Mit tegyek ezzel az érzéssel?

Szia!

Nem értelek, beteg vagy,vagy mindig csak azt hiszed, hogy különböző betegségeid vannak?

A lényeg az, hogy menj el egy pszichológushoz, nem szégyen és segíteni tud.

Tisztaság és kleptománián is segít,rajtad is tud :)

Jó pszichológus valóban nem olcsó "mulatság". Vannak azonban ún. "rövidterápiás" módszerek, ahol pár alkalom is elég lehet, nem kell hónapokig járni.

Néha elég, ha a kliens rádöbben a problémája valódi okára, és egy nagy "AHA!" érzéssel más oldalról kezdi nézni az egész életét. Ez azon is múlik, mennyire vagy rosszul? Mert minél rosszabbul vagy, annál merészebben vállalsz be dolgokat, és annál könnyebb rajtad segíteni. Már ha lehet. Láttam én is olyat személyesen, aki már nagyon előrehaladott állapotban szerette volna, ha segítenek rajta. Csakhogy nincs csodaszer, a lélek mozgása lassú, és ha a lélek megbetegíti a testet, akkor annak nyomós oka van. Azt látatlanban nem lehet megmondani, hogy ez az ok nálad van, személyes, vagy eredetileg rajtad kívül álló. Utóbbi esetben ha felismered ezt, leteheted, van rá esélyed.

Nagyon jól mondják, ennél kisebb problémával is elmegy az ember pszichológushoz! Utána majd ő feltérképezi, menned kell-e tovább.

Nekem indulatkezelési problémám van, ennek a kettőnek nagyon semmi köze nincs egymáshoz, csak annyi, hogy szorongásos betegség. Sok féle képpen le lehet vezetni a szorongást, egyik módja az én variációm, a másik a tied, azz állandó aggodalmaskodás. Lehet, hülyeséget mondok, de talán nálad is úgy van, hogy a semmiből jön az érzés, és pillanatok alatt hatalmába kerít. Mindig, ha nem tudod a kezedben tartani az irányítást ezzel reagálod le, tehetetlenségedben rettegsz, én meg dühöngök. A lényeg, amit mondanék, hogy azt mondta a pszihológus, nem bújhatok amögé, hogy én erről nem tehetek, ez csak úgy megtörténik velem!!!!!! Ezt én csinálom, és szerintem te is érzed, amikor "kezdődik", és egyszerűen csak meg kell állni, és rajzolni egy stoptáblát, vagy valami hasonló dolgot csinálni. Nem szabad hagyni, hogy elhatalmasodjon az érzés, mint ahogy a kreszben is vannak szabályok, amiket egyszerűen muszáj betartani, hiába rohannál bárhová, mint ahogy ilyenkor sodor az érzelem bele a feneketlen mélységbe. Egyszerűen el kell dönteni újra és újra, hogy te be fogod tartani a társadalmi érintkezés ezen kresz-szabályait, azaz nem zúdítok még magam által is hülyeségnek nevezett aggodalomhalmazt a családom nyakába, mitöbb, én sem érzem ezt, hisz tudom, hogy valószínűleg nem olyan nagy a gáz, mint én gondolom, csak jót akarok nekik és magamnak, és EZ NEM JÓ!!!! Ez csak az agyad által egyetlen megoldásként alkalmazott reakciója a benned lévő feszültség levezetésének.

Remélem, amíg eljutsz orvoshoz, némiképp segíthet ez is, nálam teljesen bevált.

Aztán meg mi itt mondhatunk bármit, abban a helyzetben, amiben te vagy mindenki a maga módján reagál, és biztos nehéz megmaradni normális embernek, szerintem nekem nem menne.

Gyerekkoromtól rettegek a haláltól, tehát ezen másik oldalam miatt át tudom érezni a te problémádat. Legalább is, ha jól értettem, amit írtál a kérdésben.

Mindenki meghal, szinte mindegy is mikor, úgyis csúnya a vége. Csak nem mindegy, hogy tudjuk-e az időt. Nagyon sajnálom.

Biztos gyönyörűek a gyerekeid! Ne törődj bele ebbe a lelkiállapotba, hidd el, tisztábakerülni azzal, mi miért zajlik benned nagyrészt megszünteti magát a problémát is. Ezen segít a pszichológus, vagy iáter.