Mit csináljak ezzel az érzéssel/ösztönnel?
Már jó ideje (néhány éve) azt érzem, hogy gyermeket szeretnék szülni, ez az érzés egyre csak erősödik bennem.
Viszont még csak idén leszek huszonegy éves, még nem fejeztem be az egyetemet (és még mesterképzésre is szeretnék menni), és apa-jelölt sincs.
De ezek mellett az ésszerű tények mellett ott van ez az ösztön, és emiatt tudom, érzem, hogy az tenne a legeslegboldogabbá, ha teherbe esnék, kihordhatnék egy babát, és életet adhatnék neki, hogy aztán felnevelhessem.
Ráadásul fiatal anyuka szeretnék lenni. (Magam miatt is, de azért is, hogy minél tovább lássa élve a nagyszüleit a gyermekem. Az én édesanyám nagyon jó anya, biztos vagyok benne, hogy nagymamának is jó lesz!)
Vannak önálló céljaim is az életben, de azt úgy érzem, hogy nem akadályozná meg egy gyermek.
Mit tegyek (az érzéssel)?
Szerintem ez nem ösztön. Ez csak egy vágy.
Ha ösztön lenne, peteéréskor akár az utcán is bepucsítanál egy vadidegen alfahím elé, hogy termékenyítsen meg.
Én a helyedben elgondolkodnék, hogy miért vágyok ilyen "isteni pozícióba". ("teherbe esnék, életet adhatnék, fiatal anyuka szeretnék lenni.")
És ezt nem bántásból mondom, ha karrierre vágynál ennyire, az is megfontolandó lenne, hogy miért pont ebben látod kiteljesedni magad.
Abszolút megértelek, sőt az én helyzetem még jobban generálja ezt az érzést: saját lakásban, párommal, másfél éve, boldogan élünk és mindegy vágya mindkettőnknek a gyermek. De sajnos még ez sem az ideális állapot, mert van hitelünk (2 évig) és nincs munkaviszonyom a GYEDhez.
Szóval néha engem is feszít az érzés.
Én arra szoktam gondolni, hogy pl. nemrég érettségiztem (5 éve) és mintha tegnap lett volna és a következő 2-3 év még gyorsabban elmegy majd. Plussz arra gondolok, hogy a sorsom már megvan így engednem kell, hogy akkor történjenek a dolgok, amikor kell. Nem szabad sürgetni...
Kitartást, és meglátod nemsokára már itt is lesznek a csöppségeink. :)
23N
1.Ki van töltve az életem, és ez nem olyasmi, amin leülök és órákig agyalok, csak nagyon gyakran ilyen érzésem lesz, vagy eszembe jut. De nem ilyen betegesen, görcsösen kapaszkodok ebbe a gondolatba, csak hullámszerűen megjelenik.
2.Nem gondolkodtam azon, hogy ettől isteni pozícióba kerülnék, elég különös meglátás. Nem uralkodni akarnék a gyereken, de az, ahogy megszületik, a természet rendje szerint az anya feladata lesz, szóval én hordom ki, kétségtelen.
A karrierben is vágyom sikerekre, tehát nem kizárólagos célom a gyermekáldás, -nevelés.
Ha valamit félreértettem, mondd!
3.Nna, akkor ott már az apuka is megvan :) Sok sikert és boldogságot kívánok nektek, remélem mielőbb eléritek a vágyatokat! :)
"3.Nna, akkor ott már az apuka is megvan :)"
Kedves kérdező: legalább ezt a fontos összetevőt várd meg, és együtt tervezzetek. Én azért azt is furcsállom, hogy te elsősorban az anyukád jósága miatt szeretnél egy kisbabát neki...lehet, hogy rosszul látom? ( pasi vagyok)
:) Lehet.
Mivel az sokadlagos, csak megemlítettem :)
És természetesen szeretném megvárni a megfelelő férfit, apát, nem az a kérdésem, hogy essek teherbe, hanem hogy mit kezdjek az érzéssel, ne értsetek félre, semmit sem sürgetek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!