Hogyan tudtad félre tenni a múltat és ugyanazon emberrel a jelenbe maradni?

Sehogyan. Több hónapig gyötörtem magam tudat alatt, hogy ez a kapcsolat még menthető, de már a kezdetektől halálra volt ítélve.

Teljesen már személyiségek voltunk. Ő mindent a szőnyeg alá söpört, másnap, harmadnap pedig az egész mintha meg sem történt volna, úgy beszélt velem. Sosem kért bocsánatot, pedig nem egyszer sírtam át éjszakákat. Szerencsére végleg sikerült elszakadnom tőle, és ez épp rajta múlott. Ha nem lép át egy bizonyos határt, talán még mindig mellette szenvednék és lennék olyan megkeseredett, amilyen akkor voltam.

A kérdésedre válaszolva, sosem tudnék megbocsájtani neki, bár kívánom, hogy váljon egy figyelmes, szerethető férfivá. Engem nem tudott szívből szeretni, szeressen hát mást, de őt igazán. Egy lány sem érdemli azt, amit én kaptam. Legalább az ő kedvükért változzon, én ezt kívánom neki. Ebben az esetben "szívesen" vagyok a tanulópénz és remélem okult a történetünkből.

Hát, napestig lehetne sorolni, de a nőügyei voltak a legkiábrándítóbbak. Első körben még csak-csak elnéztem a találkozókat, mondván barátok. Aztán a távolodás, volt hogy napokig nem tudtam róla semmit, sms-ekre, hívásokra pedig nem válaszolt. Többször hazudott is, hol volt, kivel, mit csinált. Ez sajnos mindig csak utólag derült ki.

Volt olyan alkalom, hogy randi után rögtön hozzám jött, elmesélve a történetet, hol voltak, mit ettek, és hogy nem is "mert" közeledni hozzá (mondjuk megcsókolni), mert a munkahelyem is a találkozóhely közelében volt. Ezt persze viccesen, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Amikor már majdnem biztosra érezte magát a nővel, szakított velem, mondván már nem úgy szeret. Persze később visszakönyörögte magát, mert az illető mégsem volt jobb party mint én...

Tiltott a barátnőimtől, barátaimtól, holott neki sokkal több vaj volt a füle mögött. Később még fenyegetőzött is. Sajnos nagy az Isten állatkertje.