Kudarcot vallottam mint apa?

Ez abszolút kompenzáció. Azt kompenzálja, hogy volt benne egy űr egy témáról, amiről nem beszéltetek valószínűleg és ő maga töltötte ki a ti segítségetek nélkül. Nem tudom, hogy világos-e, hogy mire gondolok, de nekem is volt hasonló, mint a fiadnak. Mikor valaki tini vagy fiatal felnőtt, keresi önmagát és a szülőnek időben segítenie kell, vezetni őt, hogy realisztikus képet alakítson ki magáról és a világról. Nekem is elmulasztották ezt a szüleim, ahogy te is, és nekem is volt olyan időszakom, mikor ennek hiányában én magam alakítottam ki teljes mértékben a világnézetemet, ami átmenetileg elég szélsőséges volt (bár akkor én 16 voltam, nem 22). Ez útkeresés és átmeneti állapot jobb esetben, 22 évesen illene a világot a maga valójában megismerni. Talán az úgy lenne elérhető, ha kikerülne a régi közegéből valami teljesen újba. Esetleg egy fél éves ösztöndíj valahol külföldön nem tenne jót neki? Új emberek, más világnézetekkel talán tudnának alakítani a világképén. Töri szakos vagy csak érdekli a töri? Ugyanis ha töri tanár lesz, akkor nagyon sokat tud ártani ezzel a felfogással a tanítványainak és neked szülőként szerintem kötelességed megállítani.

Jól gondolom, hogy otthon nem beszéltetek sokat a politikáról és arról, hogy nektek mi az álláspontotok, mikor ő kisebb gyerek volt? Nem volt neki fogalma arról, hogy milyen is a világ valójában és maga köré alakította ezt a világot emiatt. Épp ezért gondolom azt, hogy nevelésnek része kell legyen valamilyen szinten a történelem és politika. Nem azt mondom, hogy ez legyen meghatározó, de a gyereknek legyen róla fogalma, hogy ne menjen így félre. Szerintem az tudna rajta segíteni, ha új közegbe kerülne, de ez is rizikós, mert vagy ront vagy javít majd rajta, de jobb, mintha így maradna.

a fiad szerinem igazi rajongó típus lehet. :) ezért is képes egész nyáron is ezzel a témával foglalkozni. csak a rajongásának a tárgyát kéne valahogy megváltoztatni. valahogy olyan társaság kéne neki, ami kizökkenti őt ebből. szerintem nem lehet sajnos túl népszerű srác, legalábbis az egyetemen. azok között ahova jár, biztos az. az lenne a legjobb, ha az egyetemről találna magának barátokat. ha van tesója, unokatesója, akkor őt érdemes lenne bevonni ebbe, együtt elküldeni őket nyaralni valahova, ahol cibálná magával a másik a bulikra, de legalábbis tartana egy kis "bemutatót" neki a korosztályának megfelelő életről, csajozásról stb., hátha ő is kedvet kap.

szerintem ezzel csak azt akarja érzékeltetni a környezete felé, hogy ő milyen felnőtt már, mennyire megvan a saját kialakult világnézete, pedig dehogy! pár év múlva már nagy valószínűség szerint nem is fogja érdekelni a dolog, vagy ha mégis, hát, nem ennyire szélsőséges formában.

Szerintem ez elmúlik majd, csak átmeneti dolog. Nem vallottál kudarcot, hidd el. Arra viszont figyelj, hogy ne éreztesd vele, hogy nem tetszik neked, amit csinál, mert akkor annál jobban fogja csinálni...

Szerintem kicsit kizökkenthetnétek a mindennapokból, egy nyaralással, vagy elmehetnél vele te valami szórakozóhelyre, vagy sportolni, hátha az jót tesz neki.

Nem valottál kudarcot, csak még nincs vége a szülői "munkádnak". Kicsit kitolódott a fiad kamaszos lázadásos, világmegváltásos, lángolásos időszaka. (Ami egyre jellemzőbb tendencia.) Mint írod, értelmes, tanul, nem zülött, tehát alapvetően nagy baj sincs.

