Menjünk külön? Vagy mit csináljak?

Kitől kellene külön menni?

Ez nem túl világos beszéd...

Az a helyzet, hogy én bizony a nagyival beszélgetnék el. Merthogy ő felnőtt ember. Akár anyós, akár a saját édesanyád legyen is az, mondja már el, mit végett ellene a másik gyermek?

Vagy ha ott vagytok és látod, hogy a nagyi ennek ellenére is mellőzi a másik unokát, akkor te vedd a szárnyad alá, foglalkozz vele te ott többet, hogy érezze, igenis őt is szeretik.

Mert egy gyermeknek nagyon rosszul esik az ilyen viselkedés.

(Ecccerrűűen nem értem, hogy tehet köztük különbséget. Nálunk egy gyerkőc van, meg a férjem unokatesójának a kisfia is a mi nagyinknál szokott nyaralni, de soha semmiben nem vettem még észre, hogy az neki nem unokája. Egyenértékűként kezeli őket, ha ott vannak és ez így a jó. Gyerek, gyerek.)

Az idősekkel nem mindig lehet beszélni. Van, aki nem veszi észre magát, ha meg te hozod fel a témát, veszettül megsértődik.

Jó ötlet a külön vitel. Lehet, hogy csak időlegesen lesz rá szükség. A mostohanagyinak nálunk is mindig volt valamelyik amelyik nem volt annyira szimpatikus, mint a többi, mert nem úgy mosolygott, ahogy szerette volna, de ez idővel mindig rendeződött.