Hogy kell viselkedni egy olyan kapcsolatban, ahol a pasinak már van egy gyereke?

Szerintem ezt a konkrét helyzet, és a "fogadó" család (barátod és kisfia) is alakítják majd.

Neked is rugalmasan kell a dolgokhoz állnod. Nyilván nem kezdheted egzecíroztatni, leszólogatni a kisfiút - persze biztos vagyok benne, hogy ilyesmi fel sem merül. :)

Ugyanakkor figyelj arra, hogy a kicsi hogyan áll hozzád? Mit "vár el" tőled? Apuka mit szeretne?

Szerintem beszéljétek meg, mert akármilyen jó tanácsokat kapsz itt, és akárhogy eldöntöd, hogy oké, én akkor így és így fogok viselkedni, még lehet, hogy az adott helyzetben az pont nem a legjobb döntés.

Ha te "pasi"-nak nevezel egy 29 éves, gyermekes férfit, akkor leginkább sehogy ne akarj beilleszkedni. Baromira éretlen vagy még, ez a kérdésfelvetésből is látszik. Nem való neked sem egy 29 éves, felnőtt férfi, sem egy kisgyerek.

Peace

"Ha te "pasi"-nak nevezel egy 29 éves, gyermekes férfit, akkor leginkább sehogy ne akarj beilleszkedni. Baromira éretlen vagy még, ez a kérdésfelvetésből is látszik. Nem való neked sem egy 29 éves, felnőtt férfi, sem egy kisgyerek.

Peace"

Na mert a te válaszodból aztán árad ám az érettség..a legundorítóbb az ilyen kekeckedős embertípus, inkább a kérdésre válaszolnál..nekem az jön le hogy a kérdező egy tök értelmes 20 éves és pont hogy nem az a "jaj, van egy gyerekes pasim, remélem én leszek az első az életében" típus, mint a nála sokkal idősebb nők többsége.

Szia!

Én elváltam az első férjemtől már 23 évesen. Nem játékból, hanem mert a kislányunk fejéhez egy napon fegyvert töltött lőfegyvert szorított, de itt most nem ez a lényeg... Utána 26 évesen megismertem a mostani, egyben remélem utolsó férjem. Ő egyedül nevelte 3 éves lányát, a felesége, kislányának édesanyja meghalt. Az én kislányom 4 éves volt akkor. tehát ott álltunk egy három és egy négy éves kisgyermekkel.

Abból a szempontból egyszerűbb volt a helyzetünk, hogy tudtuk mit szeretnék, kölcsönös elfogadásra volt szükségünk és céljaink egyek voltak. A család.

Abból a szempontból viszont bonyolultabb helyzetben voltunk nálad, hogy rengeteg borzalmon mentünk át, teli voltunk fájdalommal.

Én annyit el kell hogy mondjak, hogy hozzáállásodból két ellentétes dolog látszódik. Az egyik, hogy még éretlennek érzed magad, másrészt, hogy nagyon is érett vagy, hogy felteszed ezt a kérdést magadnak, másoknak. Ugyanis, aki kételkedik magában, akkor az egy gondolkozó, érett ember.

Tedd tisztába magadban, hogy mit is szeretnél az apukától. Nem könnyű, de jelen esetben valószínűleg családot, feleséget, szerelmet és "anyukát" szeretne gyermekének. Kevéssé hiszem, hogy csak barátosnőt, akivel járhat. Ha te sem vetnéd el ennek a lehetőségét, akkor közeledj a kicsihez. A közös kisfiunk most 3 éves. Nagyon igényli a figyelmet, törődést és szeretetet. Szüksége van viszont arra is, hogy állandóság legyen az életében. Szóval tegyél rendet magadban, hogy képes vagy -e arra, hogy akár a gyermek anyja helyett/mellett anyja legyél. Bárhogyan döntesz, a kisgyermek figyelmet igényel, szeretetet és törődést. Családos emberrel nem fogsz tudni bulizni járni, nem fog neki az sem jól esni, ha folyton elmész a barátnőiddel, őket otthon hagyva. Nagy feladat áll előtted, ha vállalod. Szerintem rajtad áll. Én az elmúlt 8 évben sajátomnak tekintem férjem kislányát és azt hiszem ő is engem anyának. Szóval szerintem döntsd el, hogy mit szeretnél és annak megfelelően közeledj a kicsihez, de bárhogyan is döntesz, törődj vele sokat, ha teheted.