Nem tudom elfogadni hogy nemigazán szeretnek az emberek, mit tegyek?

Első válaszadó annyira jól megírta!

Valóban irritálóak a nyomulós emberek. Persze nem mondom hogy te is az vagy.

Nagyon kényes dolog megtalálni a beszélgetésekkor azt a bizonyos határvonalat, ameddig az ember elmehet. Te azt írtad, hogy: ".A mértéket is tudom és ha már érzem a szimpátia hiányának mértékét eleve hátralépek én is." Ez mind oké, de a szimpátia irántad lehet, hogy a beszélgetés miatt csökkent, akkor pedig már késő neked is hátrálnod, eleve a beszélgetésben szabad mindig csak addig elmenni, ameddig a másik neked megnyílik, és fordítva.

Egy szóval sem mondom, hogy te ezt csinálhattad, mert mégis honnan tudhatnám. Csak felötlött bennem, hogy gyakran volt már nekem is olyan beszélgetésem (új csoporttárssal, lakótárssal...), mikor szerinte nagyon jól elbeszélgettünk, ha rákérdezett volna, én is azt mondom, csak azért, hogy békén hagyjon, de köszönöm, annyi elég is volt. Az első válaszoló által említett aurát nem csak fizikális aurának lehet érteni, én például ugyanúgy nem szeretem, ha egy kvázi idegen beletúr az emlékeimbe, amiket maximum akkor mesélnék el neki magamtól, ha már minimum a haverokkal említem egy lapon, nem is kell hozzá barátnak tartanom, bár akkor már tabu nincs. De első találkozásokkor még van. Ahogy én nem szeretnék néhány dologról beszélni, ugyanúgy nem szerencsés, ha a másik fél magától meséli már el az első alkalomkor a pelenkázásától kezdve az első megcsalásáig az egész életét. Egyszerűen sok tud lenni. És ebből a másik mit érzékel? Semmit, hisz tök sokat dumáltunk, megtudott rólam egy csomó mindent, én megtudtam róla egy csomó mindent, kár, hogy erre én egy fél évet akartam rászánni, nem 2 órát.

Szóval passz, hogy mi a megoldás a te problémádra, mivel semmi szituációt nem tudunk itt, mindenki a saját életéből vett tapasztalatokra tud csak támaszkodni. Én pl erre.

Lehet, hogy unalmas dolgokról beszélgetsz.

Vagy nagyon látszik rajtad, hogy remegsz azért, hogy olyan ember legyél, akit mindenki szeret.

Antiszociális vagy!

Ezzel semmi gond, én is az vagyok. Egyszerűen csak nincs igényem a társadalomra. Se a társaságra.

Esetleg olyan volt, hogy társaságban porig aláztak? Mert ez kialakulhat attól is.

Én mondjuk gyerekkorom óta antiszoc. vagyok, mindig is amolyan magamnak való voltam. Ez nem egyfajta betegség, nagyon sok ember küzd hasonlóakkal. Én is például nehezen teremtek kapcsolatot emberekkel.

Azt is utálom, ha valakinek a szemébe kell néznem, vagy ránéznem beszéd közben. Egyszerűen idegesít. Vagy a cipőjét nézem, vagy az asztalt.

Én pl. beszélgetéseknél, ha valaki felvet egy témát, kb. 1 mondatban válaszolok, aztán néma csend.

Nem mindenki nagydumás, nem mindenki szeret a középpontba lenni. Mindenki másképp igényli a társaságot. Ez teljesen normális dolog.

Elsöre bennem (nekem is szemelyes tapasztalatbol) az ugrott be: csak nem mindig negativkodsz, azaz lehuzod az embert, es ez okozza? Az ilyenek tarsasagaban az ember azt veszi eszre, egyre kevesbe erzi jol magat. Vagy a mindig panaszkodok es magukrol beszelelök, akik nem hagyjak a partnert szohoz jutni, igy gyakorlatilag egyedül vannak a kommunikacioban, a masik meg feszelyezett a visszatartott mondanivalotol vagy unatkozik.

Utobbi kommentedböl meg arra gondoltam: nem tul görcsösen akarsz baratokat szerezni? Közeli, bizalmas kapcsolatot, de tul görcsösen? Es ezt a görcsöt az emberek megerzik, ez tartja öket tavol.

Eszembe jutott, h akik ferjhez mennek a lakohelyüktöl tavol, azok kiszakadva a korabbi környezetükböl leggyakrabban (sztem) nem alakitanak ki a korabbiakhoz hasonlo "mely" kapcsolatot. Mert ott mar mindenkinek megvannak a környezeteben a müködö kapcsolataik, amik nekik a "komforterzetükhöz" szüksegesek, egyszerüen olyan fontos nekik plusz 1 kapcsolat, mig az odaköltözö esetleg foggal-körömmel mindent megtenne, csak mar vegre lenne valaki... Ha ilyen helyzetben vagy, akkor ne keverd ezt össze azzal, h barki nem szeret, mert nem erröl van szo - csak az elözö kapcsolataik elegsegesek nekik, ez nem a te "nem-szeretetedröl" szol. hiszen te nem is vagy benne. :)

Egy masik dolog: Te mit szolnal, ha valaki igy ismerkedne, ezeket mondana, amiket te? Esetleg igy tükröt tartva nem latod, mi lehet az oka?

Kommunikacio temaban mar körülneztel? Eröszakmentes kommunikacio temarol rengeteg info, jonak tartom. Szeretik az emberek, ha dicsered öket. Megis, csak, ha öszinten jön. Szeretik, ha erdeklödsz felölük. Ha odafigyelsz es megjegyzed,amiket mondtak, pl. legközelebb rakerdezel, "na, elkeszült a festes? Milyen szinüek lettek a falak?"...stb.

Akarhogy is, a legjobban azoktol tudhatod meg, akikkel igy jartal! Nagyon csodalkozom, h meg senki sem mondta, en legalabbis a kritikat sokkal elöbb kapom, mint kerem. :)

Ha tölük nem akarod megkerdezni, lehet, h a helyedben direkt ezert megismerkednek valakivel, es mar az elsö beszelgeteskor szoba hoznam, h szeretem a nyilt embereket, megmondana-e ilyen helyzetben az igazat, miert nem akart megse baratkozni? Elmondanam, nekem milyen nagy segitseg lenne, ha tudnam, igy nem sertödnek meg negativ valaszon sem, es tiszteletben tartanam, hogyha nem, hat akkor a tovabbiakban nem. Majd amikor sor kerül ra, akkor megkerdeznem.