Ilyenkor ki örököl?

A magyar polgári törvénykönyv 9.§-a szerint: „A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. A születés napja a határidőbe beleszámít.”

A fogamzás és a születés közti időben a jogképesség feltételes, az élveszületéstől, mint feltételtől függ. Az újszülöttnek nem kell „életképesnek” lennie, tehát bármilyen hiányossággal születik is, ez a jogképessége szempontjából közömbös. Annak eldöntése, hogy a születés mikor van befejezve, s „élveszületettnek” tekinthető-e a magzat, orvosi szakkérdés. A születés időpontját az orvosi iratok alapján a születési anyakönyvi kivonat bizonyítja. A születés tényét és időpontját a jog számára tehát egy anyakönyvvezetői aktust követő, hatóság által kiállított okirat bizonyítja. Ebből kifolyólag a magyar jog nem ismeri el a magzat jogalanyiságát, a magzat nem jogképes, de feltételes jogalanyisága van. Példákkal szemléltetve: apa meghal, anya terhes, apa végrendelete szerint a születendő gyermeke az örökös. Ilyenkor a magzat dologi várományos, a függő jogviszony hatálya csak az élveszületéssel áll be. Ha élve megszületik és utóbb életképtelenség miatt rögtön meghal a hatály akkor is beáll. Azonban, ha nem élve születik, úgy jogi értelemben úgy kell tekinteni, mintha meg sem fogant volna (fikció). Tehát a méhmagzatot egy általános, egyenlő, de feltételhez kötött jogképesség illeti meg. Tehát ahol ő szerepel „jogosultként”, ott egy függő jogi helyzet áll fenn. Tehát várománya van a jogszerzés reményével.

Kérdés még, hogy mikor történik a fogamzás, például apa meghal, és örököse a születendő gyermeke. 9 hónap múlva az anya gyermeknek ad életet. Vajon a megszületett gyermek az apa halála idején magzat volt-e már, megfogant-e? Ha nem, úgy nem örökölhet, ha igen, úgy az örökséget megkaphatja. A magyar Ptk. vélelmet állít fel: „A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni. Bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. A születés napja a határidőbe beleszámít.”

A magzat feltételes jogképessége esetén a jogalanyiságnak két fajtája: a teljes (abszolút) és a nem teljes jogalanyiság. Alapvetően az Alkotmány 8. § (1) bekezdése, 54. § (1) bekezdése és 56. § rendelkezéseiből következően a még (élve) meg nem született ember (magzat) jogalanyisága is fennáll, jogalanyisága azonban nem teljes, a személyi jogok körében áll fenn. A jogalanyiság ezen két fajtájához igazodik az – Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből következő – abszolút és nem abszolút védelem. A Magzatvédelmi törvény értelmében a magzat „nem abszolút jogalany”, a törvény a magzat jogairól – a személyi jogok keretén belül – rendelkezett. A jogalanyiság fennállása vagy fenn nem állása adott. A nem abszolút jogalanyiság fennállása mindössze annak a kérdésnek az eldöntését kívánja meg, hogy a jogi „ember” fogalom kiterjed-e a megfogant, de élve még meg nem született emberre, vagy csak az abszolút jogalanyra (az élve megszületett emberre). E kérdés eldöntése nem befolyásolja azt a tényt, hogy a magzat a személyi jogok vonatkozásában jogalanyisággal bír. A magzatnak az élethez, az egészséghez, a testi épséghez feltétel nélkül joga van, ezen jogoknak nem várományosa, hanem alanya. Ezen jogok akkor sem szűnnek meg, ha nem születik meg élve. A jogok a magzati lét szakaszára nem visszamenőleges hatállyal, hanem a fogamzás időpontjától kezdve fennállnak és megilletik a magzatot (az törvényes abortusz mindössze kivételes, törvényi feltételekkel biztosított szabályozásként van jelen a hatályos magyar jogban); vagyis a magzat – mint e jogok alanya – e jogok vonatkozásában (jogilag) személynek minősül. Ha az élve születést, mint az abszolút jogképesség bekövetkezéséhez szükséges feltételét vesszük alapul, akkor a jogi „ember” fogalom a már (élve) megszületett embert foglalja magában, a magzat fentiekben ismertetett jogalanyisága érintése nélkül. Ha pedig az emberi élet születés előtti és utáni szakaszait egységes egészként hangsúlyozandó álláspontot követjük, akkor a jogi „ember” fogalom kiterjed a már megfogant, de még élve meg nem született emberre is; anélkül, hogy a feltételes jogképességből következő jogalanyiság kiterjedne a vagyoni (dologi, kötelmi, öröklési stb.) jogok területére. A magzat a személyi jogok vonatkozásában jogalany (alanyi joga van például az élethez), e jogok érvényesítése iránt – bírósági eljárásban is – igénye lehet (kereseti joggal védett igények), a magzat perbeli legitimációja az abszolút jogképesség feltételének bekövetkezésétől függetlenül fennállhat, ítélet a gyermek születése előtt is hozható. Mindez „a magzati élet védelméről” szóló törvény rendelkezéseivel összhangban értelmezendő.

Meg annyit, ami hatha segit (ha igaz a törtenet): Ausztriaban az elettars is örököl valamit, ha bizonyos ideig együtteltek. Ha igazolhato, es gondolom, nem par honapig. Mivel EU-hoz igazitjak alt. a törvenyeket, a magyarban erdemes utananezni, van-e ilyen.

2.