Az öcsém a gonosz, a szüleim vagy én?
Nem akarom bántani az öcsémet, mert szeretem, nem ártanék neki, de szinte minden nap kihoz a sodromból.
Tudom, hogy én is kibírhatatlan vagyok és a szám is nagy, de néha már igazán nem bírom.
A szüleim engem ostoroznak, hogy én gyűlölöm az öcsémet, pedig szerintem pont fordítva van.
Mindig ő kapja mindennek a javát,
ő akármit kér, a szüleim ugranak...
Persze engem nagyjából le se sz@rnak.
Tavaly elballagtam általánosból, tartottunk kis összejövetelt, szűkebb családi kör stb...
Erre, most hogy öcsikém ballag, egy csomó kaja,
apám asztalt barkácsol, csomó vendég,
ahhoz képest, hogy öcsikém majdnem megbukott,
én meg egészen véletlenül két négyes híján kitűnő vagyok.
Szüleim mindig leszögezik, hogy ők igazságosak,
mindkettőnket egyformán szeretik stb...
De ez mégsem fair.
Én gürcöltem egész évben öcsikém meg semmit nem csinált szinte,
mégis "ugyanúgy szeretjük őt is mint téged".
Hol van ebben az igazságosság?
De hiába mondom, hogy anya, miért csináljátok ezt?
Ők nem értik, azt mondják én vagyok nagyképű meg utálatos aztán apám anyám, anyám apám vérét szidja...
Mindig megvédik öcsikémet.
Állandóan szekál, szemétkedik, beszólogat, ütöget,
de ha megcsapom nekem jön és nem nézi hova üt meg mit csinál. Panaszkodik hogy lenyomom a földre, közben örülhet hogy csak ilyet kap.
Bezzeg én összemart karral, kék-zöld foltokkal járhatok iskolába. Ha beszól, azt halkan teszi, nekem jön, aztán ha lefogom kiabál... Szüleim meg csak akkor tudnak bejönni amikor vonyít, hogy én bántom, aztán letolnak, engem.
Ha akkor fogom meg, amikor piszkál, nem engedem el,
szólok anyának: most gyere, itt van! Ilyenkor senki se jön, hogy lássa azt a kis görcsöt.
Ha kimegy a szobából, ha bejön nem bír mellettem eljönni, rácsap a fejemre. Azt meg nem is mondom inkább mennyit szid, beszól stb...
Aztán ha nekem elegem van, szüleim ugranak nekem (ha nem öcsikém) hogy én mennyire szemét vagyok, senkit nem tisztelek, pofátlan vagyok, elhordanak mindennek...
Akkor is letolnak, ha felmerek szólalni, hogy engem elnyomnak, és nem biztos hogy azt érdemelném, amit kapok...
Öcsikém kért egy gitárt...
Anyuci, apuci ugrott, már van neki két gitárja.
Én akármit kérek: Jaj, ne hülyéskedj már, mit képzelsz, ja persze... Semmi.
Tavaly ahogy gondolkoztunk, hova menjek tovább tanulni, annyi sok szép hely volt.
De nem mentem, mert próbáltam előre látni, mennyire állunk jól anyagilag, nem bírnám a családom nélkül, így hát nem mentem el...
Öcsikémet meg megy kollégiumba, minden...
Apuci azt mondta én is részese vagyok annak, hogy elmegy,
szerinte ugyanis én üldöztem őt el.
Tudom, hogy milyen vagyok, állandóan próbálom magam visszafogni, néha annyira, hogy már azt se tudom ki vagyok valójában, ezek meg...
Azt mondják büszkék rám, de ennyi. Kimondják és ennyi.
Néha már biztos vagyok benne hogy én vagyok a rossz és jobb lenne ha takarodnék és ... áhh.
Tisztára könnybe lábad a szemem...
Annyi minden volna még, le se tudnám írni. :(
Nem haragszok se öcsémre, se szüleimre, csak annyira kétségbe vagyok esve hogy kutyába se vesznek...
Már néha komolyan félek, hogy egyszer meghibbanok.
Mit tehetnék? Ki most a rossz?
