Megérné az én helyzetemben olyan nőt venni majd feleségül, akinek "múltja" van?

tt egy kitűnő példa a "tipikus pasira", akit mindig felhozunk mi nők:D jesszusom!! te még sosem voltál szerelmes, nem tudod mi az a hűség, csak a farkad után mész, ráadásul nem tagadod hogy feleség, gyerek mellett nem tennéd meg. Gratulálok! Ezzel a felfogással azt kívánom neked, hogy sose állapodj meg mert csak szenvedés lesz belőle, de nem a te részedről. Nem, nem tudnál szeretni egy nőt, ha már most a megcsaláson, kísértésen gondolkozol, egy normális kapcsolathoz nem így kell hozzáállni. Biztos pattanásos, gép előtt pornóra verős taknyos vagy még... Húúú most kicsit felhúztam magam...

Felhúztad magad? De nem kötéllel, ugye?

Bocsi, néha kicsit morbid a humorom. A te válaszod egy tipikus női válasz, amire viszont én nem tipikus férfiválaszt adok. Kétféle válasz szokott lenni, vagy kiröhög, vagy pedig fülét-farkát behúzva kér bocsánatot. Én viszont inkább visszaszólok. Először is, amíg én legalább elismerem, addig ti titokban, sunyin művelitek, amit tesztek. Rengeteg lányról tudtam már meg érdekes dolgokat. Én még csak gondolkodom ezen, míg sokan közületek szinte napi szinten művelik. nem érdekel, hogy te és a nőismerőseid nem ilyenek, ugyanis hányingerem van a női álszentségtől, az életem egyik fő tönkretevőjétől. elmondok neked egy érdekes dolgot. Egy másik topicban, más témánál szintén beszélgettem egy lánnyal, aki szerint egy főnyeremény vagyok és nagyon irigyli azt a lányt, aki majd hozzámjön. Sem akkor, sem most nem hazudtam, csak éppen az életem egy másik szeletéről beszéltem neki. Egyébként megnézném akár a te, akár más nő gondolkodásmódját, ha az én életemet élnétek.

Hiába sajnáltatod magad, akkor is beteges a gondolkodásmeneted

Leírom a tényeket, nem sajnáltatom magamat. Legalább itt megtehetem.

Lehet, h úgy érzed, nem vagy sikeres a nőknél, de akkor gondolkodj el, min kellene változtatnod! Nem kell divatmajomnak lenni, de nem árt, ha a normálisan öltözködsz, rendben vannak a fogaid, ápolt vagy és intelligensen, udvariasan viselkedsz. Szerintem ezek egy sikeres randi kellékei lehetnek részedről.

Ezek megvannak, másról van itt szó. A legtöbb lány és nő szerintem nem talál meg bennem olyan dolgokat, amik kiváltanák a vonzalmát. Igazából nagyon nehéz egy embernek megítélnie önmagát. Elvileg semmi baj nincs velem-és mégsem jön össze semmi.

Az még mindig nem derült ki, hogy mitől vagy te rosszabb helyzetben, mint minden más férfi, hogy ilyesmin járatod az agyad.

Más férfi legalább néha megkapja az IGEN-t.

Neked nem. Most és így nem. Már ne is haragudj. Nem egészen egy perc alatt eljutottál addig - az írásod alapján - hogy megnősültél, jókat henteregtél az asszonnyal, lettek gyerekeid, aztán LEHET, hogy megcsaltad, mert mi lesz, ha ...

Én azt mondom neked, hogy irány egy pszicholgógus és a legfőbb probléma okát, anyukádat a lelkedben a helyére rakatni! Az anya-gyerek kapcsolat ugyanis nagyon keményen kihat a párkapcsolatra egy férfi esetében. Nő esetében is, csak másként.

És ne tervezz előre! Nyílván nem véletlen, hogy egy szál kapcsolatod sem volt, még futó sem. Nem becsülöd a nőket, de rettegsz tőlük, olyannyira, hogy még egy egyéjszakás gyors hempergést sem mersz bevállalni.

