Miért nem tudom elfogadni a szüleim közeledését?

Kisebb koromban nagyon utáltam otthon lenni, a szülők mindenbe beleszóltak, szidtak, semmibe vettek, unokatestvéreimet istenítették, fizették a főiskolai tandíjjat én persze magam fizettem. 16 éves korom óta kellett a fizetésemet haza adni, amiből persze nem sokat láttam viszont, csak ha füzetre kellett a pénz.

A férjemet sem bírják elfogadni, mivel ő magasabb iskolával rendelkezik mint ő, és így a fizetése is több, lenézik (!) és azt találják hogy mi semmibe sem vesszük őket, cikinek tartjuk, holott semmi okuk ezt mondani.

Lakásvásárlás előtt állunk mivel hamarosan megszületik a kisfiunk. Anyám kijelentette, hogy eljön a lakásvásárnál elmondja melyik lakást vegyük, eljön berendezni. Mondtuk hogy semmi szükség lesz segítségünk akivel berendezkedünk. Kitalálta azt is hogy vettessünk őssejtet a köldökzsinorból ami önmagában nem is rossz ötlet, de borsos ára van ezért elvetettük. Nekünk támadt emiatt, hogy nekünk a gyerekünk semmit sem jelent, meg milyen szülők vagyunk hogy ezt nem akarjuk. Rossz helye lesz nálunk ezért születés után 2 hétre ide költözik és megmutatja hogy kell bánni egy babával ( a férjemmel szakmabeliek vagyunk, szóval nem újdonság), meg hogy elfog kallódni a gyerek. Borzasztó rosszul esik, semmit nem változott régről, nem akarjuk hogy segítsenek semmiben sem. Ugyanakkor mindezek ellenére szeretem őket, mert mégis csak a szüleim. De egyszerűen nem tudom őket hová tenni.