El lehet vágni a családi kötelékeket, ha úgy érzed ártanak neked?
Sziasztok!
szeretném röviden összefoglalni az életemet, hogy a kérdést megértsétek.
Átlagos családban nőttem fel, a szüleim nem értelmiségiek, de mindketten érettségiztek. Harmadik fiúként születtem elég nagy korkülönbséggel , 9 és 7 év. Nem volt felhőtlen a gyerekkorom elég sok elfajult veszekedést, aztán verekedést végignéztem, apa –fia, anyám- apám stb. A helyzet akkor lett a legrosszabb amikor 12 éves koromban a középső testvérem meghalt egy értelmetlen szóváltást követő verekedésben. Apám még többet ivott, anyám gyógyszereket szedett. Közben befejeztem az általánost, szakmunkástanuló lettem. Jöttek a gondok, évismétlés, bukások, közben apám sikertelen öngyilkossági kísérlete. 4 év alatt elvégeztem a szmk-t, ekkor anyám máig érthetetlen ötletéből kifolyólag sikerült beiratkoznom egy nappali tagozatos szakközépbe ahol két év alatt leérettségiztem. Életem legszebb évei voltak, furcsa volt, hogy a folyosón senki nem akar megverni és a közösség is remek. Miután leszereltem a seregből megpróbáltam az egyetemet, de nem hittem el magamról, hogy menni fog és ez így is lett. Kihullottam egy év alatt, muszáj volt elmennem dolgozni. Amint biztos bevételem volt leléptem otthonról a barátnőmmel, majd értelmetlenül megnősültem és hatalmas szenvedések árán elváltam. Ekkor voltam 26, egyedül egy pici garzonban a nagyvárosban, három műszakos gyári állással és egy épp elkezdett műszaki főiskolával. Életem legnagyobb válságából életem legnagyobb sikerét kovácsoltam. Dolgoztam, közben tanultam éjjel- nappal, nyelvvizsgát szereztem, kocsira spóroltam, megtaláltam jövendőbeli feleségem, gépészmérnöki diplomát és biztos mérnöki állást szereztem. Ma ott tartok, hogy Németországban dolgozom, annyiért amiből saját lakást tudok majd venni ha egy év múlva hazamegyek. Azt gondolom sikerült elérnem amit szerettem volna és az élet kárpótolt azért a sok rosszért ami történt. Most vagyok 30.
Ami a családomat illeti, időközben konszolidálódott a helyzet, anyám nyugdíjas, apám nyugdíj mellett is dolgozik bátyám Ausztiában talált munkát jól élnek. Viszont a felszín alatt nem változott semmi, az eredeti problémák ugyanúgy fennállnak és mivel már kívülről látom ezt az egészet, azt gondolom semmi értelme a látszatot fenntartani.
A nagy problémám és kérdésem az, hogy azt érzem lehúznak, bátyám házassága nem a legjobb, ennél fogva a családja egy káosz. Kihasználnak már lassan a gyerekek is, ha egy beadványt nem tudnak megírni, képesek külföldön naponta háromszor felhívni, de ha semmi gondjuk hetekig meg sem kérdezik élek e. Kölcsönkérnek, de nekem kell szólni többször, ha törleszteni kell és még ők csesznek le stb. Szüleim talán még rosszabbak, anyámnak cseppnyi bűntudata nincs, bevet mindent. Pénz akar adni, rám parancsol hogy hívjam fel, vagy pitizik, bőg. Apám, totál passzív semmiről nem lehet vele beszélni. Ezek után el lehet képzelni ,egy családi karácsonyt vagy születésnapot…
Szerencsére a menyasszonyom családja működik, befogadtak.
Beszéltem a problémámról egy pszichológussal ő határozottan azt ajánlotta, hogy sorvasszam formálisra a kapcsolatot velük, én ezt nem tudtam megtenni. Közben hónapok teltek el, most, hogy majd 1000 kilométerről is elvárnák, hogy „hazaugorjak” egy általános iskolai ballagásra úgy érzem elég volt.
Igaza volt a pszichológusnak, el lehet ezt vágni csak úgy?
Köszönöm a türelmeteket, remélem tanulságnak sem rossz ez a kis történet.
válasza: válasza:igaza volt a pszichológusnak...
én megtettem ezt a formális kapcsolatra való átállást... és hozzáteszem, életem egyik legjobb döntése volt....
válasza:Ha nem akarsz érzelmileg beleroppanni, akkor igenis el kell vágni. Hogy el lehet-e? Nehéz, de nem lehetetlen.
