Van itt olyan aki hamar lelépett otthonról a családja miatt?

Én 15 évesen költöztem el. Apám alkesz és vert, anyám ingyenkva és bulihuligán lett negyveneseire, csicskának használt, meglopott, keresztbe tett, ahol tudott, még az iskolából is elrángatott, ha valami kellett neki.

Szétköltöztek, anyagi csőd, városváltás, lelkibajok, depresszió.

Besokalltam, párommal összeköltöztem. Ő támogat mai napig. Ennek több mint 3 éve.

18L

13,5 évesen(majdnem 14) mentem el otthonról,szintén válás miatt.

Egy szomszéd faluig,vagyis annak határáig jutottam és megkértem a szüleimet,hogy hagyjanak békén,majd szólok,ha baj van.

Apukámat egy hét után már megkerestem,de csak azért,hogy nyugodjon meg,semmi baj.

Anyának egy jó hónap után adtam életjelet(apával azért beszéltek)

Egy tanyán kezdtem az Életem,mindentől messze.3/4 óra volt gyalog a köves út...

Dolgozni kezdtem apukám mellett(építőipar) és persze jártam suliba is.

Esti tagozaton érettségiztem végül,mert találtam normálisabb munkát is 16 évesen.

De az építkezésekkel jól kerestem,17 évesen vettem egy autót,jogsikat elkezdtem és 18 évesen már megvolt a hitelhez az önerő,hogy saját házam legyen.

Ezt a házat alig 20 évesen el kellett adni,de nem bánom már:kifizettem a hitelt és vettem máshol egy nagyobbat :-)

(Autóm azóta is ugyanaz)

Volt olyan,hogy a biciklimet el kellett adni,hogy kaját vegyek és ki kellett iratkoznom egy gimiből is,mert időben és pénzben sem bírtam.

De megérte...Ha otthon lakok mondjuk 20 éves koromig,akkor nem tartanék itt.

22/L