Mit tegyek, hogy hosszútávon legyen esélyem normális életre?

19 éves leszek, most végeztem a szakmunkásképzéssel. Valljuk be, elég használhatatlan, és pénzigényes szakmám van, de nem igazán volt választásom. Hiába kerültem 15 évesen elit gimnáziumba, a családi káosz miatt váltanom kellett(bár ezt akkor nem bántam úgy igazán.)

Van egy alkoholista apám, aki a kiskamasz-koromon szó szerint átrugdalt, ütött vágott, amikor kedve volt. Illetve van egy akaratgyenge, önközpontú anyám, aki átvert és kihasznált, még különválásunk után is, a jó szívem persze...mindig elnéztem neki, kb 2 évvel ezelőttig. Egyikkel sem tartok kapcsolatot ma már, 15 évesen eljöttem, miután ők különköltöztek. Húzós utat jártam meg ebben az időben, páromnak köszönhetem, hogy színen maradtam, és nem züllöttem le.

Több mint 3 éve élek külön, eddig minimál bevételem volt, diákmunka, amit fogtam, hol volt, hol nem volt. Mellette nyomtam a semmit érő szakmát, amiben még csak nem is éreztem jól magam, épp csak elvoltam vele(szabó) Itt is próbáltam a legjobb lenni a legrosszabbak közt, egy "putri" iskolában, minden lehetőséget ki akartam használni, versenyekre jártam... Nagy nehezen összekuporgattam a nyelvvizsgámra a pénzt, és fél éve leközépfokúztam angolból, mégpedig elsőre, talán hosszú évek óta az első dolog, amire büszke lehetek.

Eddig ugyebár tanköteles, és gyakorlatilag munkaképtelen voltam, de most választás elé kényszerültem. Párom sem keres jól, sőt, egy egyszobás albérletben tengődünk 3 éve, egy cicával, alig több mint havi 100ból. Nem járunk sehova, gyakorlatilag nincsenek barátaink, én a családomból csak nagyszüleimmel tartok kapcsolatot, de ők ide 300km-re élnek, ha nem lenne skype előfizetésem, nem is tudnánk telefonon sem beszélni, szerencsére így lehet annyit, amennyit nem szégyellünk.

Párom azt mondta, akármit választok, támogat. Első sorban külföldre(angol nyelvterületre) készülünk, de már ő ott tart, hogy mindegy, csak el a jelenlegi helyzetből, a munkahelyén az egyébként jó szakmáját szarba sem nézik (31 éves, bőven tapasztalatos, 2 éve van ott).

Nem sok alternatívám van. Most kiesett a csp, amit magam után kaptam, ezt valahogy mindenképp pótolnom kell, így angolt fogok tanítani magánban, szinte potom pénzekért, ez talán fedezi már 2-3 diákkal. Továbbtanulást biztos, hogy nem engedhetek meg magamnak, suliba ez kell, az kell, én meg nem tudom megfinanszírozni. Viszont alapozhatok a nyelvérzékemre, és tanulhatok nyelvet és informatikát, főleg előbbit (amit igazán élvezek és szeretek). Erre az egész életemet alapozni merném, de ehhez idő kell, sok idő, ha pénz nem is. Jól megy az autodidakta tanulás.

Két verzió merült fel: tanulok itthon, és a kiesőt tanítással pótolom, vagy elmegyek gyárba dolgozni (a környékünkön semmi más alternatíva nincs) és végül is -ott ragadok egy életre, mint ezt sok más példa és saját magam a diákmunkával is igazolhatjuk együtt. Emellett pedig jócskán sehogy sem haladnék a nyelvekkel. Már egy hónapja itthon vagyok, elkezdtem németül és spanyolul tanulni (németből egy barátnőm segít), gépírást és infot, mindent együtt. De a nagy kérdés: hogy fogjuk ezt anyagilag bírni, még ha nem is költök tanulásra? Legyen pofám továbbra is páromon élősködni, még úgy is, ha ő nem bánja, csak, idézem: "mindegy, csak csinálj valamit, nem akarom, hogy egy hatelemis bugris legyél".

Őszintén kérlek titeket, adjatok tanácsot, mert nagyon sokat őrlődöm ezen. Köszönöm, ha végigolvastad.