És mondjad már: te valójában szégyelled vagy büszke vagy arra, hogy nemileg nagyétkű vagy? Én azt gondolom, hogy csak szeretnél az lenni. Az üres álmodozás felnagyít és eltorzít mindent benned.

Állj föl és járj! Menj el szórakozni, és előbb élvezd a kapcsolatok szép oldalát, keményebb kötelességek (gyerek, ház stb.) nélkül. Mindig csak egy lépést tervezz meg és élj meg.

Most valóban nem lenne szabad. És érdekes, hogy szóba hoztad anyámat, mert ő már valóban nem bánná, ha lennének unokái és nem örült neki, amikor egyszer azt mondtam neki, hogy nem biztos, hogy lesznek. Nem bánnám egyébként, hogy ha majd bővebben kifejtenéd az anyámmal való kapcsolatomról szóló álláspontodat, érdekelne.

Két kapcsolatom volt, egy másfél éves és egy féléves. Csak az elsőben volt szex, amiért közel egy évig kellett küzdenem, ahogyan említettem. A másodikban mire oda került volna a sor, dobott egy másik srác miatt. Az egyéjszakás gyors hempergést nem bevállalni nem merem, hanem összehozni vagyok képtelen. Nem vagyok nemileg nagyétkű, átlagosnak tartom a libidómat. A barátnőm sokkal többször akarta, amikor együtt voltam vele.m igen, valószínű igazad van abban-sőt, majdnem biztosan-hogy az üres álmodozás erősít fel bennem mindent. Az egész eddigi életemben volt kemény fél év, amiben volt szex. Se előtte, se utána semmi. Nem a farkam, hanem az elmém generálja ezt az egészet. Belegondoltam már többször is, hogy majd megnősülök és akkor egyszerre vége, csakis és kizárólag egyetlen emberrel szabad majd és életem végéig. Magyarán véget ér még azelőtt, hogy elkezdődött volna. És nem kapok új életet, mint egy számítógépes játékban. Nem arra gondoltam egyébként, hogy rendre állandóan ezt tenném, hanem ha adódna egy vagy két ilyen lehetőség az életem során, akkor élhessek vele.Több úgysem hiszem, hogy lehetne, sőt még talán ennyi sem lesz; ebben az esetben pedig tárgytalanná válik a kérdés.

Igen, talán valóban a mostani kis lépésekre kellene összpontosítani. Nagyon korrekt és egyenes voltál velem, köszönöm.

A problémám egyik okát az átlagostól eltérő gondolkodásmódomban látom, a legtöbb ember nem nagyon tud velem mit kezdeni. A másik probléma a megfelelő apakép hiánya. Apán nem nagyon mutatott nekem példát, teljesen anyámra hagyta a nevelésemet, a szülői tevékenysége kimerült abban, hogy időnként ordítozzon velem egy sort, amikor épp valami nem jól sült el és elhordjon a sárga földig. A harmadik ok pedig az, hogy nem kezdtem el már jóval korábban kiismerni a nők gondolkodásmódját. Pont ez az oka annak is, hogy az itteni női támadások nem érdekelnek. Hosszú évekig próbáltam úgy élni, ahogyan azt ők egy férfitől hivatalosan elvárják, eredmény persze zéró. Soha egyikük sem vallaná be, hogy az ösztöneiknél fogva kell meghódítani őket, nem pedig a sok mézes-mázos marhaságra hagyatkozni, amiket hivatalosan vallanak. Biztos forrásból tudom egyébként, hogy vannak olyan férfiak, akiknek szinte minden nő hanyatt dől, de ezt ők soha, még a halálos ágyukon sem vallanák be.

Nem szorosan ide kapcsolódik, de van még egy másik ok, ami miatt nem tudom, hogy akarnék-e majd gyereket. Ha lányom születne, akkor nem lenne különösebb probléma, az arany középutat követném; nem lennék túl engedékeny, sem túl szigorú. viszont, ha fiam születne majd, állandóan attól rettegnék, hogy neki is ugyanazt kellene esetleg végigjárnia, mint nekem.az biztos, hogy beíratnám küzdősportra és már gyerekkorától kezelésbe venném, hogy ne kallódjon el.

