Miért kell a férfinak jobbnak lennie, mint a nőnek?

A mai kor már nem kedvez az evolúciósan belénk ivódott dolgoknak. Ha természeti körülmények között élnénk, muszáj lenne a férfinak bizonyos lényeges dolgokban jobbnak, erősebbnek, bátrabbnak, stb lennie, mint a nőnek. Hiszen a nőnek az utódgondozás az első. És tulajdonképp a férfinak is, csak neki másképp, neki közvetetten. Természetes, ha egy nő olyan férfit választ, aki azokban a dolgokban kiemelkedően jó, amikben a nőnek támogatásra van/lesz szüksége. És természetes, ha a férfiak ilyenek akarnak lenni.

És a baj ott gyökerezik, hogy az ösztöneinket nem lehet pár száz (esetleg pár ezer) éves kényelemmel felülírni. Nem lehet nekik megmagyarázni, hogy most k*rva jól élünk és nincs szükség a több millió évig jól bevált stratégiákra. És mivel manapság nem természeti körülmények között élünk, így minden kivetül a modern életre: végzettség, pénz, karrier, siker. De ezek közel sem olyan jó értékmérők már, mint volt a fizikai erő, erőnlét, ügyesség, megfigyelőképesség, reakcióidő, stb. Viszont manapság sajnos az előbbieket értékelik inkább.

Sz*r lehet annak a férfinak, aki szeretne "értékes" férfi lenni (ösztönöktől hajtva), de nem jön össze neki, mert a civilizált világunk kínálta versenyhelyzetekben már nem csak más férfiakkal méri össze a képességeit, hanem azokkal a nőkkel is, akik előtt jó színben kéne feltűnnie. Igazából azok a szerencsés pasik, akik megértik, vagy érzik (legalább valamennyire), hogy nem csak azzal lehetnek értékes és nyerő férfiak, ha a mai versenyhelyzetekben bizonyítanak, hanem ha az "ősibb" értékek szerint képesek férfiak lenni.

Egyébként az én párom is alacsonyabb végzettségű nálam, de engem ez sosem zavart és szerencsére őt sem. Mivel megvan benne az a férfiasság, ami le tud nyűgözni engem, így mindketten elégedettek vagyunk a helyzettel. :)

"Egy férfira fel kell NÉZNI. Miért a nőre nem kell??? Nem sok pasitól hallom, hogy nekem fontos, hoyg a nőmre felnézzek.... pedig fontos, mert ez egy alap dolog a másik tisztelete."

Egy férfi szerintem egy nőt inkább csodálni akar. Férfias dolgokért nehéz felnéznie egy nőre. És nem is "egészséges". A tisztelet az már egy más dolog.

Én nőként nem vonzódom egy olyan férfihoz akinek sokkal kisebb nálam a végzettsége. Legalább ugyanolyan legyen. Ez nem azt jelenti, hogy a férfi jobb nálam, és biztos hogy nem én vagyok az a nő akinek kisebbsége komlexusa van, akivel a férfiak bármi rosszat is tehetnek, vagy aki egy htb lenne. :D

Szerintem inkább neked van kisebbségi komlexusod hisz mindenképpen be akarod bizonyítani, hogy te vagy a jobb. Ha tudnád, hogy te vagy a jobb (és főleg, ha nem érdekelne mert tudnád, hogy ez nem verseny) akkor nem foglalkoznál vele.

"Az, hogy a férfi a "kenyérkereső" az nem belénk van kódolva, hanem a társadalom kódolta belénk." A férfi a kenyérkereső, mert nem ő szül, nem ő vigyáz a kicsikre. Denn kell tartsa a családját. Ha ő szülne, akkor a nő lenne a kenyérkereső, valószínűleg.

Miért érzi magát a férfi kicsinek? (ha pl. nincs annyi iskolája, vagy pénze mint a nőnek)?" Gondolom, sérti a büszkeségét. Mert mindegyik haverja azzal cikizi, hogy papucs, meg az asszony hordja a nadrágot, vagyis nem igazi tökös legény.

"A nőnek miért nem sérti a büszkeségét, hogy neki nincs annyi pénze vagy iskolája, mint a párjának? A nő direkt alacsonyabbrendűnek hiszi magát, ezért?" Dehogy hiszi. Csak a nőnek nem ez a fontos. A nők azon része, aki normálisan éli a párkapcsolatot, nekik fontos a béke, és ők a párjukat és a családjukat szeretik, nem a papírjaikat. És nagyon sok dolgot képesek feláldozni önzetlenül azért, hogy a béke és a család egysége megmaradjon.

Nálunk pl én akarok tanulni, tanulni és tanulni. Én szeretnék nehéz szakmát, diplomával (nem a papír miatt, hanem mert érdekel, de érettségivel nem végezhetem), ő pedig elvan a papírjával, a keresetével, és azzal, hogy rengeteget olvas. Amihez ő ért, ahhoz én nem, és fordítva. Teljesen egymás ellentétei vagyunk. Én keveset keresek, de jó anyagi hátterem van, ő sokat keres, de szegény családból való. Mit számít? Szeretjük egymást, szeretem az eszét, ő is az én kreativitásomat. Így van jól.

Azért gondolkodik így sok pasi, hogy könnyebben ki tudd választani a rendes férfiakat :) Szerintem az a teljesen normális, ha az egyik fél az egyik dologban jobb, a másik meg a másikban. Ismertem jópár olyat, aki úgy gondolkodott, hogy mindenben neki kell jobbnak lennie, de ezek hamar ki is peregtek a rostán.

