Mi volt az eddigi legnagyobb balhétok a házastársatokkal/párotokkal?

Kb. félévesek voltunk, még nem éltünk együtt. Egészen addig az időszakig úgy volt, hogy mindketten akarjuk az összeköltözést. Aztán hirtelen minden megváltozott. Jött egy vita, amit részben én provokáltam, kijelentettem, ha összeköltözünk, nem szeretném, ha hazaadná a pénzét a szüleinek, amire ő kiakadt (részben nekem is igazam volt, mert éveken át a hülyeségekre költekeztek az ő pénzéből is, emiatt mindig mínuszban volt). Aztán apuciék telebeszélték a fejét, hogy így meg úgy. Nagyon feszültek és fáradtak voltunk mindketten, mert akkoriban álltunk át 12órás munkarendre. Tetejébe ő meg folyamatosan nyugtatókat szedett (apuka ötletére, ő adagolta neki hármasával, mert náluk az mindenre megoldás), amitől agresszív is volt, irtó sokat veszekedtünk munkában, aztán pihenőnapokon meg nem volt hajlandó találkozni. Úgy éreztem, nincs jövőnk, ha nem lép ki a szülői irányítás alól. Már egyszer majdnem szakított velem, akkor a lelkére beszéltem. Kibékültünk, de az összeköltözés onnantól majdnem fél évre tabu lett, szóba sem szabadott hozni. Hát míg ténylegesen össze nem költöztünk, nem nyugodtam meg, féltem, hogy soha nem áll a sarkára és tart ki mellettem.

Még 18 évesen volt 1 év után hogy az anyja látta hogy komoly lesz a kapcsolat és elkezdett fúrni(távkapcsolat volt amúgy). Sokszor volt vitánk abból hogy én láttam a szándékokat ő meg nem, legalább egy fél év volt mire a mamája is felnyitotta a szemét, utána meg még fél évig csak őrlődött hogy hogy lehet ilyen az anyja, elég tutyi mutyinak volt nevelve. Költözéssel nagyrészt megoldódott minden, de így 5 év után is azokat a vitákat látom a legnagyobbaknak. Felmerült akkor a szétválás is bennem.

Számítógépes játék. Még szakítani is akartam miatta, sőt, mondtam, hogy addig nem találkozunk, míg nem bír ki pár napot nélküle. Hiába. Még együtt vagyunk, de iszonyatosan bánt.

Tényleg, nálunk is volt számítógép miatt balhé, de szerencsére az én emberemnek megjött az esze és felnőtt :) 2. voltam