Itt a nyár, talán neked is több az időd, hát olvass el valóban el ezekből a könyvekből! Csak így tudsz vele jófajta vitába szállni. Ne feledd korodnál, tapasztaltságodnál fogva előnyöd lehet vele szemben.

Ennek ellenére, az is előfordulhat, hogy nem győzöd meg, mégis nyersz. Nyilvánvalóvá válik számára, hogy érdekel téged az ő világnézete, komolyan foglalkozol vele. És ennél nagyobbat, mint az odaforduló figyelem, nem is adhatsz neki!

Én a helyedben belerágnám magam a kommunizmus hibáit, életképtelenségét és hátrányait taglaló irodalmakba (hidd el, bőven találsz. Bár még én se olvastam, de Kornai János: Hiány c. könyve pl. nagyon híres). Amíg nem vagy elég tájékozott ezen a téren, tényleg nehéz lesz szót értened vele.

Utána viszont kezdeményezz vele civilizált, higgadt vitát a témáról. Talán sikerül elérned, hogy valami megmoccanjon benne. Mivel a kommunista írások gyakran csak idealista lózungok, érdemes lehet egy-egy korszak konkrét statisztikai adatai után nézned, amivel bizonyíthatod egyes esetekben a piacgazdaság "felsőbbrendűségét". A fiadtól is várd el, hogy populista szövegek helyett konkrét bizonyítékokkal támassza alá, miért is volt olyan nagyon jó a kommunizmus, és hogy tényleg annyira igazságos rendszer volt-e (ugyebár az egyenlőknél mindig voltak egyenlőbbek). Maga a kommunizmus eszmerendszere ugyebár utópisztikus, sőt, céljai bizonyos esetekben kívánatosak, viszont a gyakorlatban megvalósíthatatlan(!), már csak az ember alapvető tulajdonsága, az önérdekkövetés miatt is, így a rendszer megvalósítására való törekvés végeredményben mindig sokkal több kárt okoz. Ezenkívül hatásos érv, hogy a kommunizmust végül sehol sem buktatták meg, magától omolott össze a rendszer. Még a Szovjetunióban is, vagyis maga a rendszer volt életképtelen, ami mellékesen évtizedes lemaradást okozott az életszínvonalban is a nyugathoz képest.

Ha tudsz a témáról vitatkozni a fiaddal, az szerintem már egy jó kezdet. Ha nem is sikerül meggyőznöd őt észérvekkel, jó esetben akkor is szellemi vitapartnert lát majd benned, és javulhat kettőtök kapcsolata. Remélem, hogy segített egy kicsit, amiket írtam, én ezt tenném.

Én ugyan lány vagyok, és immár 23 éves, de 16 évesen én is meggyőződéses kommunista voltam, aztán egy idő után kinőttem belőle.

Szerintem hagyd, hogy lecsengjen ez az egész mánia. Nem, nem vallottál kudarcot apaként, mert a fiad a hóbortja ellenére egy értelmes ember lett: ahogy írtad, jól tanul, értelmes, érdeklődő, falja a könyveket: most éppen e a kommunista téma érdekli. Egy idő után nem fogja, ráun, illetve ahogy az élettapasztalat rakódik rá, a nézetei úgy változhatnak.

Nem értem, miért zaklatod állandóan a nyaralással és a lányokkal: ha nem akar barátnőt, akkor nem akar, kényszerből úgysem fog ismerkedni. A lehető legrosszabb taktika egy lázadót konform viselkedésre rábeszélni. Nem fog működni...

Egyelőre szerintem fogadjátok el a nézeteit, mégha igencsak bicskanyitogatóak is, mint a sztálisizmus. Emellett én előszedném a történelmi ismereteimet, és óvatosan elkezdenék vele beszélgetni arról, vajon miért is minősük tiltott önkényuralmi jelképnek a sarló-kalapács, illetve a vörös csillag, pont, mint a horogkereszt. Esetleg elvinném a Terror Házába (bár lehet, hogy ide nem menne el), ott is érdekes dolgokat lehet látni az általa imádott sztálinista rendszer "másik oldaláról". Mesélhetnél arról, hogyan éltétek meg ti a régi rendszert, saját szempontodból bemutatva az "épülő szocializmus" árnyoldalát (pl. a szabadság korlátozása, besúgó-hálózat, cenzúra).

