A fiúk/férfiak többsége miért nem mer/akar konfliktust felvállalni az anyjával szemben?

Pontosítsuk a "többség"-et!

Akiket egyedül nevelt fel az anyjuk, vagy egyéb okok miatt nem volt megfelelő apaképük gyerekkorukban, és így anyuci-pici-fia státuszban maradtak. (Én is az vagyok, mielőtt valaki azt hinné, sértegetni akarom ezt a csoportot.) Ez elég komoly pszichés problémák forrása lehet a párkapcsolatokban, de nem muszáj, ki lehet belőle gyógyulni. (Én éppen reménykedem saját magamat illetően.) :o)

Arról viszont egyértelműen Te tehetsz, hogy csupa ilyen pasival kezdesz ki, sőt a barátnőidet is ez alapján válogatod. Ez csakis a Te felelősséged. Olvastam egy könyvet, egy törpe vakarja a fejét egy félig haltestű lány mellett a borítóján. ("Mert megérdemellek!" vagy ilyesmi volt a címe és erről is szólt.) :oP

Összegezve: csak akkor segíthetsz, ha a férfi maga is akarja. E nélkül Te húzod a rövidebbet, az tuti. Viszont az is megér egy misét, hogy Neked miért vonzó ez a fajta férfi? (Te akarsz tudat alatt az anyukája lenni?) Valami biztosan van itt, amit meg kellene látnod / tanulnod ebből, ha azt mondod, eddig csupa ilyen kapcsolatod volt. Ez nem szokott véletlen lenni, nagy valószínűséggel Te gyűjtöd be.

Annyi sok ilyen anyósos kérdés van. Mintha ellenségek állnának szemben egymással. Szomorú. Olyan szép lehetne az élet e-nélkül. Próbáljátok alapvetően kibogozni(!) "a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő fondor magányt"(József A.), szóval, hogy hol van az a pont, ahol az ellenségeskedés gyökerezik.(Anyósnak és menynek is szól, amit írok.) Biztos tudjátok, mi az az empátia.Tehát mindeketten, anyós és meny, éljétek bele magatokat, vagy legalábbis próbáljátok meg, egymás helyzetébe.

PL: Anyós: "na, itt van ez a kis nő, akit a fiam szeret. Biztos szeretné itt a maga elgondolásait érvényesíteni, hiszen most övé ez a házasság. Nem szereti, hogy beleszólok. Az igazat megmondva én se szerettem, hogy az anyósom beleszólt mindenbe. Ma modernebb világ van.Úgy élnek, ahogyan most szokás. Jobb, ha rájuk hagyom."

Meny: "Itt az anyja annak az embernek, akit szeretek. Hát jó, őt is szeretnem kellene, az anyós együtt jár a házassággal. Szegény, már az életét úgy érzi, hogy leélte, és most miáltalunk szeretné újra kezdeni. Ha köztünk van, újra fiatalnak érzi magát talán. Na jó, majd néha magunkkal visszük egy-egy jó helyre. Meg néha engedek is egy kicsit, még az is lehet, hogy jó tanácsot ad. Lehet az is, hogy majd megszeretjük egymást.

Még valami: A fiatalok valahogy cselesen fiatalítsák meg az anyukát. Vegyetek neki egy-két vidám cuccot. Irassátok be valami jógára, vagy asszonytornára. Vegyetek neki egyszer egyszer hangversejegyet, vagy bármit. Hozzátok össze valakikkel, akivel barátkozhat. És a legfőbb: Tanítsátok meg internetezni, és elfelejt majd a nyakatokon ülni!

Mert N I N C S konfliktusa. A neje konfliktusát nem akarja átvállalni. Jogosan.

A nők akarják általában, hogy AZ Ő konfliktusukat a férfi vállalja magára. A férfiak nem ilyenek. Elkülönítik a dolgokat. Rögtön megnevezik a problémagazdát. Ha ez nem saját maga, hanem a feleség, miért avatkozna bele??

Az ilyen konfliktusokat a M E N Y E C S K É N E K kellene felvállalnia. De sok nőci csak a halkan sugdos - de nem a megfelelő fülbe. Anyósa helyett valamiért a párjának szól. A férfiak nem ilyenek. Ha neki nincs baja, nem fogja keresni szántszándékkal. A férfiak úgy gondolkodnak: akinek baja van, az majd megoldja. Majd ha nem megy , kér segítséget. De konkrétan kell kérni.

Nem így: " miért hagyod, hogy anyád kimossa a gatyádat" hanem így: Légy szives mondd meg édesanyádnak helyettem, hogy engem zavar, hogy mossa a gatyádat, és ezután ne tegye! Mert én nem merem. Kérlek, tedd ezt meg nekem"

Nem biztos , hogy vállalja. Ez egy szivesség.

Miért, te veszekszel az anyáddal, ha a férjed vmi hülyeséget kifogásol rajta?? Ugye, te sem?!

N/44 (nem vagyok anyós, jelölt se)

Miért ne lehetne a két szép szememért kedves velem az anyós???

Annyian szeretnek, nem értem, miért lenne ő kivétel.

Más ilyen korú nőkkle is jóban vagyok, vele éppen miért ne lennék???

Az én anyósom, akkor is mellém állt, mikor elváltam a fiától. És nálunk aludt, amikor ide utazott, nem a fiánál.

De én mindig elmondtam neki, ha valami bajom volt vele.Időben, és udvariasan. És érdekelt a válasza.

Szerintem a nők az anyósukban a párjuk el nem fogadott tulajdonságait utálják.