Miért féltenek így a szüleim, mit tegyek?

Először is köszönd meg az anyukádnak, hogy ennyire figyel rád. Tudod hány gyerek szeretne kiérdemelni tized ennyi figyelmet?

Sajnos a mai világban nagyon oda kell figyelni, mert mindenki azt hiszi, hogy vele nem eshet meg semmi rossz, de sajnos, ha bekövetkezik akkor már késő.

Tartsd be a szabályokat, mert így vagy biztonságban és így érdemled ki a szülők bizalmát is. ja és tanulj anyukádtól, mert ezekre szükséged lesz neked is, ha gyermeked lesz :)

Boldog kamaszéveket kívánok Neked!!!

A Te korodban természetes, hogy egyre erősödik benned a szabadság vágy, az anyukádnál viszont az lenne a természetellenes, ha nem figyelne rád, ha mindent szabadon megengedne neked és nem szeretné tudni, hogy mi történik veled. Ez nem bizalmatlanság, egész egyszerűen a normális nevelésed része. Anyukádnak az a kötelessége, hogy mindig figyeljen arra, mit csinálsz, kivel, hol, mi történik veled, mert hivatalosan is felelős érted, amíg kiskorú vagy, utána pedig pusztán szeretetből teszi majd.:) Ne haragudj érte még akkor se, ha idegesítőnek tartod ezt, inkább próbáld megérteni, miért teszi. Csak egyetlen módja van, hogy megnyugtasd őt a távollétedben, hogy minél kevesebbet kérdezősködjön utánad, ha mindig őszinte vagy, igazmondó és megbízható. Próbáld ki, mesélj magadtól anyukádnak a dolgaidról, hidd el, előbb-utóbb sokkal kevesebbet fog kérdezősködni.

Egy 2 gyerekes gyakorló anyuka

Nekem is van egy lányom, igaz még csak két éves, de már most félek, hogy milyen világ lesz akkor amikor Ő majd annyi idős lesz mint Te most.

Tuti, hogy ugyanígy fogok viselkedni mint a Te anyukád.

Tudom, hogy ez most rossz neked, de később megfogod köszönni neki, hogy ennyire figyelt rád.

Hidd el, csak a legjobbakat akarja neked. A fiúzásra meg lesz még időd bőven, most még legyél boldog gondtalan gyermek. Tanulj sokat, mert a hasznodra válik majd a későbbiek folyamán.

És ne aggódj, ha anyukád látja, hogy megbízhat benned, mert okos, felelősségteljes ember vagy akkor elenged majd oda ahová szeretnél menni!

Szia!Bőven kétszer annyi idős vagyok ,mint te,még nincs gyerekem,ja és nő.Tisztán emlékszem a 14-15 éves önmagamra és az akkori gondolkodásomra,nem értettem miért féltenek,miért nem engednek mindig mindenhová,mindenkivel.

Szerintem jó nevelést kaptam,nem fogtak túl szigorúan,de volt azért néhány átsírt este,ha valahová nem mehettem el.

a mai eszemmel már úgy ítélem meg,hogy így volt helyes,de 15évesen nagyon el voltam keseredve,ha nem értette meg anyukám,hogy tudok magamra vigyázni és meg tudom válogatni a barátaimat.Az azóta eltelt 15-16 év adta meg a magyarázatot.sok dolgot fogsz látni az életben és soknak részese leszel.Vannak olyan dolgok,amiket irányítasz majd,vannak amikbe belesodródsz,mert nem akarsz kimaradni ,lemaradni másoktól.Ezt egy szülő már tudja,neked még át kell esned rajta.amikor én ennyi idős voltam valamivel veszélytelenebb volt a világ,de még így is csak azt mondhatom,hogy sok olyan dolgot láttam meg tapasztaltam,amitől okkal féltett az anyukám.arról ami ma van körülöttünk,az 50-60 év közötti szülők nagytöbbségének fogalma nincs,mégis féltenek,mert az ő idejükben is volt mitől,hát még most...te már ebbe születtél és ez a természetes,hogy a világ ilyen.hogy egy picit átérezd a helyzetet,gondolj bele abba,hogy van egy kiskutyád,tanítgatod póráz nélkül sétálni egy csendes kis falusi utcán,aztán tudod,hogy majd le kell venned róla a pórázt és egyre nagyobb,forgalmasabb városokban,autóutak mellet kell vele sétálnod.Először levenni a pórázt és elengedni egy nagyvárosi forgatagban torokszorító érzés lesz,de ha te nevelted,bíznod kell benne...

Biztos,hogy nagyon nehéz lehet egy szülőnek elengednie a gyerekét,mert sok olyan külső körülmény van amit nem irányíthatnak.légy te is megértő az anyukáddal és készséges,azért hogy bízni tudjon benned,ha a barátaidra kíváncsi mutasd be őket és oszlasd el a félelmeit,ahhoz,hogy több szabadságot kapj és egyre inkább felnőttként kezeljenek.