Anyukám szidja a barátomat, mert én diplomás leszek, ő pedig szakmunkás, és hogy mit akarok én egy ilyentől. Ti egyet értetek ezzel?

Kedves Kérdező!

Nagyon bonyolult a problémád, s teljesen megértem a kétségeidet (és édesanyád kétségeit is.)

Szépen sorjában:

A házasságban két összeillő ember kerül egy egységbe. Az, hogy ki illik össze a másikkal, s ki nem, nos erre azt gondolom, hogy nincs recept.

A szakmunkás is lehet értelmes, intelligens, s a diplomás is lehet egy b*** p***. És itt nem a leendő kereset számít, sőt az számít legkevésbé.

A másik dolog:

A házasság a férj és feleség szövetsége, s nem a feleség és édesanyja, (vagy egyéb kombinációk) szövetsége.

A Biblia azt mondja, hogy "(a házasfelek) elhagyja apját és anyját, s lesznek ketten egy testté..."

No, ez viszont azt jelenti, hogy ne engedj beleszólni az életedbe, s nagy tisztelettel szabad megkérni arra, hogy ne legyen súrmó a barátoddal.

Nálunk én vagyok a szakmunkás. Apjának is csak a diploma számít, anélkül nem ér senki semmit. Megszívta, mert mi szeretjük egymást (6 éve együtt vagyunk), és attól független, hogy szakmunkás vizsgám lesz (félig már meg van), szerintem egy elég értelmes, talpra esett, kedves ember vagyok.

Nem mondom, van olyan szakmunkás, akire rá lehet fogni, hogy alpári, utolsó senki, sőt, sajnos sokan vannak, tapasztaltam az iskolámban, de észre kell venni, hogy nem mindenki ilyen.

22/L

Most itt a legtöbb ember azt fogja írni (nem olvastam végig a kommenteket),hogy persze,működhet,nincs ezzel gond,ettől még simán boldogok lehettek.

Anyukádnak biztos,hogy csak ezzel a ténnyel van gondja,van ő idősebb,jobban ismeri az embereket,és és úgy gondolja a stílusa,életvitele nem hozzád való.

Az sem mindegy,milyen emberek veszik körül (szerintemde most lehet sznobnak fognak gondolni).

Én magamról nem tudom elképzelni,hogy egy ilyen kapcsolatban boldog lennék.

Bunkó diplomást persze én is ismerek,de rendes,becsületes szakit nem igazán.:S

Barátnőm orvos, a "pasija" asztalos... Előtte a lánynak több barátja volt, mind egyetemista, egyik parasztabb volt mint a másik.

Az asztalos pasival imádják egymást, idén volt az esküvőjük :)

13/16-os vagyok.

Mondjátok,miért kellett lepontozni?

Szerencsére nem anyádba vagy szerelmes.

Nem értek egyet vele. Ma hiány vagy szakmunkásokból, itthon is, külföldön is, ha szorgalmas, az egész családot el tudja tartani. Mire mennétek, ha neki is lenne egy diplomája? Az a fontos, hogy mint ember milyen. Egész sor diplomás férfit ismertem, akik aljas, szemét dögök voltak.

Kedves 13-as! Ha végigolvasod a válaszokat, ahol beleegyezően bólogatnak a kérdezőnek, ott felfelé szárnyalnak a pontok, ahol kijelentik, hogy "Nem, ez nem működik" - ott bizony lefelé.

Az, hogy nem ismersz egy normális, becsületes szakit sem -ez elég sznob kijelentés, vagy még soha nem volt problémád sem házzal, sem autóval, sem megvarrandó ruhával, egy jó frizurával stb.

A szüleink generációja (tegyük fel, hogy 18-35 évesek vagyunk) számára a diploma nagy becs, a jelentősége el van túlozva, a kérdező anyukája is valószínüleg ennek a a példája. Ők még abban a hitben élnek, hogy a diplomások nagyon okos emberek, nem biztos, hogy ismernek olyanokat, akiknek úgy lett meg ezen papírja, hogy 5-6 évet végigbuliztak valanémelyik büfészakon. (Persze, persze, a saját gyereke mindenkinek a legokosabb a világon, az ő gyereke megérdemelten kapta meg a diplomát.)

Kedves Kérdező! Az anyukád valószínűleg előbb-utóbb bele fog nyugodni a helyzetben, ha a szerelmetekkel bizonyítotok. Viszont nem ő az egyetlen, aki esetleg megszólhatja ezt a szituációt (bár, tudom, pl. a szomszéd néni véleménye nem ér fel az anyukádéval), lesz még egy-két beszólás ezzel kapcsolatban. A lényeg, hogy ti ketten tudjátok kezelni ezt.