16F
válasza:Nálatok egyetlen egy nagy hiba van a családban, hogy téged nem hallgatnak meg és nem mondhatod el a bajodat nekik.
Szerintem van egy természetes féltékenység benned, a szüleid meg ezen túllépnek és nem hallgatnak meg nem akarják problémádat megérteni.
Szerintem szüleid veled is ugyan úgy viselkednek mint az öcséddel, vagy is te is biztos megkapod amit az öcséd, stb... csak te nem így látod. ami megint nem baj, de ezért kellene a szülöknek meghallgatni téged rendszeresen elmondhasd a bajodat nekik, akiknek nem kell egyetérteni csak oda figyelni.
válasza:Szerintem üsd meg a tesódat, tanítsd meg viselkedni, ha már a szüleid ezt nem csinálják.
és/vagy:
ijessz rá a szüleidre valahogy, mittudomén, hogy egyik nap nem jössz haza, havernál alszol vagy elmész valahova bulizni, ők szétaggódják magukat, utána pedig ezt szembesíted velük, hogy ilyenkor keresnek, máskor meg le se szarnak.
Ezt a kérdést is megmutathatod nekik, hátha történik ebből is valami (jó tárgya lehet egy nagy veszekedésnek is, később részletezem).
Ha meg ezt nagyon nem értik meg, tovább feszíted a húrokat, és üvöltözöl velük egy szép nagyot. Nálam beválik, utána hetekig csönd és béke van.
F
válasza:Üres F vagyok, utóirat:
Minden, ami az öcséd ellen szól, hozd fel nyugodtan nekik.
Hátha meglátják végre, hogy itt nem az öcséd a szent tehén, és nem kell neki lehajolni.
Te is ugyanannyira megérdemled ugyanazt, mint a testvéred, akár kisebb, akár nem.
Ő hány éves amúgy?
Ő 14, de attól megvan a magának való esze,
nem olyan kicsi ő.
(A többieknek is fogok válaszolni, de majd csak ha sokan írtatok és végre tudom hogy állok. Eddig is köszi.)
válasza:Egyértelműen a szüleid a nem elég jó szülők (hogy finom legyek), és azon belül is anyukád a nagyobbik ludas.
Nagyon jó volna a saját lelki egészséged, majdani párkapcsolatod, tanulményaid és munkád érdekében, ha mielőbb felkeresnél egy gyermek- és ifjúsági pszichiátert (előbb háziorvos vagy iskolaorvos), és AZONNAL segítséget kérnél tőle.
A legkomolyabban mondom.
válasza: válasza:Hát valahogy ez a koli ügy még jól is sülhet el. Lehet, hogy túlkomplikálom, de arra is utalhat , hogy a szüleid úgy legbelül érzik, hogy a tesód nevelésében segítségre van szükségük: tanuljon meg végre alkalmazkodni 5 napot idegen srácokkal lesz kénytelen eltölteni, és nem lesz ott anyuka meg apuka, hogy beleszóljon: ha hülyeséget csinál maga viszi el a balhét. Én a helyedben reménykednék.
Előzővel teljesen egyetértek abban ,hogy a gyengébb gyereket ( ész, kitartás, szorgalom, fegyelem... vagy bármi más gyengeséget értve alatta )is fel akarja nevelni és segíteni a szülő. A kevesebbhez, amije van több kell, amit a szülő ad,hogy elég legyen a felnőtt korhoz. Ezt nyilván jól érzed, többet kap. Amit írtál abból viszont az érződik, hogy nem biztos, hogy abból kap többet, amire igazán szüksége lenne. Könnyebb valamit megvenni neki, vagy a béke érdekében Tőled kérni az alkalmazkodást, mint őt nevelni, korlátozni, ellenőrizni. Szerintem a szüleidben sok a szeretet és a jóérzés, de a helyzet kezd túlnőni rajtuk. A probléma megbeszéléséhez (megbízható felnőtt rokon) és a megoldás kereséséhez is kérjetek segítséget. Pl:Nevelési Tanácsadó. Már a nyáron! Nem szabad halogatni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!