Gyerekvállalás és kutya együtt?

Szia! Te ismered a kutyád, Te nevelted,tudod hogy viszonyul hozzátok esetleg ha van kisgyerek a családban, akkor hozzá. Szerintem nem fajtától függ, hogy a gyerekhez hogyan viszonyul majd, hanem attól hogy mennyire szocializált és helyesen méri-e fel, hogy a falkában hol a helye.Gondolj arra, hogy tacsi is lehet véreb, és egy bernáthegyi is viselkedhet úgy, mint egy kiscica.

Fontos még, hogy amikor megérkezik a kis jövevény, ne szoruljon háttérbe a kutyus.És persze, hogy soha ne hagyd egyedül a gyerekkel (minimum a gyerek 5-6 éves koráig, amikor már tudja biztosan, hogy mit lehet megcsinálni egy kutyával és mit nem).

Nekem még nincs gyerekem, de már tervezzük, ezért utánaolvastam egy kicsit.Egyébként én német vizslával nőttem fel, ami egy vadászkutya, de soha nem volt vele semmi gond (pedig én a fülét is húzgáltam rendesen, amit a gyerekembe majd belevések, hogy nem szabad).

Jó babavárást!

Ugyan én is nagyon fiatal vagyok, de a kutyák kedvességéről a gyerekekkel kapcsolatban nekem is volt szerencsém megtapasztalni.

Nagybátyáméknak egy keverék kutyusuk volt, nem látott engem gyakran, de amikor ott voltam, vagy a babakocsiban vagy a kocsiban, odaült és védelmezett.(fél éves lehettem)

Mindenképpen jót tenne a kicsinek, ha hamar találkozik az állatokkal, én egyáltalán nem nőttem fel állatok között és kicsi koromban rendesen féltem tőlük. :( Szégyenlem nagyon, de szerencsére ma már igazi állatbolond vagyok!