Szeretetből házasság vagy szerelemből házasság?

#10: Olvasom. Úgyis elmúlik, én már nem merem, nekem úgysem jön össze, nem éri meg, csak rossz vége lehet, nem is létezik.

Szomorú. Szomorú ez a sok szomorú ember! Szomorú ez a sok olyan ember, aki nem hisz a szerelemben. Akkor mégis miben hisznek még, ha már ebben sem?! Nagyon ritkán olvasom itt, hogy valakiben volt annyi mersz, hogy nem ragadt le valakinél kényelemből, hanem megvárta, megkereste az igazi nagy szerelmét, akivel x éve, vagy x tizenéve boldog házasságban él. Igazad van, kiakadtam és hisztiztem két mondatot, de nem hülyeségen. Nekem nem hülyeség.

(Tippem szerint azért nem mernek az emberek igazán szeretni, mert fogalomzavarban vannak, és keverik a dolgokat. Pl. a szerelmet csak szenvedélyes rosszul elsülő dologként tudják elképzelni, ami elől jobb menekülni.)

Nagyon helyes, ha nem szerelemből, hanem szeretetből házasodsz - ezek szerint már tisztán látod a párod hibáit, a kapcsolatotok erős és gyenge pontjait, tudjátok, mit vártok az élettől. A probléma azzal van, hogy te ezzel a házassággal lemondasz arról, amire vágysz: a szenvedélyes szerelemről (amit én semmire sem értékelek, mert hosszútávon általában sz.rt sem ér, nem lehet rá építeni - de ez most más kérdés)

Neked a házasság így megalkuvás lenne, hiába egy álom megvalósulása, ha ezáltal lemondasz egy olyan álomról, ami a házasságoddal nem férhet össze. Ez két dologhoz vezethet:

-megcsalás (idővel fokozódik az igényed a nagy szerelemre, és ha valaki vágyik erre, akkor hajlamos lesz minden jöttmentbe belehabarodni)

-örök elégedetlenség

Egyik sem tesz jót a házasságnak, és kétlem, hogy a gyűrűtől 'lenyugodnál'. Régóta együtt vagytok, valószínűleg ezelőtt nem csalódtál nagyokat, nem lett eleged a hatalmas szerelemből, és vágysz az ismeretlenre. Szerencsétlen helyzet, hogy a férjnek való férfival azelőtt találkoztál, mielőtt még kiélted volna magad e téren. Persze az is lehet, hogy nem egy irányba tartotok, nem egyezik a vérmérsékletetek - nem illetek össze.

ne keverjétek már össze... a szeretet az általános, sok mindenkit lehet szeretni, a barátaitokat, a családtagjaitokat, a gyermeketeket..ha szeretitek az egyik gyereket, ugyanúgy tudjátok a másikat is szeretni, nem? nem megy az egyik a másik rovására, mert SZERETET.

a SZERELEM lényege a kizárólagosság. nem szeretetté alakul, hanem csak átalakul, mélyebbé, amikor igen, lehull a köd, és a teljes valójában szereted a másikat, a hibáival együtt. de őt akarod ölelni éjszakánként. őt csókolod meg ha hazaér a munkából, megfőzöd a kedvenc ételét, eszedbe jut a szupermarketben és megveszed a kedvenc csokiját, és nem a szomszéd Józsi/Aranka seggét szeretnéd megfogni, hanem az övét. Mert NEKED ő a szerelmed. Kizárólagosan. Lehet hogy szenvedélyesen, lehet hogy lenyugodva, lehet, hogy unalomig egymáshoz szokva, de a kizárólagosságot nem tudod kitörölni.

Ha nem lenne kizárólagosság, hanem csak szeretet, akkor a szomszéd Mancika is megfoghatná a férjed seggét, mert hiszen nem vagytok szerelmesek, csak szereted, ergo nem zavarna a dolog, nem?

Az hogy kinek milyenné alakul a szerelem, vagy milyenné nem alakul, vagy elmúlik és szeretetté alakul, az más kérdés, embere válogatja.

Édesapám kb. 15 éve van a barátnőjével. Ugyanúgy viselkednek, mint a friss szerelmesek, imádom nézni, ahogy egymáshoz beszélnek, süt róluk a szerelem. 15 éve.