Szerelem nélküli házasság: szerelemből vagy anélkül házasodtál? Kivitelezhető?

Ez fájt.

Szerintem ez butaság de te tudod. Akinek van elég esze az nem vakul meg teljesen csak azért mert szerelmes szóval a hiba benned van nem a szerelemben

Régen is számtalan házasság volt, ahol csak úgy összeházasodtak... Hajrá :)

Valószínűleg én sem szerelemből fogok házasodni. Szerintem nincs ezzel semmi baj. A házasság inkább két ember szerződése, hogy segítik egymást. Na meg a szerelem általában úgyis elmúlik idővel.

28 leszek nem sokára. 2 éve házasodtam. Volt 1-2 nagy nagy szerelmem, de ő nekik egy idő után nem kellettem. Mindig sikerült őket meghódítanom, de nem értékeltek annyira, hogy velem maradjanak. Azt eldöntöttem, hogy én szeretnék megházasodni, mert szüleim is egy tartós, vidám, néha kiabálós, de hűséges és jó légkörű házasságban élnek a mai napig. Tudtam, hogy konzervatív vagyok, nekem kell a nyugalom, szerettem volna gyerekeket is. Azt láttam, hogy azok a pasik, akikért én kepesztek, nem valószínű, hogy valaha is feleségüknek akarnának. Nem vagyok az a Barbie baba típus, meg nem is annyira nőies, inkább vagány és aranyos, helyes. Aztán jött egy fiú az életembe, akkor, amikor 25 voltam, és már éreztem,, hogy kiéltem magam, most már szívesen megházasodnék. A fiú első percre olyan kedves lett nekem, jó volt vele beszélgetni, az első randin kérdezte, hogy találkozunk-e még, és határozottan mondtam, hogy igen. Azonnal szépnek láttam a szemeit, jól, biztonságban éreztem magam a társaságában. Akár egy lány barátommal. De nem vette el az eszem. Ha felhívott, örültem, de tudtam azért aludni, nem rágtam a körmöm, hogy jaj, mikor hív. Aztán mindig mentem, ha hívott, szerelmet vallott, rózsa, minden. Őszintén megmondtam, ez nekem még korai, én nem érzem ezt még így... Aztán legközelebb megpróbáltam lebeszélni magamról, minden hátrányomat tök őszintén elétártam. Ő hajtahatatlan volt, azt mondta, hogy bennem több érték van, mint az ő általa megismert valamennyi lányban együttvéve. Ezzel a mondatával begyújtott bennem egy parazsat, ami elkezdett halványan égni. Aztán telt az idő,a parázs egy picit erősödött. Együtt jártunk. Jó volt vele, csak szimplán. Aztán megkérte a kezem. Én úgy ítéltem meg, hogy ő tuti hűséges lesz hozzám, jó férjem lesz és jó apja a gyermekeimnek. De ha én elképzeltem volna 1-2 éve, milyen férjet akarok, akkor az szebb lett volna nála, magasabb pozícióban dolgozik, komolyabb egzisztenciával rendelkezik. De mégis úgy éreztem, hogy mondjak igent. Igent mondtam. Összeházasodtunk. Nem voltam olyan eldobom az agyam módjára szerelmes sosem belé, de egy picit mindig az vagyok. Illetve ez olyan hullámszerüen újul meg bennem, ez a szerelem. A tisztelet a házasságban talán még fontosabb, mint a szerelem, és a szeretet is. A szex az ment, megy így is, és a kapcsolat áll. Vannak csiszolódási folyamatok, amikor szikrázunk is, mert nagyon eltérő dolgot akarunk, ezeket össze kell hangolni, de boldogok vagyunk. Szeretnénk babát, együtt tervezünk tovább, tisztelem őt, ő is engem, tudjuk, hogy a másik hűséges, közös izgalmas céljaink vannak, és vannak közös feladataink is. Szóval azt hiszem én hasonlóan csináltam, mint te akarod, és én nem bántam meg. Bölcs döntést kívánok!