Az ilyen topikok mindig tele vannak sztereotípiákkal. Az őskorban nem kellett, hogy az erősebb férfit válassza a nő, mert az elejtett mamut az egész törzsé volt (ősközösségi társadalom). Egyébként egyedül nem is nagyon lehetett elejteni egy mamutot. Nincs belénk nőkbe kódolva, hogy a nálunk erősebbet keressük, ezzel a pénzhajhász csajok próbálják igazolni magukat (kb. ahogy a feleségüket megcsaló pasik jönnek a "férfi eredendően poligám" szöveggel). A meleg otthont meg két ember teremti, nem egy.

Szerintem az a normális, ahol egy kapcsolatban a két ember egymást erősíti, és aki valamiben gyengébb, az tudja, hogy a másik ebben jobb és tudja segíteni. Egyoldalú lenne, ha csak az egyik fél lenne a másikra utalva.

"Én igenis élvezem, és egy kiadós tavaszi nagytakarítás után még büszke is vagyok magamra! És még a párom is megdicsér, úgyhogy igenis megbecsült dolog."

Én is megdicsérem a kutyámat, ha visszahozza a botot, mégse tekintem egyenrangúnak velem...

A kérdésre válaszolva: igen, vannak fizikai/biológiai különbségek férfi és nő között. A férfi általában erősebb testfelépítésű, magasabb, mint egy nő. Általában, mert azért léteznek testépítő nők is, de ugye nem ők képviselik az átlagot.

(Egyszer ezzel kapcsolatban láttam egy mulatságos szituációt: 160 cm-es extestépítő hölggyel beszélgettem, mert az ismerősöm, közben ő nekem és egy férfi vendégének mutatta a fekvenyomás technikáját, mint személyi edző. Mondta, hogy akkor a srác próbálja először - aztán nekem lepakolja a súlyokat és a rúddal próbáljam meg én is. A sráctól kérdezte, hogy mennyit vegyen le - semennyit, annyit ő is ki tud nyomni, mint egy nő! Majdnem ott maradt, mert hiába volt 160 cm a hölgy, 30 éves testépítő karrier volt a háta mögött, így 80-90 kg kinyomása se volt gond. Én meg remegtem a 20 kg alatt is, a srácnak lila fejjel sikerült az 50 kg :))

Másik, hogy a nők tudnak kihordani és megszülni egy gyereket. Viszont anyaként mondom, hogy ez önmagában nem teljesítmény. A gyerek vagy kijön, vagy műtéti úton kiszedik, nem egyéni döntés kérdése, hogy megszületik-e. Igen, fájdalmas, a terhesség is néha kellemetlen. De ez akkor sem teljesítmény önmagában. A gyereket megfelelően nevelni, na az már inkább teljesítmény. Viszont ebben egy férfi is lehet jó és egy nő is.

Csak adottság alapján miben jobb a férjem? Ő fel tud emelni egy kanapét, ha segítenek neki, én meg nem.

Hogy én miben vagyok jobb biológiai alapon? Több hajam van a homlokvonalnál és kevésbé vagyok szőrös egyéb helyeken.

Azt hiszem ennyivel ki is fújt a kettőnk közötti különbség. Ezen túl, amivel egyikünk vagy másikunk jobb, az nem függ a nemünktől. Ő gyorsabban teremt kapcsolatot, jobb matekból, én jobb megfigyelő vagyok és gyorsabban tanulok nyelveket.

A házimunka a szabadidő függvényében oszlik meg (kivéve költözésnél a bútoremelgetés:)), a gyerekkel kapcsolatos dolgok közül egyedül a szoptatás volt az én "kiváltságom", minden más szintén fele-fele arányban oszlik.

Egy évig a férjem volt itthon a gyerekkel, mert éppen én kerestem jobban, így az ő jövedelme volt kevésbé fájdalmas, ha kiesik. Viszont ezt ő maga ajánlotta fel.

De olyan is volt még a gyerek előtt, hogy hónapokig nem találtam munkát és eltartott.

Hozzáteszem, hogy pont azt szeretem benne, hogy nincs ez a z "én férfi vagyok, te nő" jellegű dolog, inkább tekint ránk csapatként. A férfi-női szerepek pedig kimerülnek abban, hogy rajta hülyén áll a combfix, rajtam meg jól.

"Megvan a mai férfigyűlölő kérdés is. Gratulálok liberalizmus!"

Talán ha nem lenne annyi férfi, aki semmi másra nem érdemes csak a gyűlöletre nem lenne ennyi ilyen kérdés!

Szerintem is arról lehet szó, hogy a haverok előtt nem lehet menőzni egy olyan nővel, aki sokkal többet ért el mint ők.

Ugyanis érdekes módon engem is mindig akkor dobtak, amikor kiderült, hogy a saját lakásomon meg az állásomon kívül még van két házam amit örököltem, és kiadom őket, illetve, hogy apám halála óta én vezetem tovább a családi vállalkozást. Egyszerűen nem volt már mivel villogni a haverok előtt és ezt már nem tudták elviselni. Ez van. Ha a haverok nem értékelik megszűntek férfinak lenni. Persze talán van kivétel is, én még nem találkoztam eggyel sem. De kívánom, hogy te találkozz vele. :-)