Hogy közeledhetnék a nővéremhez? Szüleink meghaltak.
Én egy 15 éves lány vagyok és van egy 18 éves nővérem. Vér szerinte testvérek vagyunk, de mégsem együtt nőttünk fel. A szüleink meghaltak autóbalesetben kiskorunkban, én akkor voltam 2 a nővérem meg 5 éves. És úgy adódott hogy a szüleink testvéreihez kerülünk de más családokba, szóval úgy volt, hogy apukámnak van egy nővére aki akkoriban szeretett volna gyereket a férjével, de mikor történt a baleset akkor mégis úgy döntöttek hogy elvállalják egyikünket (az örökbefogadáson is gondolkoztak egyébként a saját gyerek helyett, mert nagynénémnek volt valami baja amitől nem biztos hogy a gyerek egészséges lett volna). De csak egyikünket vállalták, azt mondták kettő sok lenne nekik így egyszerre. Ezért engem meg anyukám húgáék fogadtak magukhoz.
Azt kell mondanom, hogy én sokkal szerencsésebb vagyok. Én nem is nagyon emlékszem az igazi szüleimre, csak 2 éves voltam (csak néhány jelenetre, meg illatokra, meg ahogy pl. anyukám ölében ültem). Ezért nekem a mostani családom (nagynéném + férje + a két gyerekük, tehát unokatesóim) olyanok mintha az igazi családom lennének. Az unokatestvéreimre úgy tekintek mintha tesóim lennének (tük jóban vagyunk), és nagynénémék sem kivételeznek velem, én is mindent megkapok amit az igazi gyerekeik, saját gyerekükként szeretnek. Mondhatom hogy boldog gyerekkorom volt (vagy még van is, gyereknek tekintem még magam :D ).
A nővéremnek teljesen máshogy alakult. Eleve neki nagyobb trauma volt, mert már 5 éves volt és fel tudta fogni rendesen, hogy mi történt. A másik, hogy ő is bent ült az autóban (de csak zúzódásai lettek). El se tudom képzelni milyen lehetett neki. Na és ugye elkerült a másik nagynénémékhez, akik azonban 2 év múlva elváltak és így 7 éves kora óta egyedül neveli a nővéremet a nagynéném. Ő elég szigorú nő és szerintem nem is nagyon volt tekintettel arra hogy hiányoznak tesómnak a szülei, mert ő pl. alig vitte nővéremet a temetőbe, meg nem beszélgettek róluk. Mi a családommal sokszor kijárunk a temetőbe, viszünk virágot, kiskoromban mindig rajzoltam is és rátettük a sírra. Nővéremmel meg mintha el akarná feledtetni őket a nagynéném.
Meg a tesóm egyre zárkózottabb lett és egyre ritkábban találkozunk és akkor sem tudunk nagyon beszélgetni. Kb 8-10 éves koromig még elég sokszor összejártunk és játszottunk, de aztán ő elkezdett megváltozni, zárkózott lett, szomorú verseket írt, rászokott a cigire. Egyre kevesebbet jöttek hozzánk, meg ha mi látogattunk akkor se volt túl jó hangulat.
Most az van hogy ő 18 éves, nem túl jó tanuló, fél éve van barátja és azóta még kevesebbet akar velem találkozni, azt mondja nincs ideje a barátja meg a suli miatt. De itt a nyári szünet és szeretném ha kicsit újra közelebb kerülünk egymáshoz. Mégiscsak tesók vagyunk még ha egymástól 30 km-re is nőttünk fel (ők egy közeli kisebb városban laknak). Hiányzik a nővérem, hiányzik hogy valakivel beszéljek csajos dolgokról, hogy tanácsot adjon meg ilyenek. (Unokatesóim közül az idősebbik fiú, a kisebbik meg lány de ő még csak 11 éves.)
Szerintetek hogy közeledjek felé? Akarom hogy jobb legyen a kapcsolatunk és gyakrabban találkozzunk, de nem tudom hogy. A múltkor is hívtam valahova, de nem akart jönni, azt mondta "majd úgyis találkozunk", de azóta se keres. Mindig én keresem őt, ő engem soha... Ha mégis találkozunk már lassan úgy érzem mintha idegenek lennénk. A legutóbbinál egész hazafelé sírtam a buszon.
Mivel tudnám közelebb hozni magamhoz?
