Ez a válasz/válaszoló most normális?

Mi tőszomszédságban lakunk egymással, de nem járunk át egymáshoz. Főleg a közelséghez képest ritkán. Ők is, mi is éljük a saját életünket, ha van valami fontos, megbeszéljük, ha épp kint sepreget anyuka, mikor megyünk el, akkor köszön, elmondja, hogy ezt és ezt főzött, ha van kedvünk menjünk át, időnként áttelefonál, hogy sütött valamit menjünk át érte, ha ráérünk, vagy áthozhatja-e vagy nála van a macska ne keressük stb. De mit kezdenénk egymással minden áldott nap? Akkora dolgok nem történnek, ami miatt át kellene szaladni azonnal összedugni a fejünket, őt meg nem izgatja, hogy ki telefonált ma, milyen filmet nézünk a tv-ben, megpucoltam-e az ablakot, és hová megyünk ma vagy akármi.

A saját szüleim messzebb laknak velük telefonon beszélek, de azt sem mindennap, és ritkábban járunk hozzájuk.

Ha valakinek igénye van rá, meg jól esik neki, ám legyen, de én személy szerint el nem tudom képzelni mindennap mit lehet ott csinálni. Van elég dolgom itthon, van férjem, akivel törődünk egymással, van hobbim, vannak barátaim, naponta nem sütögetek, kertészkedek együtt az anyóssal, vagy néznék ott tv-t? Nem tudom. Az én életembe nap szinten nem fér bele a vizit, egyikünk sem igényli, ha látjuk egymást a kertben stb. elbeszélgetünk, de egyikünk sem fogja magát és ül be a másikhoz naponta, hiába 20 méterre lakik. A férjem sem jár át naponta, pedig tőlem aztán mehet én nagyon szeretem anyósomat, nem állítottam választás elé, mert nem volt miért. Anyósom nagyjából közölte, hogy azt szereti, akit a fia szeret, nem szól bele semmibe, ha nincs kedvünk főzni, menjünk át ebédelni, meg ha nincs valami otthon akkor hozhatunk el tőle. De mindennapi rendes vizit? Lényeg a lényeg, nekem is fura... Na de kinek a pap, kinek a papné.

Nézd, nem mindenkinek jutnak szuper szülők, nekem se jutottak, de attól még nem irigylem el mástól, ha máshol jó a szülő-gyerek kapcsolat, akár ennyire.

Kérdésedre: Igen, ők is normálisak, mert nekik kijutott a jó szülő, és a szülő is büszke lehet a gyerekére, igen, nekik van miért hálásnak lenni, a szülőknek is van mire föl számítani a gyerekeikre, az ilyen szülők jó munkát végeztek, és a jutalmuk a törődés. Az én apám ezt nem fogja megérdemelni és tőlem megkapni sem, anyu igen, ha lehetőség adódik. Erre mondom én azt, hogy egy szülő nem várhatja el alapból, hogy a gyereke majd segítse, ha rászorul, azt ki kell érdemelni.

nem, ez a válaszoló nem normális, totál idióta, mert nem úgy él a családja ahogy a tied..!

ien válaszokat vársz? ezt nem értem..

Ajánlom figyelmedbe ezt a kérdést, kedves kérdező ->

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__szokasok-..