Mennyit beszélgettek naponta házastársatokkal?

10-es vagyok

Kihagytam, hogy reggelenként is van egymásra szerencsére időnk, fél órát még ébredés után az ágyban szoktunk maradni összebújva, aztán én csinálom neki az aznapi szendvicseket (főtt kaját nem hajlandó magával vinni), addig ő reggelizik, gépezik. Utána megy a fürdőbe készülődni, általában bemegyek vele, és míg ő zuhanyozik, beszélgetünk.

Esténként gyakran elé sétálok amúgy, és akkor már hazafelé is egymással tudunk lenni.

Mi egyfolytában beszélgetünk :/ Ha nem történt semmi újdonság, akkor képzeletbeli dolgokról beszélgetünk, például, hogy kellene-e olyan nem szuperképesség, ami hasznos, de nem váltod meg a világot vele, pl. az izzadtságod parfüm illatú :) és nem vagyunk tizenévesek.

Komolyan nem értem, mi olyan nehéz a beszélgetésben azzal akit szeretsz.

És tudom, hogy most mindenki lefog pontozni.

Keveset.Ha eppen vmi tortent vele azt elmeseli, ha en mondok valamit azt meg se hallja, mert ot perc mulva ha visszakerdezek azt mondja csak kepzelodom,mert nem is meseltem neki...mikor nem dolgozik a gep elott ul, de mindig.Ha wc-n van vagy a kadb n akkor meg a telefonjat nyomkodja.

A gyerekkel se foglalkozik, egyre turelmetlenebb v le is.

Szex az persze kene neki, de ott tartok h ink keresse masnal.

Harmadik vagyok, mi sokat beszélgetünk.

Pedig én is gépezek és ő is. Az csak kifogás, hogy a "gépezősök" nem beszélgetnek.

Senki ne nyugtassa azzal magát, hogy ez már csak így van a "gépezősök" nem beszélgetnek, mert nem így van. A te férjed nem beszél akkor, és nem azért, mert történetesen a gépezés a hobbija. Ha csak újságjai lennének vagy bélyeggyűjteménye, akkor abba borulna bele egész nap és nem beszélgetne. Az ilyen típusnak mindegy, csak valami legyen.

Rengeteget. A reggeli kávé mellett, naponta kétszer elvisszük a kutyákat sétálni, este nyolc körül érünk haza, kettőig ébren vagyunk, ilyenkor max. egy órát töltünk mással, a többit csak együtt.

Nem állandóan munkáról és hétköznapi dolgokról beszélgetünk, hülyéskedni szoktunk, rengetegszer sírva nevetek azokon az őrültségeken, amiket kitalálunk együtt. Mi sem vagyunk már tinik, de ez az egyetlen módja annak, hogy viszonylag normálisak maradjuk a mai világban. Na meg kinek kell az állandó komolyság? :)