Hogyan reagalnal erre?

Anyam es apam elvaltak, mikor en 2,5-3 eves voltam. 3-an voltunk testverek (azota szulettek meg tesoim mindket reszrol). Mind a 3-an apuhoz kerultunk. Anyunak nem volt semmilye, apunak volt haza, allasa. (Tulajdonkeppen egy ejszakas kalandbol jott ossze noverem, es apam kotelessegtudatbol vallalta fel az apasagot.) Apu felnevelt minket tisztesseggel, tanittatott minket. Eleinte surun volt lathatasa anyunak, aztan egyre ritkabban latogattuk. Nagyon szegeny volt, dolgozni nem dolgozott. Szult meg ket fiut egy masik ferfinek. Egy ido utan mar nem latogattuk. O soha nem kerte, hogy menjunk. Aztan volt egy idoszak, hogy tobb eve mar nem lattam, nem hallottam felole, egyszercsak elkoltozott valahova, nem tudtam, hova. Nem is kerestem. Tesoim se. Aztan egyszercsak elokerult, a tesoja -akirol addig nem is tudtam-, ram irt, hogy o a nagybatyjam, tudja, hol van anyu. Felvettuk anyuval a kapcsolatot. Eldontottem, hogy parommal egyutt elmegyunk, meglatogatjuk. Tudtam, hogy kikoltozok kulfoldre es lehet, hogy tobbszor nem latom. Ugy ereztem, meg egyszer beszelnem kell vele, meg kell tole kerdeznem, hogy mert nem kerte soha, hogy latogassuk, mert nem jott el soha o meglatogatni minket? Egesz eletemben hianyzott, hogy nincs anyam tulajdonkeppen, megis tobb anyam volt, mint egy atlagos embernek (neveloanyak jottek-mentek. Nem apam hibaja, 3 gyerekkel nehez uj partnert talalni) Egyikkel sem jottem ki igazan, kiveve az elso neveloanyammal.

Tulajdonkeppen a latogatas soran nem vontam felelossegre, ugy ereztem, hogy mar mindegy, nem valtoztat semmin. Probaltam baratsagos lenni vele. Szegeny egy kicsit buta no, primitiv eletet el. (Nem lealacsonyitva mondom ezt, de ez teny, butacska no. 17 eves volt kabe, mikor szulte noverem, sulit nem fejezte be) Eleg trehany a kornyezetere, nem szerettem nala lenni soha a kosz miatt sem.

A lenyeg:

Most irt nekem par hete interneten (face), par szot valtottunk irasban, aztan azota bombaz a felkereseivel (vmifele jatekok, senki felkeresere nem szoktam reagalni, en meg ezekkel egyaltalan nem jatszottam, nem is akarok, nem erdekelnek)

Tegnap meg irja nekem, hogy mert nem irok neki, meg hogy komolyan neha elgondolkodik, hogy vannak e gyerekei egyaltalan meg ilyenek. En meg kiakadtam tisztara. Megis most mit kepzel, hogy puszipajtasok leszunk, vagy mi?

Szamomra az anyam egy ember a sok kozul. Erzelmileg nem erzek iranta semmit. (tudom, mas orulne, ha elne az anyja, de egy ilyen anyaval nem hinnem, hogy barki is barmire menne.) Ti mit reagalnatok erre? Mit irjak neki erre? "bocs, hogy nem irtam rad, de neked is eszedbe juthatott volna, hogy vannak gyerekeid az elmult 28 evben"

Te mit reagalnal erre?