Szerelem nélküli házasság: szerelemből vagy anélkül házasodtál? Kivitelezhető?

"De gyereket szülnöm kell, mert társadalmi elvárás"

Rossz indok. Gyereket akkor szülj, ha gyereket akarsz. Nem pedig mások elismerését.

én kívánom, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy szeretnéd.

De.. engem megrémiszt az a naivitás és álomvilág, amiben élsz. Ez kb. egy amerikai álomhoz hasonlít.

"a nőn örökké naiv, mű-mosoly, jön a srác, aki halálosan szerelmes lesz, a csaj engedelmesen, a társadalom akaratának behódolva férjhez megy... angyali, áldozatkész arc, csendes-engedelmes feleség, aki szül 4 gyereket, otthon marad főállású anyának, közben kertesház, kutya, minden gyereknek külön szoba, az apa nagyon jól keres, soha nem csalja a nejét, még ha tudja is, hogy hozzámenni áldozat volt, stb."

nem nagyon hiszem, hogy ez megvalósítható. Amúgy meg aki VAKON a társadalmi normáknak akar megfelelni, az ritkán boldog, maX ANNAK LÁTSZIK.

Van, amiben igazad van: ha nem a rózsaszín ködös szerelem idején esküdtök, akkor jobban látod amásik hibáit és erényeit, és objektívebben el tudod dönteni, hogy mennyire idegesítenek a hibái, egy irányba visznek-e a céljaitok, hasonló v. ugyanaz az értékrendetek és nevelésetek, ugyanazt várjátok az élettől, stb.

DE(!) kérdéses, hogyha SOSEM VOLTÁL SZERELMES BELÉ, akkor el tudod-e viselni tényleg a hibáit vagy sem. Én rajongok a férjemért, és ha nem így lenne, sok hibáját nem tudnám elfogadni (és ő sem az enyémeket).

Engem aggaszt az a gyerekes mód, ahogyan ezt elképzeled, és ahogyan leírod... nem lehetsz lelkileg elég érett (és nem azért, mert a többségtől eltérő az elképzelésed, hanem a stílusod miatt - 13-14 évesnek gondolnálak, nem 23 évesnek).

Szerintem alaposan gondold át... és MINDENKÉPP nézd meg a Színes Fátyol c. romantikus filmet, ami pont egy ilyen házasságról szól.

Szerintem szerelem nélkül ne menj férjhez. Elöbb-utóbb szerelmes lennél úgyis és akkor ugrott a házasság...

Én szerelemböl mentem férjhez szerencsére, másképp el sem bírtam volna képzelni. Pedig elötte 4-en kérték meg a kezem életemben! De mindegyikröl tudtam, hogy nem szabad igent mondani, mert mindegyikben idegesített valami és biztos voltam benne, hogy úgyis szerelmes leszek csak valaki másba. Így lett. Kölcsönösen élünk-halunk egymásért és a pici lányunkért.

Te is várd meg a szerelmet én azt tanácsolom!:)

22/L

A válasz írója 85%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 21:48

a szófordulatai, és az a hatalmas naivitás, ami árad az írásából, az, hogy fontos kérdésekben ellentmond önmagának... ezek mind egy 14 évesre hajaznak.

egy 23 éves nő, aki 1-max 2 éven belül férjhez akar menni, az nem írja le, hogy félti a szabadságát, mert ezen már rég túl van... aki házasodni akar, az már nem ilyenen szokott rágódni. Ha igen, akkor nem áll készen.

az, h a mai világban kijelenti, hogy mi a siker titka, ez is egy olyan ember megnyilvánulása, aki valamit túlidealizál. Ezt tinik szokták. Ők azok, akik úgy hiszik, hogy az ő IDEALISZTIKUS elképzelésük a valóság, az egyetlen helyes. Pláne egy olyan kérdésben, ahol köztudottan mindenki mást gondol, másként éli meg, más praktikákat alkalmaz. A párkapcsolat-házasság témaköre bonyolultságában, lehetőségeiben-veszélyeiben rendkívül összetett és sokszínű.

Ehhez képest ő egyértelműen tudja a tutit, mégis tele van félelemmel (az én érzésem szerint), és az elképzelése annyira egyszerű, csak az álomvilágot meglátó (nehézségekre egyáltalán nem gondoló, azokra nem felkészülő), amennyire naív. Nem hiszem továbbá, hogy egy érett személyiség azért megy férjhez, hogy a családnak és barátoknak megfeleljen, és azért szül gyereket, mert társadalmi elvárás. Persze, ezek is benne lehetnek a döntésben, de nem elsődlegesek egy érett embernél.

Ezek miatt a benyomások miatt mondtam, hogy gondolja ezt át, mert ez az egész inkább egy házasságra még nem érett, 13-14 éves kislány álmodozásához és idealisztikus döntéseihez hasonlít.

Majdnem a monitorra köptem a teát, amikor a kérdező korát olvastam.....

Kb. 14 évesre tippeltem....épp kérdezni akartam, hogy : Hány éves vagy kicsi lány???