Ami a pszichológusokat illeti, velük hadilábon állok. Nem minden embernek tudnak ők segíteni. egy bevált sémát követnek, ami aztán vagy beválik, vagy nem. az én esetemben például tehetetlennek mutatkoztak. Az egyik felvetette, hogy ha ilyen problémám van, menjek el szórakozni "egy ilyen fiatalembernek ez nem jelenthet gondot." Az "egy ilyen fiatalember"-nek már vannak tapasztalatai, miként is megy az egész, úgyhogy felálltam és eljöttem tőle. Most egy lélekgyógyászhoz járok, remélem, ő tud segíteni rajtam,. Teljesen más módszert használ, amit alternatív pszichológiának neveznek. Remélem, segít rajtam, mert ha ez sem sikerül, akkor talán mégis jobban teszem majd, ha egyedül élem le az életemet-bármennyire is tiltakozzon ellene anyám vagy bárki más.

"Neked nem. Most és így nem. Már ne is haragudj. Nem egészen egy perc alatt eljutottál addig - az írásod alapján - hogy megnősültél, jókat henteregtél az asszonnyal, lettek gyerekeid, aztán LEHET, hogy megcsaltad, mert mi lesz, ha ...

Én azt mondom neked, hogy irány egy pszicholgógus és a legfőbb probléma okát, anyukádat a lelkedben a helyére rakatni! Az anya-gyerek kapcsolat ugyanis nagyon keményen kihat a párkapcsolatra egy férfi esetében. Nő esetében is, csak másként.

És ne tervezz előre! Nyílván nem véletlen, hogy egy szál kapcsolatod sem volt, még futó sem. Nem becsülöd a nőket, de rettegsz tőlük, olyannyira, hogy még egy egyéjszakás gyors hempergést sem mersz bevállalni.

És mondjad már: te valójában szégyelled vagy büszke vagy arra, hogy nemileg nagyétkű vagy? Én azt gondolom, hogy csak szeretnél az lenni. Az üres álmodozás felnagyít és eltorzít mindent benned.

Állj föl és járj! Menj el szórakozni, és előbb élvezd a kapcsolatok szép oldalát, keményebb kötelességek (gyerek, ház stb.) nélkül. Mindig csak egy lépést tervezz meg és élj meg."

Most valóban nem lenne szabad. És érdekes, hogy szóba hoztad anyámat, mert ő már valóban nem bánná, ha lennének unokái és nem örült neki, amikor egyszer azt mondtam neki, hogy nem biztos, hogy lesznek. Nem bánnám egyébként, hogy ha majd bővebben kifejtenéd az anyámmal való kapcsolatomról szóló álláspontodat, érdekelne.

Két kapcsolatom volt, egy másfél éves és egy féléves. Csak az elsőben volt szex, amiért közel egy évig kellett küzdenem, ahogyan említettem. A másodikban mire oda került volna a sor, dobott egy másik srác miatt. Az egyéjszakás gyors hempergést nem bevállalni nem merem, hanem összehozni vagyok képtelen. Nem vagyok nemileg nagyétkű, átlagosnak tartom a libidómat. A barátnőm sokkal többször akarta, amikor együtt voltam vele.m igen, valószínű igazad van abban-sőt, majdnem biztosan-hogy az üres álmodozás erősít fel bennem mindent. Az egész eddigi életemben volt kemény fél év, amiben volt szex. Se előtte, se utána semmi. Nem a farkam, hanem az elmém generálja ezt az egészet. Belegondoltam már többször is, hogy majd megnősülök és akkor egyszerre vége, csakis és kizárólag egyetlen emberrel szabad majd és életem végéig. Magyarán véget ér még azelőtt, hogy elkezdődött volna. És nem kapok új életet, mint egy számítógépes játékban. Nem arra gondoltam egyébként, hogy rendre állandóan ezt tenném, hanem ha adódna egy vagy két ilyen lehetőség az életem során, akkor élhessek vele.Több úgysem hiszem, hogy lehetne, sőt még talán ennyi sem lesz; ebben az esetben pedig tárgytalanná válik a kérdés.

