Jogosan haragszom a párom apjára?

Ne haragudjatok, de hosszú lesz.

4 éve vagyunk együtt a párommal, mindketten a szüleinkkel élünk. Ő dolgozik, én még főiskolán tanulok. Párom alig keres többet minimálbérnél, és rengeteget dolgozik, napi 12 órákat.

A barátom sose kapott zsebpénzt, csak szülinapra, névnapra, karácsonyra kapott pár ezer forintot, és ennyi. Amíg gimibe járt, évekig nem tudtunk sehova se menni, gyakran volt, hogy otthon üldögéltünk, míg a barátaink buliztak, vagy nem tudtunk elmenni egy moziba, mert a barátomnak arra sem volt pénze, hogy kifizesse a buszjegyet. Volt, hogy alig tudott nekem ajándékot venni szülinapomra. Én mindig felajánlottam, hogy menjünk el az én pénzemen, de azt kínosnak érezte, mert ugye ő a férfi. Most, hogy végre van keresete, örül, hogy végre fiatalokként tudunk élni, tudunk sűrűbben eljárogatni ide-oda, és végre tudja teljesíteni a vágyait. Évek óta szeretne venni egy motort magának, most arra gyűjtöget.

A párom szülei úgy osztották meg egymás közt a költségeket, hogy párom apja a csekkeket és a számlákat fizeti, az anyja pedig a kaját veszi, illetve az egyéb felmerülő költségeket állja. A barátom apja elég jól keres, ha jól tudom, kétszáz körül kap a munkahelyén, plusz még egy vállalkozása is van, abból is jön pénz. Ennek ellenére ő az a típusú ember, akinek kifolyik a kezei közül a pénz, minden másra elkölti, és állandóan kölcsönöket kér az ismerőseitől. Ennek ellenére a barátom felajánlotta, hogy húszezer forinttal ő is beszáll a csekkekbe. (Anyukájának is felajánlotta a segítséget, de ő nem fogadta el.)

És innentől kezdődik a probléma.

Mióta a párom elkezdett dolgozni, az apja a húszezren felül állandóan pénzt kunyerál a barátomtól. Nagyon idegesítő, mert míg a barátom napi 12 órában kidolgozza a belét azért a pár ezer forintért, addig az apja pár naponta jár csak be dolgozni, akkor is csak pár órára beugrik, megnézi, mi a helyzet, és már jön is haza (Vezetői pozícióban van valami cégnél.). A barátomnak amúgy is vannak egyéb költségei, pl. ő fizeti a telefonszámláját, a bérlet egy kisebb vagyon, és egyébként is, most egy kicsit élni szeretne a fizetéséből, ami pedig marad, azt félreteszi a motorra.

Már sikerült összegyűjtenie egy kisebb összeget. Erre nemrégiben megint rákezdte az apja a jaj-fiam-de-nincs-pénzem-már-megint szöveget, és a párom megkérdezte, hogy mennyi pénzről is lenne szó? Erre az apja mondta, hogy hát van itt egy 30 ezres csekk, meg egy 50 ezres, meg egy 25 ezres... hogy ezeket kéne kifizetni. Az egy dolog, hogy barátomnak összesen nincs ennyi megtakarított pénze, meg a fizetése nem ennyi, de a másik, hogy az apja mit képzel magáról? Azt hiszi, hogy most, hogy a barátom dolgozni kezdett, ő teljesen mentesült az apai feladatok alól? A barátom tán ne vegye a nevére?!

Én úgy gondolom, hogy egy szülő legalább azzal segítse a gyerekét, hogy nem kéregeti el tőle a pénzét. Egyáltalán, hogy fogunk így egyről a kettőre jutni, ha a barátomnak sose lesz pénze arra, hogy egy albérletet találjunk közösen, mert az apja hó elején lenullázza, és még a kauciót se tudjuk kifizetni?! (Nekem elég sok az ösztöndíjam, plusz gyerekeket szoktam korrepetálni, de az én pénzem egyedül nem elég egy külön élethez.) Az más kérdés, persze, ha mondjuk tényleg már a behajtó döngeti a kaput, vagy az éhezés szélén áll a család, akkor nyilván minden pénzét odaadja az ember, de ez messze nem az a helyzet!

Mikor pedig megkérdezte barátom, hogy mégis, az apja fizetése így hó elején mégis mire ment el, akkor az apja csak hímezett-hámozott, hogy ő telefont vett belőle magának, meg hogy 30 ezer volt a mobilra a telefonszámlája, és a többi... Ez csak szerintem pofátlanság?! Egyáltalán, ti mit tennétek ilyen helyzetben, hogy állítanátok le az apátokat, leendő apósotokat?