Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mi legyen a motivációm? Te...

Mi legyen a motivációm? Te mit tennél?

Figyelt kérdés

20 éves vagyok, dolgozom, de a szüleimmel élek, akik elég sok mindent tiltanak.


Nem szabad elköltöznöm otthonról, mert akkor "kitagadnának", főleg az apukám, aki nagyon kötődik hozzám, mert az anyukámmal nagyon rossz a viszonya és rajtam kívül nincs senkije. A költözésem egyenlő lenne azzal, hogy szemen köpöm őt, amiért felnevelt, szeretett, törődött velem stb... elég idős is amúgy (68 éves) és beteges is (szívproblémák, vérnyomás). :((


Rendkívül örülnék egy autónak, mert nagyon nagyon nem csípem a pesti tömegközlekedést. De ezt nem engedi, mivel szerinte 1. nagyon drága a fenntartása amit úgyse tudok majd fizetni hosszútávon, 2. úgyis majd összetöröm, 3. fölösleges nekem.


Ezt mind el is fogadom.

Itt jön a következő dolog, aminek nagyon örülnék: mellnagyobbítás. Erről hallani sem akar senki a családban.


Most mit csináljak?? Nincs semmi elfoglaltságom vagy örömöm és ez már kihat a munka teljesítményemre is... :((


Még örülnék, ha eljárhatnék néha-néha egy-egy szórakozóhelyre ismerkedni, de ezt sem engedik. Annyira pedig nem vágyom rá erre a partizásra, hogy "harcba szálljak velük".


2012. jún. 21. 19:13
1 2 3
 11/24 anonim ***** válasza:
A szülőknek is el kell fogadni, hogy felnőttél és kirepülsz a családi fészekből. Ebbe csak belebetegedsz hosszú távon. És tényleg mi az hogy nem engedik? Nem kell megvárni a reakciójukat. Az ajtón kifele menet, hátra szólsz hogy majd jössz valamikor, vagy lezárod a kérdezősködést annyival, "hogy ha nem zavar, felnőttem van magánéletem azt teszek vele amit akarok nem kell aggódni tudok magamra vigyázni vita és téma lezárva egyéb kérdéseket meg se hallok" és elmész. Természetesen nehéz megszokniuk a szülőknek, hogy a kisgyerekük többé már nem kisgyerek. Ha elköltöznél, nem jelentené, hogy megszűnsz nekik létezni. Haza tudsz telefonálni, megtudod látogatni őket. Nem kell harcba szállni, rájuk kell hagyni az aggodalmukat. Úgyse tudod őket lebeszélni. És nem zárhatják rád kulccsal az ajtót. Olyan nincs hogy nem engedik, csak rád eröltetik az akaratukat, te pedig hagyod. Erősítsd meg magad, és tedd azt amit szeretnél. Egy idő után elfogadják. De ha hagyod magad ugráltatni, meg befolyásolni, nem lesz változás.
2012. jún. 21. 19:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/24 rda85 ***** válasza:
67%

20 évesen, önálló (ahogy írtad, egészen jó ) keresettel ÉN mit tennék? Annyi önbizalommal, amennyi NEKED van?


Vennék egy zsír új autót, megnagyobbíttatnám a melleimet, akkor légzsák sem kell a kocsihoz és péntek este irány az utca!


Egy árva szót sem szólnék otthon, telefont sem vinnék magammal, majd füstölgő gumikkal kilőve elhajtanék az első éjszakai mulatóhoz, hajnalig ropnám és buli, buli, buli.


Egész jól helyre rakná az önértékelésem...

2012. jún. 21. 19:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/24 anonim ***** válasza:
77%

Figyelj,abba belegondoltál már,hogy ezt meddig fogod elviselni?Mert ők már nagy valószinüséggel SOHA nem fognak megváltozni. Szóval nem hagyatkozhatsz arra,hogy jaj most ilyenek de majd jövőre minden más lesz.. állj a sarkadra,költözz el aztán szevasz.mondjanak amit akarnak. Ez a kitagadás csak simán érzelmi zsarolás,ijesztgetnek hogy maradj és legyen kin urlakodniuk.

A munka,autó,és a szórakozás is teljesen normális igénye egy felnőtt embernek.A mellnagyobbítás is a te dolgod.Ha ez komplexusokat okoz nálad,és van rá pénzed semmiképp nem elitelendő.MNeg amugyis,jogod van hozzá,nem bűncselekmény. Még ha striciket akarnál magadhoz költöztetni,vagy mittudomén akkor jogos lenne a szüleid fleháborodása. De ez csak hisztéria.

Két lehetsőéged van: vagy elengeded a füled mellett amit mondanak és úgy élsz,ahogy neked megfelel (ha itt maradsz folyamatosan hallgatod és türöd a hisztit és a megkjegyzéseiket) vagy engedelmeskedsz az irreális elvárásaiknak,és életük vagy a te életed végéig ez lesz. Kizárólag ez akét lehetőség van.