15/L
válasza:jaj, szegénykék:(iszonyú szomorú történet a tietek.:(
Én azt tanácsolom, hogyha van hobbija, vagy valami amit szeret, akár mozizni, akár vásárolni, mond neki h éppe zt akarod te is, és menj vele. Próbálj olyan bensőséges dolgokat is elmondani neki ilyenkor, amitől érzi, amit neked mond senki nem fogja megtudni. Ha te nagyon megnyílsz neki elöbbutobb biztonságba fogja tudni nálad az érzéseit és megnyílik.
légy türelmes, ez nem egy gyors folyamat.
Szurkolok nektek, tiszta szívemből!
válasza:Nagyon szomorú a történet, nagyon sajnálom, hogy így alakult.
Igazából fogalmam sincs, nem tudok használható választ adni... Szerintem Te mindent megpróbálsz, nem tudom, hogy lehetne jobban közeledni felé.
Remélem írnak az utánam következök valami hasznosat, de én most nem tudok.
válasza:Ez egy nagyon szomorú dolog, nem is nagyon tudok hirtelen mit mondani... csak azt, hogy légy erős!
Te valóban szerencsésebb vagy, mint a nővéred. Nagyon éretten kezeled a dolgot, ahogy látom ennyiből, a nővéred pedig elfojtja a bánatát, szomorúságát, mert talán nem volt ,akivel megossza, talán nem tudta, hogyan tegye. De ti testvérek vagytok, még ha el is sodródtatok egymás mellől. Keresd őt, légy türelmes, ne add fel, de nem legyél túl erőszakos sem! Tudja, hogy rád számíthat bármikor, beszélgessetek! Elvégre lassan te is felnősz, más szemmel látod a dolgokat ,a világot, mint 1-2 éve. Beszéljetek erről az egészről, idővel meg fog nyílni. Két lehetőség van:
Irigyel téged, a helyzetedet, ezért nem akar találkozni, vagy úgy gondolja, hogy neked jobb, ha nem találkoztok, ő úgyis zűrös, nem akar belerángatni a fájdalmába téged is. Mindkettő egyformán valószínű, és mindkettő egyszerre is jelen lehet, sőt, talán ez a legvalószínűbb. Egyszer valamikor meg fog nyílni neked, csak mindig tudja azt, hogy hozzád fordulhat!
Kitartást kívánok, és örülök, hogy egy jó családba kerültél a tragédia után is! Használd jól a tapasztalataidat!
válasza:Próbálj többet vele lenni.Ha nem nyílik meg kérdezgesd, mond,hogy benned megbízhat és szeretnél vele lenni kérdezgesd a barátjáról a suliról, hogy miért nem megy neki stb.. remélem ez beválik.:)
Amúgy át tudom érezni mert nekem anyukám halt meg 6 éves koromban. és most én a bátyámmal vagyok ilyen kapcsolatban. bejár hozzám de csak veszekszik. értelmesen nem is tudok vele beszélgetni mint régebben(1-2 éve) mert elköltözött a barátnőjéhez. Azóta teljesen megváltozott.. de persze mindig azt mondja, hogy velem van a baj.. de a nővérünk is azt mondja , hogy nem feltétlen velem hanem egyre inkább vele van a gond.. nem tudunk vele mit csinálni..én is vissza szeretném kapni a régi testvérem.
válasza:Próbálkozz: telefonon hívd fel, hívd meg egy KV-ra, sütire. Névnapján- szülinapján küldj neki papírképeslapot (tudom, hogy ódivatúnak hangzik, de nem az. Viszont nagy örömet tud szerezni.)
Neki nagyon-nagyon jó volna egy iskolapszichológus, de sokkal inkább egy ifjúsági pszichiáter. Még most nem késő, de ha a bagó és a fiúk mellett marad a tanulás és a versírás helyett, akkor nem sok jó vár rá. Mivel 5 éves volt a trauma idején, bizony nagyon keményen megvan benne a szülei elvesztése miatti trauma (benned is, csak mélyebben és a jó család nálad sok mindent kárpótolt és kimosott a sebekből).
Tudom, hogy hiányzik a testvéred, de ne akarj mindenáron sem a megmentőjévé lenni, sem az áldozatává. MIvel te fiatalabb vagy és te jó családban nőttél fel, valószínűleg nagyon irigy rád. Ne akarj tőle női mintát tanulni, hiszen sérült! Inkább bújd a könyveket, a normális nőlapokat, a netet, és a mostani családod nőtagjait figyeld!
Nézegess külföldi net-lapokat, keress onnan olyan női mintát, amely a te személyiségedre passzol.
Próbálkozz a nővéredhez közeledni, de nem mindenáron. Annak csakis te iszod meg a levét.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!