Igen, talán valóban a mostani kis lépésekre kellene összpontosítani. Nagyon korrekt és egyenes voltál velem, köszönöm.

A problémám egyik okát az átlagostól eltérő gondolkodásmódomban látom, a legtöbb ember nem nagyon tud velem mit kezdeni. A másik probléma a megfelelő apakép hiánya. Apán nem nagyon mutatott nekem példát, teljesen anyámra hagyta a nevelésemet, a szülői tevékenysége kimerült abban, hogy időnként ordítozzon velem egy sort, amikor épp valami nem jól sült el és elhordjon a sárga földig. A harmadik ok pedig az, hogy nem kezdtem el már jóval korábban kiismerni a nők gondolkodásmódját. Pont ez az oka annak is, hogy az itteni női támadások nem érdekelnek. Hosszú évekig próbáltam úgy élni, ahogyan azt ők egy férfitől hivatalosan elvárják, eredmény persze zéró. Soha egyikük sem vallaná be, hogy az ösztöneiknél fogva kell meghódítani őket, nem pedig a sok mézes-mázos marhaságra hagyatkozni, amiket hivatalosan vallanak. Biztos forrásból tudom egyébként, hogy vannak olyan férfiak, akiknek szinte minden nő hanyatt dől, de ezt ők soha, még a halálos ágyukon sem vallanák be.

Nem szorosan ide kapcsolódik, de van még egy másik ok, ami miatt nem tudom, hogy akarnék-e majd gyereket. Ha lányom születne, akkor nem lenne különösebb probléma, az arany középutat követném; nem lennék túl engedékeny, sem túl szigorú. viszont, ha fiam születne majd, állandóan attól rettegnék, hogy neki is ugyanazt kellene esetleg végigjárnia, mint nekem.az biztos, hogy beíratnám küzdősportra és már gyerekkorától kezelésbe venném, hogy ne kallódjon el.

Ami a pszichológusokat illeti, velük hadilábon állok. Nem minden embernek tudnak ők segíteni. egy bevált sémát követnek, ami aztán vagy beválik, vagy nem. az én esetemben például tehetetlennek mutatkoztak. Az egyik felvetette, hogy ha ilyen problémám van, menjek el szórakozni "egy ilyen fiatalembernek ez nem jelenthet gondot." Az "egy ilyen fiatalember"-nek már vannak tapasztalatai, miként is megy az egész, úgyhogy felálltam és eljöttem tőle. Most egy lélekgyógyászhoz járok, remélem, ő tud segíteni rajtam,. Teljesen más módszert használ, amit alternatív pszichológiának neveznek. Remélem, segít rajtam, mert ha ez sem sikerül, akkor talán mégis jobban teszem majd, ha egyedül élem le az életemet-bármennyire is tiltakozzon ellene anyám vagy bárki más.

Na, így már áttekinthető.

00.11

Csak tudod abban hibádzik az elméleted, hogy én ezt itt ezen az oldalon teszem meg, mert itt tehetem meg. Nem úgy megyek oda egyetlen nőhöz sem, hogy ekkora és még nagyobb gyökér vagyok. Az meg, hogy velem van a baj? akkor mondják meg, mi az? Csak mert eddig akárhányat kérdeztem emg, hallgatott, mint a kuka.

Amit pedig a női-férfi arányokról írtál, az pontosan olyan, mint az átlagfizetések kérdése itthon. Hivatalosan az emberek kétszázezer forintot keresnek, a nem hivatalos adat szerint pedig 70-80-100 000 Ft-t.

Az arányok azért ilyenek, mert idősebb korban már tíz Juliska néni jut egyetlen Jancsi bácsira. Attól még a fiatalabb korosztályban bőven válogathatnak a nők. Én nem veszem be, hogy később megérnének, egyszerűen kényszerűségből elfogadják azt, aki akkor jut nekik.