Önpusztító stádiumban vagyok, mióta szakítottak velem. Iszok, mint valami nem normális. Nem tudom másképp levezetni a dühömet, csak így. Össze kellene szednem magam, de hogy?

Hány éves vagy? Mióta voltatok együtt? Miért szakítottatok?

Amúgy nem vagy egyedül. Nekem két hónapja pokol minden perc. A menyasszonyom távozott... Alig alszok, enni se sokat stb stb. Inni viszont nem iszok. Feszültség van, idegesség is, kérdések, és kiaszott nagy csend, mert válaszok nem jönnek sehonnan. Isten sem felel. Este már kapott párat a fal. Jobb csak átmenetileg lett. Én biztos vagyok magamban, nem tudom valaha elmúlik e, feldolgozom e. Az egyetlen nő volt az életemben akit ennyire nagyon szerettem, szeretek. Közös jövő, esküvő, ház... most már semmi.

Majd elmúlik ahogy mondják, de efelejteni sohasem fogod bármi is lesz.

2 dolgot tehet, ill. azok közül választhatsz:

- kimosod magad a mocsokból, abbahagyod az ivást és mint a többi ember, igyekszel egy normális, napi életvitelt kialakítani magadnak

- iszol tovább, és megkeresed az ital miatt lesüllyedt emberek társaságát, odabodorodsz melléjük, és ők lesznek a legjobb haverjaid az utolsó filléredig. Ha az elfogyott, utána pedig már a kutyának sem fogsz kelleni, nemhogy egy új kapcsolatot létesíteni.

A döntés és a választás joga is a tied!

Jó úton haladsz, hogy új kapcsolatok felé sem tudj nyitni.Lehet, hogy a párod azt unta meg, hogy képtelen vagy önfegyelemre,másban is elragadtatod magad.Ha józan vagy, vizsgáld magad, volt-e reális oka, hogy elhagytak! Aztán ha nem egyedül akarsz megöregedni, próbálj változni! Alkoholistával normális ember nem kezd kapcsolatot.

És ha egy vonat elment, nincs értelme futni utána. Előbb-utóbb jön egy másik vonat.

Igen,én is jártam ebben a cipőben.Fél évig depressziós,befordult zombi voltam.Rengeteget fogytam,alig ettem,sűrűn nyúltam a pohárhoz.Nekem is megvolt az önpusztító,a befelé forduló,a bosszúszomjas,és a bekattant stádium egyaránt.Ez addig ment így,míg fel nem pofoztam magam,mert már undorodtam a tükörtől.Belenéztem,és rájöttem:ha én irtózom a saját tükörképemtől,akkor valószínűleg mások sem szívesen néznek rám.Nekem nem kell egy másik ember miatt tönkrement érzelmi,lelki roncs,másoknak pláne nincs rá szüksége...Rengetegen elfordultak tőlem azalatt a bizonyos hat hónap alatt.A végén összeszedtem magam és felálltam a porból.Újra tanultam élni és mosolyogni.Elkezdtem élni a kis életemet.

Most megint itt vagyok egyedül,mert ezúttal én szakítottam,expartnerem porig alázott,nulla megbecsülést és tiszteletet kaptam Tőle.Egyedül élek,de boldogan.Harmóniában vagyok magammal,szeretem magamat,és ez fontos,mindennél fontosabb.Megtanultam egyedül is boldognak és vidámnak lenni.Végre foglalkozhatok magammal!Ez jó!!!Élem az életem,elesek,felállok,de mindig újra kezdem,alkohol nélkül.Már nem menekülök.

Végezetül egy idézet az erőltetett menet című versből:,,Bolond,ki földre rogyván felkél,és újra lépked..."Igen,lehet,hogy bolond,de EMBER.Maradj meg embernek!