhára adott pénzt...stb. Először sajnáltam a férjét, de miután a felesége megmondta neki, hogy le is feküdt a pasijával, még mindig azt mondja, hogy ha haza akar menni, akkor elfelejti a történteket. Ezek után már inkább baleknak tartom, főleg, hogy elég egyértelműen csak a pénzt szedi el tőle, miközben éli világát és mindent magasról leszar.

Eddig még nem is érdekelne a dolog, mert bár nagyon sajnálom a kislányukat, de nem a mi dolgunk, főleg nem az enyém. Viszont a balhéival kapcsolatban folyton hívogatja valaki a páromat. Szegény folyton azon aggódik, hogy mit fog legközelebb hallani, de már nekem is gyomoridegem lesz, ha megcsörren a telefonja. A sógornőm ráadásul mérhetetlenül bunkó is vele, amióta nem engedte, hogy hozzánk költözzön (albérletbe, amit így is alig tudunk fizetni). Ma telt be a pohár nálam, miután a férje otthagyta a munkahelyét, hogy megkeresse, mert megint nem tudta senki, hogy hol van és a párom írt neki egy smst (miután senkinek sem vette fel a telefont), hogy a férje éppen őt keresi és most már rendezze le vele a dolgot, ha van benne még egy kis tisztesség, mert ez nagyon szemét dolog tőle. Órákkal később jött a válasz, hogy ő már megbeszélte ezt a férjével és egyébként is csak vásárolt (3 órán keresztül, egy helyen). Plusz a párom inkább az anyjukat hívja fel, mert ő meg felhívta a nagymamájukat, hogy elköszönjön tőle (már többször eljátszotta ezt az öngyilkosságos körbetelefonálást), mert ez milyen TISZTESSÉGTELEN a nagymamájukkal szemben!

Egyrészt a bunkó stílusán akadtam ki, ahogy a párommal beszélt, ráadásul már napok óta kinyomja, ha hívja. Másrészt ő papol a tisztességről????? Az agyam eldobom! Nagyon elegem van belőle! Tudom, hogy nem kellene beleszólnom, de ez már több, mint sok és minket is jobban érint, mint kellene! Gondoltam, hogy írok neki és lehordom (bár tudom, hogy leszarja azt is), de még visszafogtam magam, bár már nagyon nehezemre esik! Hiába mondom a páromnak, hogy ne vegye fel a telefont senkinek, vagy ha ezzel kapcsolatban hívják, akkor állítsa le őket, hogy ő nem akar erről tudni, de ő meg túl lelkiismeretes és nem tudja megtenni.:( Ti mit tennétek a helyemben?

Bocs, hogy hosszú lett, de már nagyon kikívánkozott!:)