Ha egy házaspárnál anyagi problémák, munkanélküliség lép fel, akkor jellemző lehet, hogy az addig turbékoló pár egymást kezdi marni, akár a válásig is juthatnak emiatt?

Örülök, hogy rendeződni látszanak a dolgaitok. Természetesen juthatnak a válásig, de én úgy gondolom, hogy ezt törődéssel és a másikba vetett igaz hittel meg lehet (és kell) előzni. A mai házasságok sokszor épp azért futnak idejekorán zátonyra, mert az emberek túl könnyen feladják. Leírom a mi példánkat.

Még csupán egy éve vagyunk házasok, de ez az egyetlen év katasztrofális volt - hál' Istennek nem magánéleti szempontból. Már a kapcsolatunk eleje óta háztartásbeli vagyok, mert mindketten így láttuk jónak. Én ilyen családmodellben nőttem fel, és nagyon kiegyensúlyozott család voltunk. A kedvesem (immár férjem) keresett annyit, hogy csodás lakást béreltünk, minden héten új cuccokat vásároltunk (nem véletlenül használom ezt a szót, akkor nem tudtam, valójában mennyire értéktelenek ezek a "csodaholmik"), saját autót vásároltunk (nem hitelre) és bőven tettünk félre is. Három évig éltünk így, tejben-vajban fürödve. Az esküvő után elkezdtünk a közös gyermekünk megfogantatásán dolgozni, és négy hónap után sikerült. Augusztusban teherbe estem, de a férjem október elején azzal a hírrel jött haza, hogy a munkahelye megszűnik, mert a befektető nem ad több pénzt. Nosza, gyors megoldáskeresés, talált egy munkát a fővárosban, ami közel sem fizet olyan jól, így beköltöztünk a családomhoz. Közben kiderült, hogy elvetéltem, és két héten belül kétszer is megműtöttek. Nem a stressz okozta, ún. molaterhesség volt, aminél fennáll a veszély, hogy rosszindulatú daganat a szövődménye, így hetente kellett vérvételre járnom. Novemberben volt a második műtét, decemberben ellopták az autónkat a férjem munkahelye elől, ahonnan két héttel később elbocsátották. Hogy ezt is átvészeljük, Németországba ment idénymunkára három hétre, az ünnepeket külön töltöttük. Miután januárban hazajött, két hónapig munka nélkül volt, mert a következő munkájához végzett egy tanfolyamot. Mindeközben én regenerálódtam a korábbiak után lelkileg is, és tartottam benne a lelket. Nem veszekedtem, mindig volt egy kedves szavam, és ez meghozta a hatását. Ismét lett önbizalma, és egy hónapig munkája is, de napi 10-12 óra rohangálással 70.000 körül hozott haza. Rólam közben kiderült, hogy (most nem szándékosan) várandós lettem. Nem volt más megoldás, kimegyünk Ausztriába, de ő előrement, ugyanis nekem még be kell fejeznem azt a tanfolyamot, amit elkezdtem itthon. Mindketten hihetetlenül boldogan várjuk a babát, és mindeközben egyetlen egyszer sem ingott meg komolyabban a kapcsolatunk! Igenis nagyon sokat számít, ha az asszony valóban megőrzi a tűzhely melegét, és tud a család energia- és türelemraktára lenni! :)

Ha házasok vagytok akkor a problémákat közösen kell megoldanotok. Tudod, "jóban-rosszban, szegénységben-gazdagságban".

Most látod, hogy egy új élethelyzet mit hozott ki belőletek (illetve főleg belőled, mert ahogy látom a férj hellyel-közzel tette ami a dolga), legyen ez egy jó tanulópénz.

A pénz nem boldogít, de a pénztelenség boldogtalanít.

Megtakarítások fontosak. Ha most el tudtatok élni egy kisebb életszintvonalon, akkor ezután is fogjátok vissza a gyeplőt, amíg legalább félévi megélhetéshez szükséges pénzetek nincs félretéve. Pl ha havonta 200 ezret költötök, akkor legyen a bankszámlátokon 1.2 millió Ft. Addig a luxust (szórakozás, ital/cigi, drágább ételek) ne vegyétek meg (a gyerekek azért kapjon gyümölcsöt).

Utána - ha továbbra is megy a szekér - lehet emelni az életszintvonalat úgy, hogy a fizetésetek 85-90%-ából éljetek (többi tartalék).