Ha úgy közelítesz a témához, hogy "kisfiam, ez egy agyrém, és mikor gyógyulsz már ki belőle", akkor csak ellenkezéssel fogsz találkozni. Próbáld meg a saját módszerével meggyőzni! Tényleg ajánlom, hogy olvass el egy-két kommunista klasszikust, majd pedig azok tartalmát hasonlítsd össze azzal, ahogy ez az egész megvalósult a gyakorlatban. Engem ez gyógyított ki a kommunizmusból, nem tudom, nálatok mennyire működne egy ilyen dolog...

Tudom, hogy miről beszélsz. Bár én magam anya vagyok és még kicsi a 2 gyermekünk, de a férjemen keresztül "átélem" ugyanezt. Vele gyerekkorában sokat beszéltek politikáról, én nem hinném, hogy ez váltotta ki. Annyi a különbség a fiadhoz képest, hogy a férjem nézetei pont ellenkezőek a másik politikai irányba. Nekem ezzel semmi gondom, de annak örülnék, ha a család napi gondjaival törődne a "globális zs..ó világuralom problémái" helyett.

Ami ráadásul szélmalomharc, a családunk gondjai, intéznivalói pedig rajtam vannak és ezek napi teendők.

Még csak azzal sem vigasztalnálak, hogy kinövi, hiszen az én férjem jó 10 évvel idősebb és mindig is ilyen volt.

Sajnos nem tudok tanácsot adni, csak azt szerettem volna, hogy tudd: nem rontottál el semmit és ha nagyon változtatni szeretnél a fiadon, akkor el fog távolodni tőled. El kell fogadni őket így és ezzel együtt kell szeretni őket. Magának kell rájönnie, hogy van egy bizonyos határ a politikában is mint minden másban, ami nem uralhatja az ember életét kizárólag.

Sok türelmet kívánok és ne legyél elkeseredve!

Sok jó tanácsot kaptál. Egyetértek, nem te rontottad el, ez így lett. Volt egy eset, amikor Petőfi(úgy emlékszem ő volt)az újságíró kérdésére, hogy hogyan lett költő, azt válaszolta: "A költő nem lesz, hanem születik". Nos, az emberek nagy része valamire születik. Te nem tehetsz róla, a fiad erre született. Ettől függetlenül kinőheti.Túl kell esnie rajta, mint a kanyarón. Belemenni mélyen, aztán kijönni. De neked nem szabad eröltetni.

Van még egy másik megközelítés is, ami lehetséges. Természetesen, én nem tudom, milyen volt a nevelés nálatok. De néha a szülők nagyon határozott irányba nevelik a gyerkőt, a saját felfogásuk irányába, és feltétlen szófogadásra. (tanár voltam, és két saját gyerek is, meg foglalkoztam is sokat ilyenekkel) Ha gyerkő nagyon megtanul szótfogadni, akkor eljön az idő, amikor kinő a szülők keze alól, de a szófogadási hajlam marad. Tehát szótfogad valaki másnak. Ellenőrizhetetlen, hogy kinek. Lehetőleg olyan valakinek, aki homlokegyenest mást mond, mint amit a szülőktől tanult. Az agyonnevelt gyerek elfordul a szülőktől, amikor eljut egy olyan életkorba.(Volt egy amerikai film, Szerelmi Történet a címe magyarul, könyvben is megjelent, de nem tudom az íróját. Az volt a lényege, hogy a szupernevelt egyetemista fiú beleszeret egy latin származású, azaz méltatlan lányba. A végén a lány meghal és a fiú kibékül az apjával.)Szóval csak a szófogadás, és a nagyon meghatározott irányú nevelés veszélyére akartam felhívni a figyelmet.

Tehát: Csak várj, és figyelj, és szeresd, és legyen otthon békesség. (szülők egymás közt!)