És nehogy komolyan elhidd,hogy a költözéseddel szembeköpöd őket.Milyen dolog ez?:ez az élet rendje. a madarakat még lökdösi is ki a fészekből az anyjuk. És attól nem fog meggyógyulni apád,hogy idomíthat téged.

2012. jún. 21. 20:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/24 A kérdező kommentje:

ma 19:58

Ahogy itt elég jól lejött a szitu, a szüleim nagyon féltenek (nem is tudjátok elképzelni mennyire, pl. soha nem mehettem iskolai táborba, mert féltek, hogy valami bajom lesz mert nem vigyáznak majd rám eléggé a tanárok...)

Mindamellett nagyon konzervatív és makacs emberek is.

"Az ajtón kifele menet, hátra szólsz hogy majd jössz valamikor, vagy lezárod a kérdezősködést annyival, "hogy ha nem zavar, felnőttem van magánéletem azt teszek vele amit akarok nem kell aggódni tudok magamra vigyázni vita és téma lezárva egyéb kérdéseket meg se hallok" és elmész."

Azt hiszem amint hazaérnék, vagy max másnap reggel, jönne a támadás, hogy ők bizony eltarnak és akkor én meg így beszélek velük, milyen hálátlan vagyok, ilyet még sose látott senki, felháborító, ilyen pofátlan 20 éves lányról nem is halottak még soha...

ma 19:58

"Egy árva szót sem szólnék otthon, telefont sem vinnék magammal, majd füstölgő gumikkal kilőve elhajtanék az első éjszakai mulatóhoz, hajnalig ropnám és buli, buli, buli."

Ez bizony nagyon nagyon szuper lenne :DD

"Annyi önbizalommal, amennyi NEKED van?" Ezzel mire gondolsz?

2012. jún. 21. 20:18
 15/24 A kérdező kommentje:
Elegem van már a baba szerepből, de asszem nincs elég bátorságom kitörni.. :(( Nem tudom hogy/hol kezdjem??
2012. jún. 21. 20:19
 16/24 anonim ***** válasza:

Van egy fogadásom, hogy a szüleid idősek, és talán egyke is lehetsz. Serdülő korban nem történt meg az egészséges leválás.De te meg nagyon ragaszkodhatsz hozzájuk, lehet, hogy nem szeretet ez, hanem tisztelet, hála, felelősségérzet.

Légy makacs és türelmes! Ne veszekedj, hanem légy kitartó! Keresd azt a pasit, akár interneten, akár hirdetéssel, és mikor jönnek a randik, akkor átbillensz a gyermek állapoton.:) De ne égesd fel a szüleidhez vezető utat, mert adhatnak még gyógyírt arra, ha sérülsz az életben.Mégis ők szeretnek a legjobban, ha nem is okosan.

2012. jún. 21. 20:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/24 rda85 ***** válasza:
Éppen most válaszoltad meg, kedves. NEM MERED és ez baj! Nulla önbizalmad van, ahogy látom, de ez változhat ám. Ha nem, akkor életed végéig (pontosabban szüleid élete végéig) nem mersz nélkülük dönteni a saját életedről? Akkor nincs is életed, csak egy kalicka, amiből nem jutsz ki sosem. Bátran tessék felvállalni önmagad! ÉLJ!!! A mellnagyobbítást viccnek szántam, attól nem leszel szebb, be ne dőlj a reklámoknak! Állj a sarkadra és kis lépésekkel kezdve, de azt tedd, ami neked jó! Meglátod, így is elfogadnak majd a szüleid, bár rázós lesz az eleje. Sok sikert!
2012. jún. 21. 20:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/24 anonim ***** válasza:

Azt mondod nekik,hogy anya apa találtam egy szuper albérletet és elköltözök.Nem engedélyt kérek,hanem szólok,hogy tudjatok róla.Nem tartotok vissza semmiylen zsarolással.ha reális kérésetek van, hívjatok fel nyugodtan és ha tudok segítek.

Felnőttem,és tudok vigyázni magamra.puszi és sziasztok. Kb ennyi.

2012. jún. 21. 20:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/24 anonim ***** válasza:
Nem te vagy az aki már 2,5millió ft-ot összespórolt?
2012. jún. 21. 20:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/24 anonim ***** válasza:
Szerintem 20 évesen ez már nagyon egészségtelen.A szüleid meg nem normálisak,már ne haragudj,de önző barmok.Aki szeret,az nem tesz ilyet,nem tiltja meg neked az életet.Szerintem költözz el,hagyd őket a francba,mert ezzel nagyon rosszat tesznek,hogy kalitkába zárnak.
2012. jún. 21. 20:49
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!