De ugyanakkor a történetedet elolvasva nekem az jött le, hogy egy passzív családba születtél, az élet addig pofozott, míg erősebb, kitartóbb lettél, mint az "átlag", és most zavar téged. A leírtak szerint nem ártanak neked, csak kihasználnak. Miért kellene elvágni a kötelékeket, ha lehet csak szimplán távolságot tartani, lazábbra venni (főleg most, 1000 km távolságban!)? A rokonaid ki akarnak használni - ha hagyod magad, sikerül is. Ha bajuk van, felhívnak, ha nincs, lesz@rnak - ez minden családban így van. A kapcsolatokat mindig két fél alakítja, ha felvállalod, hogy te oldod meg a családod gondját-baját, akkor erre rászoknak a többiek, erről te is tehetsz. Mindezek ellenére ha elég erős voltál kitörni a családod átlagából, a magad lábára állni, akkor elviselni is képes vagy őket.
válasza: válasza:"anyámnak cseppnyi bűntudata nincs, bevet mindent. Pénz akar adni, rám parancsol hogy hívjam fel, vagy pitizik, bőg."
Ezt nem értem igazán, kinek akar adni anyud pénzt és kinek a pénzét költené el... ettöl függetlenül a véleményem az hogy amit leirtál az maga az élet, semmi különös nincs az irásodban.
A testvéred is megpróbálja amit te, annyira nem ért hozzá, de próbálkozik. Miért ne segitenél neki egy német nyelvü formanyomtatvány kitöltésében ha ettöl jobb élet, jobb munka vár rá? Akár háromszor egy nap, nem mindegy? Hogy utána nem hiv fel az lehet azért is mert drága, viszont a beadvány helyes kitöltése lehet létkérdés is neki, de talán ezt te jól tudod.
Munkavállalásnál már ilyen apróság is számithat hogy van egy testvére német nyelvterülten aki már sikeres munkavállaló.
Hazaugrani nem tudsz, sem pénzed sem időd rá. Anyagilag távolodj el tölük, picit vegyél abból vissza hogy neked jól megy. Egyszerüen nem kell tudniuk mindent, ha nem tudják vagy úgy tudják hogy nem tökéletes a helyzeted anyagilag, problémáid vannak stb, akkor nem te leszel az elsődleges segitségnyújtó. Most te vagy, könnyen elérhető vagy, családtag, természetes hogy te vagy az első lépcső, ebben igazán semmi meglepő nincs.
Biztos hogyn em követném a pszihomókus tanácsát, nem távolodnék el a tanácsomtól, csak nem engednék az anyagi ügyeimre oly mértékü rálátást mint eddig, akár még füllentenék is. Nem azért mert gonosz vagyok, hanem könnyen lehet hogy ezzel többet segitek nekik mintha mindig utalnám a pénzt. Mikor viszont tényleg nagy a baj akkor megpróbálnék megoldást találni.
Egy kérdést tegyél fel magadnak. Szivem szerint privátba irtam volna, mert ezért már tutira le fognak pontozni, de ülj le az ágyra egymagadban a gondolataiddal és tedd fel magadnak a kérdést: sértve érezném magam ha a bátyám is elérné azt amit én? És őszintén gondold végig mielött válaszolsz magadnak.
Ostoba ne légy, de segits neki azon a határon belül mig nem esik le az aranygyűrű az ujjadról, csak elönyöd származik belöle. Nagyon könnyen meg is fordulhat ez a helyzet és biztosan elő fog fordulni az életben hogy te emeled fel a telefont.
Köszönöm az eddigi válaszokat különösen 2/5-nek az objektivitása miatt.
red4me:
A bátyám azért dolgozik Ausztriában, mert addig cseszegettem amíg el nem végezte azt a szakmát amivel már alkalmazta hivatalos munkaszerződéssel a cég aminek feketén minden juttatás nélkül évekig dolgozott, közben baleset érte semmi táppénz stb... Ez azért erős felelőtlenség, nem? Ha csak a családi pótlékot nézzük már akkor megérte.
Kérdésedre válaszolva, amivel nem értek egyet:
én őszintén örülök más sikereinek, lehet családtag vagy idegen, erre nagyon büszke vagyok!
Amit anyámról írtam azt a szimpla érzelmi zsarolás érzékeltetésére szántam, kissé zavarosan írtam le.
A többi amit írtál, úgy érzem hasznos és köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy sokan vagytok akik minden oldalt megvizsgáltok mielőtt véleményt formáltok. Épp erre volt szükségem.
Üdv!
válasza:Nézd, én apámat utoljára a bíróságon láttam, azóta sem tartom vele a kapcsolatot. Ő perelt be mondvacsinált indokkal. Nem az a fontos, honnan jöttél, hanem hogy hová tartasz. Ha hazajössz, a családod nem fog benned mást látni, csak ,,degeszbuksza herceget". Éld a saját életed. Akik nem támogatnak, hanem hátráltatnak a céljaid elérésében, azoknak nincs helye az életedben. Én így vélem.
Sok sikert, és ne hagyd, hogy a rossz gyerekkorod rányomja a bélyegét az életedre. Fogd fel elrettentő példának, és a saját családodban véletlenül sem fogod ezeket a hibákat elkövetni. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!