A nővéremhez képest gyereknek érzem magam még most is. Ez mindig így fog maradni?

Nem:)

Ezzel én is így vagyok, mondjuk nem a nővéremmel kapcsolatosan. A nálam 3-5 évvel nagyobbakat mindig felnőttebnek értékeltem mint magamat abban az időszakban, pedig nem vagyok "gyerekesebb" náluk. Egyszerűen ez ez ilyen érzéki csalódás:D szerintem...

Nincs semmi baj!

A testvérek között a korkülönbség sosem fog eltűnni, akárhogy is igyekszel (igyekszünk).

Addig, amíg ez a különbség csak így jelenik meg (mármint a te fejedben) addig nincs semmi probléma, ne is foglalkozz vele, te sem vagy gyerekes, csak hozzá képest maradsz mindig fiatalabb..

Ne hasonlítsd magad hozzá, inkább más, veled egykorúakhoz képest próbáld felmérni a saját viselkedésedet, gondolkodásmódodat stb.

Amikor én 35 voltam, a tesóm pedig 40, és bizonyos dolgokban kioktatott azon az alapon, hogy ő jobban tudja, mert idősebb nálam, még elfogadtam. Amikor 40 lettem és ugyanilyen hangnemben kioktatott, akkor mondtam neki, hogy mostmár jó lenne, ha engem is felnőttszámba venne, mert azért, hogy sosem fogom őt e tekintetben utolérni, attól már én is felnőttem.

Tehát amíg ilyen probléma kettőtök között nincs, addig ne foglalkozz a korkülönbséggel.

Ahány ember, annyi lélek, és annyiféle hozzáállás

22 vagyok, és teljesen esélytelen hogy apuka legyek :)

Mindig azt szoktam ilyenkor mondani hogy:

Gyereknek, gyereket??? Az nem jó ötlet!

Mindnyájan másképp érünk, én kb úgy 28-30 éves koromban leszek elég érett az apaságra. (Legalábbis most így érzem) Más már ebben a korban kész van rá, én még egyáltalán nem!

De ez nem is baj, eljön egyszer az én időm is :)

Én ugyanígy vagyok 21 évesen.

Nővérem 21 évesen szült (erről már lecsúsztam).

Én el se tudnám ,most képzelni magamat anyaként, a másik meg, hogy egy gyerekhez férfi is kell, szóval technikai akadályok is felmerülnek.

Tesómmal van amiben hasonlítunk, de ilyen témákban nagyon nem.

Mindenki más, nem szabad másokhoz hasonlítani magadat, még akkor sem, ha ő a tesód.